Nem is tudom, mi lesz velünk, magyarokkal: utoljára Bajnai Gordon (előtte Martonyi János) kapott meghívást a Bilderberg-csoport összejövetelére. Azóta senki. Lehet így élni? Idén Drezdában jönnek össze a világ vezető multinacionális cégeinek képviselői, bankárok, magas rangú politikusok, néhány vezető újságíró, akik már az ajtóban tudomásul veszik a titkosságot, és hivatásukat megtagadva hallgatnak a hallottakról, mint a sír. Nem néznek a Bilderberg-baldachin mögé, hátha nász van.
A találkozókat a konteók hívei a világ-összeesküvés első számú jelképének tartják, a csoportra áhítattal tekintők pedig mentségeket keresnek a demokrácia e látványos megsértésére. Csak azért titkos, hogy a résztvevők szabadon beszélgethessenek, mondta annak idején Bajnai. Mintha csupa félénk, állásvesztéstől rettegő kisember utazott volna a háromnapos tanácskozásra, nem pedig a világ legbefolyásosabb emberei, multik, miniszterelnökök, pénzügyminiszterek, bankárok, informatikai gigacégek vezetői.
De tényleg, mi van abban, hogy összejön Christine Lagarde IMF-vezérigazgató és elbeszélget Mathias Döpfnerrel, az Axel Springer médiacsoport vezérigazgatójával? Vagy ha egy világcég vezetője elcsípi Thomas de Maiziere német belügyminisztert, hogy meggyőzze az alacsony bérű migránsok alkalmazásában rejlő lehetőségekről? Mert ma Drezdában a fő témák: Oroszország, a Közel-Kelet és az informatikai biztonság, s persze a migráció, ez a fél világot végzetesen, végletesen meghatározó kérdéskör. De miért titokban? Multiknak és vezető politikusoknak, médiamágnásoknak és a világ összes befolyásos szereplőjének nem a legnagyobb nyilvánosság bevonásával kellene erről megbeszéléseket folytatniuk? Persze megkérdezhetnénk, ha a TTIP-tárgyalások zárt ajtók mögött folyhatnak, amelyek nyomán az unióban éppen a gyenge érdekérvényesítő perifériaországok gazdasága helyeződhet nyomás alá, akkor miért ne jöhetne össze a Bilderberg-csoport évente egy szolid tereferére?
A világ hatalmasai sem ok, sem cél nélkül nem szerveznek találkozót. S bár a tudathasadásos nyugati világ ma is a legfontosabb értékekhez sorolja a nyilvánosságot és a demokráciát, a Bilderberg-csoport „baráti”, „tudományos”, „magánjellegű” és ki tudja, még milyen jelzőkkel mentegetett összejöveteleivel szemben mégis megengedő. Egy ország jegybankelnöke vagy belügyminisztere, a globális cég vezetője ugyan mitől lenne magánember, ha olyan kérdések kerülnek napirendre nemzetközi szinten, amelyek földrészek sorsát hosszú távon befolyásolják? Szögezzük le: itt nem holmi világ-összeesküvés a bűn, hanem a nyilvánosság megvetése, ami önmagában súlyos demokráciahiányra vall. Drezdában három napig mindenki tudomásul veszi ezt a demokráciadeficitet, amellyel képmutató módon országokat vádolnak meg nap mint nap. A konteók rabságában vergődőknek azonban, ha ők valóban a nyilvánosság barátai, nem csak a Bilderberg-csoport titkos megbeszélésein kellene háborogniuk. Azon is el kellene gondolkodniuk, miért kellett a 270 milliárd forint jegybanki nyereséget – a törvény ellenében, amely szerint annak vagy a költségvetésbe, vagy a tartalékalapba kell kerülnie – alapítványokhoz juttatni a politikai befolyásolás deklarált céljával? És ugyanígy: azoknak, akik verték az asztalt, hogy közpénz lévén ennek a honi vonatkozásban hatalmas összegnek a felhasználása ne maradhasson rejtve a nyilvánosság előtt, fel kellene háborodniuk Bilderbergék magánkonferenciájának titkosságán is.
Mert vagy hívei vagyunk a nyilvánosságnak, vagy nem. Harmadik lehetőség nincsen.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 09.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
