Nem cifrázták túl, hanem írtak egy lemezt, ami ösztönös, és visszarepít a 60-as évekbe. Azt azonban nem tudni, mit kezdett volna a The Adolescens a kádári cenzúrával, de ez már nem lényeg.
Ösztönélet. Ez ugrott be elsőre a The Adolescens most debütált nagylemezéről. Az Out of the Blue nem akar nagy megfejtéseket, a számok nem a filozófia, mint inkább a nyers rock and roll rejtelmeibe kalauzolnak. S pont ez a jó ebben a bevezetővel együtt egy tucat dalban. Odateszik magukat a lábunk alá.
Mikor már vagy hétszer végighallgattam a lemezt, akkor villant be az, hogy ezt az egészet vagy ötven éve kellett volna megírni. Tuti nagyot szól. A hangulata is épp oda repíti az embert. Így külön üdítő az egész napjaink pszichedelikus rock óceánjában. Arról nem beszélve, hogy a számok egyből a fülünkbe másznak.
Nekem két dal tetszik különösen: a Juniper Creek Falls és az Enemies. Mindkettő annyira el tud vinni, hogy akár egy napig is el tudtam őket hallgatni, ami szerintem nem rossz teljesítmény. Engem mindenesetre megvettek, ugyan nem kilóra, de egy táncra tuti.
Nem is akarom nagyon szaporítani a szót. Itt az Out of the Blue! Miután pedig beizzítottuk a lejátszót, érdemes továbbhajtani, mert a zenekar énekes-gitárosát, Chezan Andrással beszélgettem az új albumról, a banda terveiről s többek között arról is, érdemes-e ma nyers rock and rollban utazni Magyarországon.
Szóval, hu, huhu, huhu!!! Jöhet a tűzijáték!
– Ha ötven éve írjátok meg ezt a cuccot, akkor – amennyiben nem vittek volna el a kádári hatóságok rendszerellenesség és nyugati fertő terjesztése miatt – minimum a fél ország a tenyeretekből eszik. Kérdés viszont, hogy szerintetek ma mennyire van felvevőpiaca a nyers rock and rollnak a pszichedelikus rock óceánjában?
– Nem nagyon gondolkoztunk azon, hogy mennyire van a zenénknek felvevő piaca. Volt egy elképzelésünk, sok dalunk, ezeket pedig szépen egy albummá formáltuk, és ennyi. A nyers rock and roll szerintünk egyébként még mindig hiteles, mivel ezek a dalok valójában meztelen, lecsupaszított érzelmek sokaságai.
– Néhány számot már korábban is megtúráztattatok, ám az egész album kompakt anyagnak hat. Ez az ösztönös vonal tudatos? Mi volt a szempont a dallista összeállításánál?
– Az albumon szereplő számokkal kapcsolatban az volt az érdekes, hogy akadt olyan dal, amit a lemez megjelenése előtt már vagy két évvel megírtunk. Volt olyan is, ami a megjelenés előtt körülbelül két nappal állt össze úgy, ahogy azt a korongon is hallhatjátok. Az album így sok szempontból is saját magát írta meg. A legfontosabb pedig az, hogy a dalok arcba csapják a hallgatókat, és senkit ne hagyjanak csak úgy, valamilyen érzés nélkül elmenni mellettük. Jó példa erre a nyitódal, a Juniper Creek Falls.
– A Phoebe két dal címében is feltűnik. Valamelyikőtök barátnője netán Phoebe, vagy – bocs, de nem hagyhatom ki – ennyire bejött a Büdös macska című szám? Haha!
– Phoebe nem egy barátnő, hanem egy jelenség. Többen is kérdezték már, hogy ki ő, meg minden, így most egyszer és mindenkorra megpróbálom ezt kifejteni. Általános iskolás koromban sok barátom volt, de nagyon sokszor éreztem azt, hogy nem értenek meg engem, meg, hogy nem tudom magam teljesen elengedni a társaságukban. Kitaláltam hát egy a valódival párhuzamos világot, aminek ez a sötétbarna hajú és szemű lány, Phoebe Ivy volt a főszereplője. Mondhatni, megtöltöttem ezt az univerzumot olyan dolgokkal, amiket a valódi életben nem igazán tudtam feldolgozni. Bonyolult ez, meg minden, de számomra az önterápia legjobb módszere volt. A Büdös macska című dalról meg nem tudok nyilatkozni, mert nem ismerem. (Jelzem, utána elküldtem Andrásnak a Jóbarátok című sorozatban szereplő Phoebe dalát, hehe!)
– Esetleg gondolkodtatok azon, hogy a dalaitokat akusztikus koncert keretében is megfuttassátok?
– Igen. Amióta még több időt és erőt fektetünk a dalok megírásába, sokszor elgondolkozunk azon, hogy szólnának azok másképpen meghangszerelve. Magunkat gyakran szoktuk fárasztó éjszakák és koncertek után akusztikus dalokkal szórakoztatni, de már igazán megmutatnánk ezt a nagyközönségnek is.
– Ilyen cuccokat hallgatva, mint a tiétek, mindig Palahniuk Harcosok klubja, a főszereplő, Tyler Durden sokat idézett mondata jut eszembe. „A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.” Ugye, ti még bírjátok, nem rágtok be? Milyenek az eddigi visszajelzések?
– Nincs miért berágnunk. Napról napra új dolgokat tapasztalunk, és tanulunk meg a zene világában, folyton egyre jobb és jobb ez az élet számunkra. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk az albummal kapcsolatban.
– Nemsokára egy még szupertitkos Titánok élő koncertes dologban is hallhatnak majd benneteket! Emellett hogy alakul a nyár? Fesztiválszervezők, rádiók mennyire kaptak rá a cuccotokra?
– Több rádiónál is lesz interjúnk, ezenkívül több városban is bemutattuk és fogjuk még bemutatni a lemezünket. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy meghívást kaptunk az Ivan & The Parazoltól a tavaszi turnéjukra, így három állomásukon is előzenekarként léphettünk fel. A nyarat meg már nagyon várjuk, szerveződnek még a koncertek. Egyébként nem bírunk leállni, abban is megegyeztünk, hogy a nyár nagy részét új számok megírásának szenteljük.
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profiljait is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
