Nem kellett sokáig várni, hogy az amerikai választások eddig is eléggé komikus története újabb abszurd fordulatot vegyen.
A választások előtt fél évvel ugyanis Amerikában a régi orosz népmese tanulságával szolgáltak: akinek pénze van, mindent megtehet, akinek pénze nincs, az mehet.
Már kezdetben is nagyon érdekes volt a dolog, ha visszanézünk az elmúlt hónapok történéseire, láthatjuk, hogy Clinton „játszmája” már korábban is inkább hasonlított a jó kis nyolcvanas évek szocialista demokráciáira, amikor a Nép a Választások során egyértelműen megszavazhatta A Jelöltet. Úgy tűnik, Clintonék tényleg lejátszották ezt jó előre: Trumpról is rebesgetik, hogy a kelleténél nagyobb haverságban volt a Clinton klánnal, mielőtt nem einstandolta a Repik előválasztását, de ami most történt, az szinte minden korábbi elképzelést felülírt.
Clintonpapa éppen úgy esett, hogy mintegy spontán összefutott az igazságügyi miniszterrel, aki amúgy az FBI főnöke. A „sajtó” szerint golfról, unokákról és egyéb easy témákról dumcsiztak, majd egy hétre rá hogy, hogy nem: az FBI megszüntette Clinton mama elleni eljárást az „e-mail botrány” néven elhíresült, egyébiránt konkrétan önmagában is hihetetlen ügy kapcsán. A Wikileaks reagált is a történetre: több mint 1000 e-mailt hozott nyilvánosságra Clintontól (köztük amúgy Fischer Iván Magyarország-bashingelését), ugyanakkor a történet ennél durvább, hisz közvetve- közvetlenül amerikai katonák élete is múlhatott azon, hogy Hillary magánszerverén folytatta az államtitkokkal kapcsolatos levelezését, melyhez emiatt aztán jóformán egy unatkozó kamasz hekker is simán hozzáférhetett éveken át.
Úgy tűnik azonban – fél évvel a választások előtt – hogy nincs is ügy egyáltalán! Egy kis ejnye-bejnye és kész.
Az ügy lezárva, Clinton tehát törvények felett áll, és zsebében van Washington, a média és minden. Olyannyira, hogy a héten az is kiderült, hogy Sanders papa sem feltétlen gondolta úgy korábban, amit mondott, miszerint Clinton egy boszorkány, a Wall street ügynöke, hisz szépen beállt ő is a Clinton-csapatba. Kis ligetvédő civil minyonjai, a felhergelt fiatal aktivisták utolsó lendületükkel épp azt a jelöltet fogják támogatni, aki ellen Sanders papa mögött összefogtak.
Innen nézve az egész 2Bern-momentum” kissé átértékelődik, hisz nem volt más célja, minthogy a passzív fiatalságot „civil” jelszavakkal politikailag aktívvá tegye egy látszatküzdelemben, hogy aztán végül azt a jelöltet támogassák ők is, akit igazából utálnak.
Rá is lettek állítva Trumpra, és – mivel a ligetvédők arrafelé is iszonyat békések, lazán szét is verték Trump kampányeseményeit, úgy hogy rohamrendőröket kellett oda is hívni. Mert úgy tűnik ezek a 21. századi „civilek” pont úgy békések és civilek, ahogy azt mi is látjuk a sajátjainkon: fizetett provokátorok hálózatait képezve hekkelik meg az ellenséget, és már a fegyveres erőszaktól sem riadnak vissza, mint történt ugye Dallasban a múlt héten.
Trump – akinek nárcizmusért, trollságért, idiotizmusért nem kell a szomszédba mennie – kezdi a médiában azt a szerepet kapni, mintha ő lenne maga a patás ördög, aki egy odvas fából bújt elő egy kétfejű kutya hátán. A választás tehát nem arról fog szólni amiről valójában szólt: Hillary Clinton „lenyomásáról” az amcsi nép torkán – hanem arról, hogy Hillary legyen az Egyetlen Megoldás, hogy ne Trump legyen.
Amúgy miért is? Ja, igen. Mert hát ő náci.
Helyben is vagyunk. Obama új angszoc világában a Teleképen van ugye a kedves Hillary és a Gyűlölet Félóra, ami a Trump-bashinget jelenti alsó felső szinteken. A média is végzi a dolgát: amikor egy amúgy libertariánus oldal posztolt egy mémet Hillaryról a facebookon, ami elkezdett szépen terjedni, rögtön 30 napra letiltották az összes admint személyesen, az oldalt, és megpróbálták eltávolítani a karikatúrát, ami annyi volt, hogy Clintonmama képére ráírták: a Törvény a szegény embereknek való.
Szóval itt tarunk ma, bár az is tény, hogy Trump támogatottsága kezd szépen lassan feljebb jönni, miközben – hogy a korábban látott hazai analógiáknál maradjunk – meglepően sok a felmérésekben a „nem tudja, nem válaszol” megkérdezett. Ez ugye emlékeztet a mi Fideszünk 2002-es szopacsára, amikor ugye annyira hátradőltek, hogy a végén meglepődtek azon, hogy vesztettek. Hasonló volt a helyzet a Brexitnél, tehát azt láthatjuk, hogy a Nép elkezdett önálló utakon járni, és nem köti az orrára kedves vezetőinek, hogy igazából mit is akar. A végén meg dönt.
És látva a Clinton-klán mindennél pofátlanabb és elképesztőbb játszmáját a hatalomért, lehet, hogy a becsapott szandersziánusok vezérük hívó szava helyett a végén Trump mögé állnak, hogy megállítsák a kommunista-liberális úthengert. Ettől a néptől – akár brit, magyar, osztrák, vagy épp amerikai – ugyanis tényleg bármi kitelik….
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
