Nem alakul ki krízishelyzet, ha az Egyesült Királyság júniusban az uniós kilépés mellett dönt, Brüsszel feleslegesen központosít, a bevándorlás pedig hamarosan hatalmas problémákat okoz Európának. Robin Harris brit történész-újságíró röviden és tömören fogalmaz: Európa fenntarthatatlanná vált, mert nem menekültkrízis, hanem gazdasági bevándorlási válság, valamint a brexitfélelmeknél sokkal súlyosabb eurózóna-válság sújtja. Margaret Thatcher néhai brit miniszterelnök beszédírója szerint egy szabad kereskedelmi rendszerben sokkal erősebb lehet a most is szárnyaló gazdaságú szigetország. A szakértő a Danube Institute meghívására Budapesten járva adott interjút lapunknak.
Hogyan vélekedik az EU-referendumot megelőző kampány minőségéről? Nem arról van szó, hogy minden politikai erő az átlagfogyasztóra hangolja a rendkívül egyszerű érveket?
– Igen, a bennmaradás mellett érvelők az emberek félelmeivel játszanak, mint például hogy elveszítik állásukat és jövedelmüket. David Cameron miniszterelnök is azzal érvel, hogy három-négy millió állás kerül veszélybe, ha kilép az ország az unióból. De ez totális ostobaság, mert az, hogy esetleg nem leszünk többé tagjai egy nagy politikai közösségnek, még nem jelenti azt, hogy a kereskedelmi szálakat is elvágjuk.
– Ha az egyik oldalon félelemkampány zajlik, nevezhetjük-e a másik oldal érveit indokolatlan Európa-szapulásnak?
– Ezt azért nem mondanám, mert az átlagembert az EU-s ügyekkel kapcsolatosan most kizárólag a bevándorlás nagyon is létező jelensége foglalkoztatja. És az az igazság, hogy jelenleg nem vagyunk urai a határainknak, és nem vagyunk képesek megmondani, ki jöhet be az országunkba, és ki nem. És így is marad, ha benn maradunk az unióban. Cameron e téren tett ugyan valamit, de nem sok teteje volt az intézkedéseinek. Az emberek, termékek, szolgáltatások, a tőke szabad mozgása az EU alapértékei. Ezt vagy elfogadjuk, vagy nem. Az évi 300 ezer érkező viszont irgalmatlan nagy terhet ró a szociális rendszerre. A bevándorlás alapvető társadalmi változásokat hoz, leginkább a nagyobb városokban és azok környékén. És az embereknek igazuk is van, ha emiatt aggódnak. Nem arról van szó, hogy ha kilépünk, nem lenne bevándorlás. Dehogynem lenne. Csak éppen ellenőrzés alatt tudnánk tartani. Ez szerintem őszinte és fontos szempont.
– Mi a bajuk az embereknek Brüsszellel, Európával?
– Egyrészt az előbb említett bevándorlás, másrészt a centralizáltság, a bürokrácia. A központi megoldásokat a briteknek nem lehet eladni.
– Mi ma Németország szerepe Európában?
– Németország a főnök, a döntéshozó. Franciaország pedig a jóváhagyó. Először ellenkezik, majd beáll Németország mögé. És mindenki követi. Így működik ma Európa.
– Ismeri David Cameront?
– Személyesen. Én vettem fel első munkahelyére, úgy emlékszem, 1989-ben. A Konzervatív Párt kutatási osztályán dolgozott, de arra nem emlékszem, mennyire volt szorgalmas munkaerő.
– Most épp nem politikai öngyilkosságot követ el azzal, hogy amíg ő az EU oldalán, kormánya másik fele a kilépésért kampányol?
– Ha nem ezt tenné, már rég lemondott volna, és sokkal rosszabb helyzetben lenne. Egyébként ez egyáltalán nem furcsa, 1975-ben a munkáspárti kormány fele ugyanúgy az Európai Gazdasági Közösséggel kötött 1973-as szerződés felülvizsgálata mellett, vagyis az utólagos és nem ügydöntő szavazáson a nem mellett kampányolt. Egyébként egy EU-kilépő esetén az egész konzervatív párti vezetés repülni fog.
– Egyszerűsíthető-e úgy a képlet, hogy a baloldali szavazók a maradás, a jobboldaliak a kilépés mellett állnak?
– Ha ilyen egyszerű volna a helyzet, magasan a kilépés mellett állók győznének. Ha a bizonytalanok és a bizonytalan kilátások miatt aggódók nagyon aggódni kezdenek, akkor ők bizony a bennmaradásra szavaznak. Az emberek másik nagy csoportját ugyanakkor a bevándorlás aggasztja. Nagyon leegyszerűsítve: a fiatalok EU-pártiak, az idősek nem. És persze minden attól függ, kik mekkora számban keresik fel majd az urnákat.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 20.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
