Újabb párttal gyarapszik a baloldali tábor. Nem, most nem Bajnai Gordon alapít kormánybuktató-világmegváltó formációt. A Vona Gábor vezette Jobbik vált térfelet.
Sokan értelmezték már sokféleképpen a Jobbikban zajló folyamatokat. Vannak, akik a kiskutyás-kiscicás képek kapcsán cukikampányról beszélnek, mások a Jobbik néppártosodását vizionálják, megint mások pedig a párt középre-mozdulásaként látják és láttatják a folyamatot.
Valószínűleg mindannyian tévednek. Vona Gábor szemmel láthatóan nem egy jobboldali néppártot akar létrehozni, és nem is a centrumba igyekszik terelni pártját. A Jobbik öles léptekkel halad a pártelnök által kijelölt cél felé – egyenesen a baloldalra.
1. A Jobbik és az MSZP parlamenti együttműködése korábban sem volt új keletű jelenség. Mint egy a parlamenti szavazásokat vizsgáló kutatásból kitűnik, a magát “új erőként” aposztrofáló Jobbik nem rest együttműködni az utódpárt MSZP-vel, ha úgy hozza a helyzet. Az együttszavazások elemzése a Fidesz-Jobbik koalícióról szóló mítoszokat is bedönti, hiszen a Jobbik jóval nagyobb arányban szavaz együtt a szocialistákkal, mint a kormánypárt frakciójával.
A parlamenti együttszavazások önmagukban persze nem bizonyító erejűek, azonban a nyilvánosság előtt folyó napi pártpolitikai történések szintén megerősítik a feltételezést, hogy a radikális jobboldali pártból lassan, de biztosan, baloldali formáció válik.
2. Vona Gábor nem csak a simicskista HírTV-ben avanzsált állandó bútordarabbá, rendszeresen jár az ATV-be is. Még ezt is elintézhetnénk annyival, hogy a párt elnöke ugyan többet fordul meg a baloldali médiában, de ugyanazokat a radikális jobboldali álláspontokat hangoztatja, mint korábban. Csakhogy nem erről van szó.
3. A balra-nyitás politikája azokban az ügyekben a legszembetűnőbb, amelyek korábban a Jobbik arculatának központi elemeit jelentették. Különösen feltűnő, hogy Vona Gábor éppen akkor hajt végre mérséklődést az Európai Unióval kapcsolatos kommunikációjában, amikor az euroszkeptikus hangok Európa-szerte erősödőben vannak. Sehol egy zászlóégetés, sehol egy „tagok legyünk vagy szabadok?” molinó. A pártelnök döntése látszólag szembemegy a politika logikájával. De csak látszólag, hiszen Vona tábort akar váltani, és ehhez vissza kell venni az EU-t ostorozó hangokból.
Nem csak az Európai Unióval kapcsolatban lett megértőbb Vona. A korábbi erősen Amerika-ellenes hangvételt a baloldali füleknek kedvesebb pro-atlantista vonalra cserélte. A NATO ideje mégsem “járt le”, a NATO-ból való kilépés pedig “nem józan gondolat”, mint azt a párt elnöke nemrégiben többször is kifejtette.
A Jobbik pártelnöke évértékelőjében éppen azokat az ügyeket nevezte a legfontosabbnak, amelyek egyébként a baloldali mikropártok kedvenc gumicsontjai: korrupció, oktatás, egészségügy. Talán kevesen emlékszünk már, de Sándor Mária, a fekete ruhás ápolónő ügyét is a Jobbik karolta fel először, együttműködésük továbbra is szoros.
4. Hetek óta folynak spekulációk a Jobbik és a baloldali kispártok összefogásáról. Nem csak az LMP-s Széll Bernadett beszél erről, hanem a Jobbik egykori főellensége, Gyurcsány Ferenc is. A párt vehemens tiltakozása ugyanakkor egyelőre várat magára. Míg korábban a feltételezést is sértőnek találták volna, forradalmi hevületük mára mély hallgatássá szelídült.
Vona Gábor, úgy tűnik, megfogadta a lenini tanácsot: „fehér kesztyűben nem lehet forradalmat csinálni”.
A jobbik régi táborának talán érdemes elkezdenie ízlelgetni ezeket a szavakat.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »