Néhány órán belül több tízezer ember dolgozott az irányítása alatt, hogy megfékezzék a világtörténelem legnagyobb nukleáris balesetét.
Harminc évvel ezelőtt egy fiatal tisztet behívattak a kijevi katonai körzet parancsnokságára. Csernobilba küldték, hogy egy titkos mentési műveletet irányítson. Akkor még semmit sem tudott arról, hogy mi is történt valójában. Néhány órán belül több tízezer ember dolgozott az irányítása alatt, hogy megfékezzék a világtörténelem legnagyobb nukleáris balesetét. Nyikolaj Tyimofejevics Antoskin ma is szolgáló katonatiszt, most exkluzív interjút adott az M1 stábjának a sorsfordító napokról.
Legalább száz repülőgéppel, 1400 busszal és platós teherautóval, valamint két motorvonattal mentették az embereket a 30 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án történt csernobili atomerőmű baleset után – emlékezett vissza az M1-nek adott exkluzív interjúban a mentést irányító katonatiszt.
Nyolcvan fokos meleg a helikopterek pilótafülkéjében
Két és fél óra alatt szállítottak el 44 260 főt a katasztrófa környezetéből. Több mint négyezerszer szálltak fel a helikopterek, hogy a környékről összegyűjtött mintegy ötezer tonna sugárszennyezett törmeléket az lángoló reaktorba dobják, amit közben egy 21 méterszer 21 méteres alapterületű építménnyel zártak körül.
Kétszáz méter magasban 3000-3500 röntgen volt a sugárzás és legalább 200 fokos a hőmérséklet. A helikopterek pilótafülkéjében legalább 80 fokos meleg volt. A reaktor körül dolgozók óriási adagban kapták a sugárzást.
„Megéreztem a félelmet”
Először semmilyen érzelem nem fűzött Csernobilhoz. Én katonaember vagyok. Sok háborút és konfliktust láttam, ez is csak egynek tűnt a szokásos feladatok közül. Amikor megkaptam a feladatot, és eleinte fogalmam sem volt, hogy lehet ezt mind teljesíteni, megéreztem a félelmet és sok minden mást is – idézte fel Nyikolaj Tyimofejevics Antoskin.
A sugárzás szintje gyorsan emelkedett. Kiszáradtam, kapart a torkom, a számban rozsdás vas ízét éreztem. Állandóan nyeltük a jódtablettákat. Aki bevette, annak nem változott a hangja, de aki nem, az idővel csak suttogni tudott.
Az embereket elszállítottuk. Minden elhagyatott volt, a házak, a kávézók, az éttermek, az iskolák és a kertek. Éhes kutyák, macskák mászkáltak mindenütt. Később a kutyák embereket is megtámadtak. Parancsot kaptunk, hogy tüntessük el őket, és akkor egyszerűen kilőttük a kutyákat.
Az égő reaktorba akarták dobni a hullarablókat
Később emberek is jöttek. Hullarablók. Őket gyorsan lokalizáltuk. A pilótáim azt mondták, dobjuk egyenesen az égő reaktorba őket; ha már az emberek baján élősködnek, zabálják tele magukat sugárzással, de megtiltottam, hogy ezt tegyék
Az első ezredben olyan katonák szolgáltak, akiket közvetlenül Afganisztánból vezényeltek Csernobilba. Ők sok szörnyűséget láttak már korábban is, de rossz emberek mindenhol vannak – mesélte.
Amíg nem zártuk le a reaktort, Gorbacsov hallgatott
Az államtól tudni akarták, hogy mi történik ott. Ez természetes. Mindenki tudta, hogy a sugárzás nem tréfa. De ameddig nem zártuk le a reaktort, Gorbacsov hallgatott. Május 5-én befejeztük a munkát, ő május 6-án megszólalt a televízióban és a rádióban.
Csak lassan épül a második szarkofág
150 ezer még ma is élő résztvevője van a csernobili katasztrófának, illetve a mentésnek Oroszországban, 110 ezren le vannak százalékolva, közülük 40 ezren teljesen munkaképtelenek, de hasonló a kép a többi volt szovjet tagköztársaságban.
Oroszország évente mintegy ötmillió eurót küld Ukrajnának az erőművet körülvevő második szarkofág megépítésére, de a munkálatok lassan haladnak. Az építményt még mindig nem fejezték be.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
