A tejágazat ismét kritikus állapotba jutott. Ez ugyan egy globális jelenség, és a nyugat-európai termelőket is sújtja az árak csökkenése, valamint a túltermelés és a tejkvóta kivezetése, ugyanakkor szerencsésebb országokban állami szabályozókon, támogatásokon keresztül igyekeznek tompítani a veszteségeket.
A tejágazat a mezőgazdaság egyik speciális szegmense; termelők, feldolgozók, kereskedők, nagyüzemiek, családi gazdálkodók, tudatos és kevésbé tudatos fogyasztók, valamint feketézők, áfacsalók döntései mind-mind kihatással vannak a teljes rendszere. S erre az összetett világra pedig rávetül a politika, és a nagyhatalmi játszmák.
Ahogy arról beszámoltunk, hétfőn tejtermelőgazdák demonstráltak a fővárosban, mely során az Országos Kereskedelmi Szövetséghez, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (Nébih), valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz (NAV) juttatták el a petíciójukat.
Ezt megelőzően, március 19-én Magyar Zoltán (Jobbik), az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának alelnöke keddre meghívta a tejágazat szereplőit egy kerekasztal beszélgetésre, hogy a szakmai fórumon elhangzottakból egy határozati javaslat szülessen meg, amelyet aztán beterjeszthet a képviselő a parlament elé. Sajnálatos módon, a hétfői megmozdulás, illetve az annak kapcsán elhangzott kormányzati ígéretek és fenyegetések hatására a gazdák nagy része a kerekasztal napján lemondta a részvételét.
Ahogy írtuk, a tejágazat egy igen speciális része az agráriumnak, ez a
mezőgazdaság nehézipara.
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a történetet, az a legnagyobb gond, hogy a nyers tej literenkénti felvásárlási ára mindössze 55 forint, miközben az előállítási költsége megtermelt literenként 60-65 forint.
„Minden egyes nap, minden egyes liter tejjel veszteséget termelek magamnak”
– érzékeltette a jelenlegi tarthatatlan helyzetet Kiss László nógrádi tejtermelő.
Kiss László gazdaságában 50 tehén van, és a munkalehetőségekben nem túl gazdag térségben 10 embernek ad ezzel munkát. Ugyanakkor ez a tejhasznú állomány bőven eltörpül a nagyüzemi mérettől, amelyek akár 2000 tehenet is számlálhatnak.
Hazánkban a tejhasznú állomány 209 ezer tehénből áll, amelyből mintegy 33 ezer van csupán a családi gazdálkodóknál, a többi gazdálkodó szervezeteknél adja a tejet.
A kép egy kicsit csalóka, ugyanis a tejiparban a nagyüzemek helyzete tűnik inkább kritikusnak, és az eltűnésük komoly szociális gondokat okozhat. Ugyanis, ezek az üzemek jobbára olyan körülmények között, olyan régiókban élő embereket foglalkoztatnak, akik állást máshol nem találnának; a nagyüzemek bezárásával pedig a magyar vidék egy újabb brutális csapást szenvedne el.
Alapvetően nincs különbség a nagyüzemek és a családi gazdálkodók érdekei között,
vélekedett Kiss László, aki szerint a nagyüzemek helyzetére kell először megoldást találni, s ez idővel lecsorog majd a kicsikhez is.
A résztvevők azt ugyan elismerték, hogy a tejtermelők képesek munkahelyeket teremteni, ugyanakkor a munkaerő minősége, és hozzáállása már hagy maga után kívánnivalót. Ami sok esetben a fejlődésnek is gátat szab.
Ahogy a mezőgazdaság más szektoraiban, a közmunka program a tejágazatban is érezteti negatív hatását.
Abban is megegyeztek a kerekasztalnál, hogy életben kell tartani a magyar gazdálkodókat, különben egyszerűen eltűnik a magyar tej a polcokról.
Érdekes, és ezt is Kiss László mesélte, hogy pont a családi gazdálkodóknak lenne egyszerűbb a váltás. Mint mondta, több nógrádi termelő vágta már ki a tejhasznú állományt, és vásárolt inkább húsmarhát.
Ami persze szintén azt eredményezi, hogy előbb-utóbb nem lesz magyar tej
– sóhajtott fel.
Ugyanakkor a
„tejipar ezer sebből vérzik, és nem lehet csupán egyetlen problémát kiemelni, és arra megoldást keresni. Az egész rendszert kezelni kellene”
– hangzott el egy másik hozzászólótól. Városi embernek talán meglepő, de az sem mindegy, hogy mi lesz a megszülető bikák sorsa, hiszen nem minden fajtát lehet könnyen értékesíteni – ez pedig a számosból egy újabb kockázati tényező.
S ha már a városiaknál tartunk; szükség van egyfajta tudatosságra a fogyasztási szokásainkban, ha valóban az a cél, hogy megtartsuk a magyar tejet a piacon. Ezt is erősítheti a magyar kormányzat részéről egy felvilágosító kampány.
Egyébként a magyar állam érdemi szerepvállalásának hiányát többen is felrótták. A magyar gazdák érdekeit ugyanúgy kellene Brüsszelben is képviselnie az Orbán-kormánynak, mint ahogy a NAV és a Nébih felügyelőin keresztül meggátolnia a feketegazdaságot, és fellépni a tisztességtelen piaci szereplőkkel szemben. A tej áfájának csökkentése pedig nem csak a kereskedelem növelését segítené (jellemző, hogy a szomszédainknál alacsonyabb a tejet terhelő áfakulcs), hanem az importot is visszafogná.
Európa tejtermelőit pedig az húzhatná ki még a csávából, ha az Oroszországgal szembeni értelmetlennek tűnő és célját vesztett embargót végre feloldanák.
Ezzel párhuzamosan a magyar kormánynak pedig végre egy kiszámítható, hosszútávú stratégiát kellene lefektetnie.
Magyar Zoltán végül arra figyelmeztette a résztvevőket, hogy a jelenlegi parlamenti keretek között változást elérni komolyabb civil ellenállás nélkül szinte lehetetlen. A tejágazat szereplői számára életbevágó az összefogás (hiszen úgyis egymásra vannak utalva), és az, hogy képesek legyenek erőt felmutatni a küzdelmükben.
Ez a kormány csak ebből ért
– tette hozzá a mezőgazdaságért is felelős parlamenti bizottság alelnöke.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
