"Mengele ott áll az ajtóban, azért jött, hogy elvigyen!" Ezt mondta az egyik auschwitzi "túlélő" a lánya szerint a halálos ágyán. Ehhez hasonló baromságokat haluzó tanúk kikezdhetetlen vallomásai által találták bűnösnek Reinhold Hanninget abban a perben, amely február óta tart a németországi Detmoldban. A 94 éves férfit azzal vádolták, hogy az auschwitzi munkatábor egykori őreként legalább 170 ezer ember meggyilkolásában vett részt.
"Fojtott hangulat uralkodik a rögtönzött tárgyalóteremben, ahol a Hanning-per zajlik, amelyben Németország ismét szembenéz a múltjával – írta Jenny Hill, a BBC tudósítója a helyszínről. Azt is hozzátette, nehezen tudja elképzelni a 94 éves férfit náci egyenruhában, amint a rémült rabokat terelgeti Auschwitzban, de a túlélők elbeszélései a rémtetteiről életre keltették a fiatalember alakját" – idézi fel a tárgyalóterem hangulatát az Origó. A tudósításból kiderül, a bírósági tárgyalás csupán színházi kellék volt egy újabb világméretű zsidóseggnyaláshoz. Persze a "tanúvallomásokban" is bővelkedtek színházi elemek, tábortűz melletti rémmesék fikciói.
Nincs bizonyíték
Bár a "tanúk" nem tudják egyértelműen bizonyítani, hogy velük szemben állt Hanning a "haláltáborban", magabiztosak, amikor a hatvan évvel ezelőtti szörnyűségekről és az őr tetteiről mesélnek. Fotókat is mutatnak a hírhedt táborról, amelyben a holodogmatika tanai szerint éppen több mint 1 millió embert "küldtek a halálba".
Hedy Bohm részletesen leírta a napot, amikor megérkezett Auschwitzba. Annyira életszerűen, hogy szinte valósággá vált a pillanat, amelyről azt mondta, ez nem az, amit az ember ki tudna törölni az agyából – mesél tovább a Zsorigó.
Lövések, a sikolyok, a sírás hangja, a gyerekek és a többiek, a kutyák ugatása… és a háttérben ott vannak azok a hatalmas, kerítéssel körbevett területek azok az épületekkel. Hát hol voltam én? Mi volt ez? Semmi, amit meg tudnék érteni – hangzott el Hedy Bohm "tanúvallomásában".
A 14 éves Hedyt elválasztották a szüleitől. Soha többé nem látta őket. A tárgyaláson azt mondta, azt hitte, hogy az anyukája túl fogja élni, és ha vége a szörnyűségnek, majd újra együtt lesznek. Arra pedig nem jött rá, még akkor sem, amikor "rabszolgaként dolgoztatták" a táborban, hogy "az épületek valójában krematóriumok, amelyben az édesanyját, gyerekeket és kisbabákat gyilkoltak meg". A jelek szerint még arra sem jött rá Hedy, hogy a gaz nácik őt miért felejtették el azonnal kivégezni azonnal, megérkezése után. Olyan sem akadt, aki erre rákérdezett volna, hisz biztosan volt még elég üresen álló tárgyalóterem a detmoldi bíróságon…
Nem tudok megbocsátani ennek az embernek. Úgy érzem, nincs jogom ahhoz, hogy megbocsássak anyám és apám, gyermekek és kisbabák ezreinek meggyilkolásáért. Ki vagyok én, hogy megbocsássak a nevükben? Nincs jogom hozzá, de nem haragszom. Istennek hála, nincs bennem harag – hazudta a bosszúálló.
A "haláltáborban" született "túlélő", akit Mengele injekcióval kergetett az anyja hasában (!) is vallott Hanning ellen
"Angela Orosz-Richt soha sem engedte meg a családtagjainak, hogy kidobják a krumpli héját. Meg kellett enniük. Ez mentette meg édesanyja életét Auschwitzban, az övével együtt. Angela ugyanis a haláltáborban született (milyen édesen ambivalens kép – a szerk.), az anyja már terhes volt, amikor Auschwitzba érkezett. Mivel a konyhai maradékot is megette, nem vetélt el, még akkor sem, amikor Josef Mengele kísérletezett vele, aki szerencsétlenségére éppen ebben a táborban dolgozott orvosként" – ismerhetjük meg Hanning bűnösségének újabb konkrétumát a "tanúvallomásból".
A tengerimalacuk lett – állította az ekkor még meg sem született szemtanú, de most jön az egyik legjobb rész:
"Egy nap injekciót adtak a méhnyakjába. A terhesség meg, vagyis én, átmentem a bal oldalra. Másnap, egy újabb injekciónak köszönhetően vissza a másik oldalra. Ezt játszották. Injekcióval mozgattak. Aztán szerencsére, elfeledkeztek róla.
"Angela 1944 egyik jeges decemberi délutánján született meg titokban a női blokk egyik felső ágyán. Pár órával később édesanyjának már egy sorban kellett állnia, mezítláb három órán át, miközben attól rettegett, hogy valaki felfedezi a kisbabáját, esetleg a táborban pestist terjesztő, éhes patkányok megtámadják." Élete hátralévő részében, meséli – szó szerint – Angela, rémálmai voltak a táborban átélt élmények hatására.
"A halálos ágyán, morfinnal tele azt mondta, »Mengele ott áll az ajtóban, azért jött, hogy elvigyen!«. Mi fogtuk a kezét, ő meg Mengelét látta" – folytatódik a "vallomás", melynek segítségével 5 évre ítélhető el egy ember.
Hanning a per kezdete óta tagadta, hogy bűnrészes lett volna a tömegmészárlásban, de a gázkamrák és krematóriumok meséje előtt meghajolt és – mint azt korábban megírtuk – bocsánatot kért a "túlélőktől". Vesztére, hisz a bosszú népével állt szemben, így egyikük sem fogadta el azt.
Leon Schwarzbaum így reagált: Harmincöt rokonomat vesztettem el, hogy is tudnék megbocsátani ezért?
Az alacsony rangú, fiatal tisztek bemószerolása is fontos a "nácivadászoknak"
"Akik elrendelték a tömegmészárlást, rég halottak. Közülük sokan soha nem álltak bíróság elé a rémségek miatt, mert sokáig a német hatóságok sem voltak hajlandók szembenézni a múlttal. Emiatt kevés az idő, mert alig maradt olyan, akit el lehet ítélni amiatt, amit tett" – veszi át a vádló szerepét Kovács Noémi, a Zsorigó "újságírója".
Reinhold Hanningre a "nácivadász" Jens Rommel talált rá a német nemzeti archívokat őrző intézetben.
Rommel egykoron is csak alacsony rangú németek után kutat. Olyanokat keres, akik, ha még élnek, a kilencvenes éveikben járnak, mint Hanning vagy Oskar Goening, akit 2015 júliusában ítéltek el a szokásos, bizonyítékok nélküli koncepciós perben. Groening nyakába 300 ezer zsidó elgázosítását varrták.
Mindent meg kell próbálnunk, ami ma lehetséges. Ez fontos a német társadalom és a külföldiek számára is, hogy megérthessük, mi zajlott a táborokban, hogyan szervezték meg, és ki tehető felelőssé érte
– magyarázta meg a "nácivadász" a kizárólag csak a saját népe legendáriuma számára fontos bosszúhadjárat ezen szeletét.
Rommel szerint a "kisebb nácik" pere is fontos, hiszen nem csak a magasabb rangúakra, az alacsonyabb rangúakra is szükség volt ahhoz, hogy működhessen a rendszer.
Hanninget végül bűnösnek találták az ellene felhozott vádakban. Öt évet kell börtönben töltenie. Mindenki tudja, hogy ez egyenlő a 94 éves ember halálos ítéletével, mégpedig azok részéről, akik egyébként tiltják a halálbüntetést. De az is mindenki számára nyilvánvaló, hogy a bosszú népe kezében bármilyen eszköz megengedett. Hetedíziglen.
(Kuruc.info – Origó nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
