Vagyis itt nem mással állunk szemben, mint vezető európai politikusok ideológiai alapú víziójáról, tervéről, a világ átalakításának nagy, neoliberális-globális kísérletéről.
Az elmúlt hetekben két nagyon befolyásos európai politikus beszélt Európa lehetséges jövőjéről, arról, hogy ők milyen Európát képzelnének el a következő évtizedekben. A két politikus: Wolfgang Schäuble, Németország pénzügyminisztere, illetve Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, tehát olyan emberek, akik valóban befolyásolják, befolyásolni képesek Európa, illetve az Európai Unió jövőjét.
Beszédeik felidézése előtt máris ki kell jelentenem: amennyiben a Schäuble- és Timmermans-féle vízió nem marad pusztán vízió, hanem – a Brexit ellenére vagy éppen azért – gyakorlattá, életté, valósággá válik, akkor valóban újra kell gondolnunk nekünk, magyaroknak, s az európai állampolgároknak, van-e még értelme az unió egyben tartásának, van-e még értelme egyáltalán egy ilyen unió irányítását elfogadni, avagy más megoldásokban kell gondolkodni. Wolfgang Schäuble a Die Zeitnek adott interjút a német kormány bevándorláspolitikájáról, s többek között kijelentette: azért kell beengedni a migránsokat, hogy Németország lakossága ne legyen beltenyésztett. Szerinte „az elszigeteltség a vesztünket jelentené. Vérfertőzéshez vezetne.” És még mindehhez hozzáteszi: „a muszlimok gazdagabbá teszik a mi nyíltságunkat és sokszínűségünket. […] Nézzék a németországi törökök harmadik generációját – különösen a nőket. Ebben hatalmas lehetőség rejlik az újításra.”
Megáll az ész.
Eddig azt hittük, a német kormány azért tárja ki a kapuit a bevándorlók előtt, mert velük akarja pótolni az évről évre kieső munkaerőt. Nos, most csattanós választ kapunk: az a Schäuble, akiről eddig azt hallottuk, hogy a gazdaság és a pénzügyek felkent szakértője, az a Schäuble, aki eleddig elsősorban Görögország folyamatos gazdasági szorongatásában jeleskedett, váratlanul migrációs, civilizációs és demográfiai szakértővé válik. Eleddig azt is joggal hihettük, hogy éppen ő lesz az utolsó, aki a teljesen öngyilkos és érthetetlen Willkommenskulturt nem a gazdasági, munkaerő-utánpótlási kényszerek felől magyarázná meg a közvéleménynek…
Schäuble azonban teljesen váratlanul a migráció igazi, alapvető fontosságát a német és arab, muszlim népek, fajok keveredésében látja. A pénzügyminiszter az interjúban kitágítja a témát, s nem pusztán német, hanem európai metszetbe helyezi, s közvetetten arra utal, hogy Európa elkorcsosul, életképtelenné válik, ha nem történik meg az európai és arab – vagy más – fajok egyesülése.
Schäuble víziói nemcsak rémisztőek, de már első olvasásra is tarthatatlanok. Miféle faji korcsosulás veszélyezteti a nyolcvanmilliós Németországot, ahol eleve több germán népcsoport él együtt, bajorok, szászok, svábok, poroszok, rajnai németek, észak-németek stb., nem beszélve Európáról, amely éppen csodálatos nemzeti sokszínűségéről ismert, a keltáktól kezdve a germán népeken át a szlávokig és tovább? Hogyan lehetne beszélni faji elkorcsosulásról ebben az esetben? Ellenkezőleg: az európai népek, népcsoportok, nemzetek, nemzetiségek a maguk sokszínűségében mutatnak fel egy nagyobb egységet, egy működő rendszert, amit kultúrának vagy civilizációnak nevezhetünk. Éppen ez a sokszínűségre épülő egység bomlana meg akkor és azzal, ha más kultúrákkal, civilizációkkal keveredne, legyengítené, felbomlasztaná, s végül megszüntetné azt.
Nem is beszélve arról, hogy éppen a muszlim világban jellemző a beltenyészet, az unokatestvérekkel való házasodás, miközben a keresztényekkel való egybekelés kifejezetten tiltott és bűnös dolognak számít. Miről beszél a pénzügyminiszter? Mi lenne a következménye az általa helyesnek és kívánatosnak vélt keveredésnek muszlimok és európaiak között? Korántsem az, amit ő gondol. Hanem, az iszlám törvényei alapján, bekövetkezne a muszlim férfiakkal kötött házasságok után az európai, német nők iszlamizációja, fordítva pedig nem működne a folyamat. Mindez immáron nem párhuzamos társadalmak, hanem párhuzamos kultúrák és vallások élet-halál harcához vezetne, pusztuláshoz, háborúhoz és romláshoz.
De térjünk át Frans Timmermansra, aki az európai parlamenti képviselőkhöz így szólott: „…a diverzitás az emberiség jövője (sorsa). A világ legtávolabbi szegletén sem lesz olyan nemzet, amelynek ne lenne diverzitás a jövőjében. Ebbe az irányba halad az emberiség. És azok a politikusok, akik azt próbálják eladni a választópolgáraiknak, hogy létezhet olyan társadalom, amely kizárólag egy kultúrába tartozó emberekből áll, olyan jövőképet rajzolnak fel, amely egy soha nem létezett múltra épül. Ezért ilyen jövő nem lesz. Európa sokszínű lesz, mint ahogy a világ összes többi része is sokszínű lesz.”
A diverzitás ebben az összefüggésben nem mást jelent, mint az egyes nemzetállamok faji, nemzetiségi, etnikai, genetikai keveredését. De az EB-alelnök túlmegy ezen, s azt mondja, hogy egyetlen ország – EU-tagállam – sem gondolhatja azt, hogy a jövőben egy kultúrához tartozó emberek alkotják majd a társadalmukat. Itt már a kultúrák, civilizációk egyesüléséről és keveredéséről van szó. Nem lehetséges tehát, hogy mondjuk Lengyelország vagy Magyarország azon ábrándozzon, hogy továbbra is a keresztény kulturális szokásokra és hagyományokra alapozza a társadalmát. Timmermans bántóan arrogánsan jelenti ki: ilyen jövő nem lesz! Faji és kulturális diverzitás fogja jellemezni az európai országokat.
Vagyis: minden gyökeresen átalakul és felfordul, az európai kultúra felolvad talán egy új, soha nem látott, a szép jövőt jelentő globalista csúcskultúrában.
És ezt nem más mondja, mint az Európai Unió egyik vezetője.
Visszatérve Wolfgang Schäublére: a német pénzügyminiszter gondolatai a német és európai belterjességről, illetve a muszlim és a német, európai népek keveredésének nagyszerűségéről és csodálatos lehetőségeiről tudományos, illetve kulturális szempontból is tarthatatlanok, nevetségesek. Kérdés akkor: miért mond ilyeneket?
A válasz Timmermansnál található, aki egyszerűen kijelenti, hogy a faji és kulturális keveredés és sokszínűség Európa és az európai nemzetállamok jövője. Ez lesz és punktum. Vagyis itt nem mással állunk szemben, mint vezető európai politikusok ideológiai alapú víziójáról, tervéről, a világ átalakításának nagy, neoliberális-globális kísérletéről. A kommunizmus és a fasizmus után a harmadik gigantikus vízióról, ami immáron az egész világ térdre kényszerítésére játszik. Azt gondolom, ha Schäuble pénzügyminiszter váratlan antropológussá és demográfiai szakértővé válásának, s nagy megvilágosodásának okait keressük, akkor egészen véletlenül és halkan érdemes megemlíteni, hogy az interjú megjelenése előtt először vett részt a Bilderberg-csoport évi rendes összejövetelén Drezdában. Ott általában sokat okosodnak a résztvevők. De ez bizonyára roppant véletlen egybeesés…
Még egyszer meg kell ismételnem: ha a Timmermansok és Schäublék, valamint persze Merkelek és Martin Schulzok által fémjelzett politikai elit fogja meghatározni Európa jövőjét, azt a bizonyos szép, új globális világot, akkor valóban az EU-val kapcsolatos alapkérdések sem lesznek megkerülhetők.
Fricz Tamás
A szerző politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
