Lassan a labororvosoknak és vegyészeknek kellene odaítélni az érmeket.
Nézzünk először egy lelkendező írást, amely még június 16-án jelent meg az egyik bulvárlapban: „Sosem fordult még elő, hogy egy olimpián magyar férfi kajakos három számban induljon – állítja Kiss István, a Honvéd-kajakosok edzője, márpedig a Vidi becenevű tréner egyik tanítványa, Dombvári augusztusban ezt megteheti.
– Frenetikus, amit az utóbbi hetek ezerméteres válogatóin művelt – áradozott Bencéről az edző –, hiszen egyesben, párosban és négyesben is olimpiai rajtjogot szerzett. Igaz, a múlt hét végi válogató viadal után értesültem olyan próbálkozásokról, hogy kitessékelnék őt a kvartett tagjai közül…
Ami nem lett volna sportszerű, ám azóta elültek a hullámok: pótkvalifikációra egyébként sincs mód, mert a válogatási alapelvek egyértelműek, azokon nem változtathatnak.
Dombvári a június 24–26. között rendezendő moszkvai Eb-n az egyest kihagyja, a négyessel, illetve Hufnágel Tiborral párban viszont lapátot ragad.”
Azután kisvártatva hír jött, hogy a kajak-kenu csapat egyik olimpikonjának pozitív lett a doppingtesztje. De a nevét még nem árulják el, csak akkor, ha majd meglesz a B próba is.
Aztán meglett a B próba is. Úgyhogy most már tudjuk, most már hivatalos: Dombvári Bence az, aki pozitív doppingmintát adott, és a B tesztje is pozitív lett. Dombvári Bence tavaly kokainnal bukott le, most pedig egy Stanazol nevű tiltott szert, anabolikus szteroidot találtak a szervezetében.
Talán egyszer majd ki lehet mondani, hogy a versenysportnak így már alig-alig van értelme. Illetve ez sem igaz. Nem lehet ilyet kimondani, mert a versenysport utálata fenn van tartva a liberálisoknak, a kígyóvállúaknak, a drogosoknak, korunk hőseinek. Normális ember szereti a versenysportot is, de megriad attól, ami a versenysportban folyik.
Normális és tisztességes ember megriad például a doppingolástól. És abban bízik, hogy egyszer majd ki lehet mondani: a nemzetközi versenysportban túl elterjedt a dopping. S talán egyszer azt is ki lehet mondani, hogy ma még a lebukás elsősorban attól függ, hogy a sportoló melyik ország állampolgára, melyik ország színeiben indul például nagy világversenyen, vagy a legnagyobbon, az olimpián.
Igen, nyílt titok, hogy rengeteg a dopping, és hogy például az Egyesült Államok sportolói éppen annyit doppingolnak (ha nem többet!), mint mondjuk az oroszok, csak hát ők az Egyesült Államok sportolói, így szinte biztosan megússzák. Megússzák például az úszóik, pedig elég ránézni egyikre-másikra, és a laikus számára is világos, hogy az a gorillaállkapcsú, gibbonkezű egyed szed valamit.
De amit szed, az túl drága és túl új, mondjuk az oroszoknak vagy a mongoloknak, továbbá az oroszokat és a mongolokat bármikor, bárhol ellenőrizhetik, az amerikaiakat viszont nem.
Hát ezért.
Túl sok pénz van már ebben a buliban ahhoz, hogy csak úgy le lehessen mondani a cuccról, és bár ájult, bekokózott seggfejek szeretnek hosszú cikkeket írni arról, miszerint csak az elmaradott, demokráciadeficites, volt vagy jelenlegi diktatúrák számára fontos az élsport és az olimpiai győzelem, ez természetesen hülyeség és/vagy hazugság. A legtöbbet például a leggazdagabbak teszik bele pénzben is, „tudományban” is meg reklámidőben is.
Ez pedig így zsákutca.
Lassan ugyanis a labororvosoknak és vegyészeknek kellene odaítélni az érmeket. És természetesen, mint mindig, óriási tisztelet a kivételeknek, minden becsületes és tiszta sportembernek.
Ebből a tiszteletből nem jár szemernyi sem Dombvári Bencének.
És nem önmagában a doppingvétség ténye miatt. Hanem azért, mert – mint jelen írás elején olvashatták – három számban is induló lett volna Rióban, és e három számból kettőben nem egyedül. Hanem a négyesben három másik sportolóval, a kettesben pedig Hufnágel Tiborral.
Dombvári Bence tönkretette társai munkáját, és rontotta, veszélybe sodorta esélyeiket. Azokat az esélyeket, amelyekért a jelek szerint ők mindent megtettek, kivéve azt az egyet, amit Dombvári hajlandó volt megtenni.
Ha Dombvári kizárólag egyéni számban indult volna, akkor kizárólag önmaga esélyeit és szereplését tette volna kockára, és persze az ország örömét is, de ebben az esetben lehetne őt felelőtlennek, meggondolatlannak nevezni.
Ám Dombvári Bence kockára tette a saját társai esélyeit, a saját társai munkáját, így Dombvári Bence nem egyszerűen felelőtlen és meggondolatlan, hanem becstelen.
Tiltsák el örökre.
Tűnjön el a sport környékéről is.
A többieknek pedig kívánunk sok-sok sikert, erőt, kitartást és türelmet, türelmet, amellyel becstelen társuk tettét is képesek lesznek feldolgozni.
Hajrá, magyarok!
Bayer Zsolt – www.magyarhirlap.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
