Mindenki bólogatna. És ekkor – tán Li sugárzó karizmája miatt – történne meg a második csoda: minden tanácsát megfogadnák.
Ha a második világháború utáni idők legnagyszerűbb és legsikeresebb politikusa, a Szingapúrt tizennégy éven át irányító miniszterelnök, Li Kuan Ju tavaly márciusban nem hal meg, és felkérnék Magyarország jószolgálati tanácsadójának, lenne dolga.
A Pesti Hírlap 1992-ben azt javasolta, hogy hazánk ne a nyugati liberális demokráciák modelljét kövesse, hanem az igazán gyors fejlődés megvalósítására lényegesen alkalmasabb szingapúri modellt.
Nem kevesebb, mint huszonkét évvel később, 2014 júliusában a magyar miniszterelnök így beszélt Tusnádfürdőn: „Ma a világ azokat a rendszereket próbálja megérteni, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek, az elemzések sztárjai pedig Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. Megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világ-versenyfutásban.”
Öröm, hogy a kormányfő a mintakeresésben felsorolt országok közül Szingapúrt említette elsőként. Az eredetileg hárommillióról öt és fél milliós népességűre duzzadt ország egy nyomorgó brit gyarmati területből 2015-re évi nyolcvanötezer dollár egy főre jutó jövedelmével már a harmadik helyen áll a világversenyben a 2,1 milliós Katar és a félmilliós népességű Luxemburg után.
A világ egyetlen, szigetre települt városállama a kérlelhetetlenül antikommunista és keménykezű Li vezetésével egy nemzedék alatt emelkedett ki a harmadik világ bugyrából, és vált a fejlett világ számottevő tényezőjévé, globális kereskedelmi, pénzügyi és közlekedési csomópontjává.
Tíz éve világelső a vállalkozásalapítás könnyűségében, az innováció megvalósításának gyorsaságában, a konferenciák rendezésében, a legjobb beruházási potenciál megteremtésében. Az Oroszlánváros a világon a második a versenyképességben, a harmadik legnagyobb olajfinomítója van, és a negyedik legnagyobb pénzügyi központja. A világ olykor első, olykor második legforgalmasabb konténerkikötője az övé. Légitársasága, a Singapore Airlines verhetetlen. Mint reptere, a Changi Airport. A nyolcadik, Ázsiában az első, a globális korrupciós rangsorban. Miközben nem liberális és talán nem is demokrácia. Hogy a liberális sajtó jobban értse: populistán autokrata. Ahol a bűnözők a börtönbüntetésük mellett kötelezően kapnak maximálisan huszonnégy bambuszcsapást kábítószer-kereskedelemért, többfajta, erőszakos bűncselekmény elkövetéséért, uzsorakamat követeléséért, utcai vandalizmusért és – a külföldiek – azért, ha valakinek az ott-tartózkodási vízuma kilencven napnál hosszabb ideje lejárt. (A bambuszbot használatát a brit gyarmati törvények meghagyásával konzerválták.) És persze halálbüntetést is kiszabnak. Ennek ellenére az ott élők nem vágynak el, míg nagyon sokan szeretnének ott dolgozni. Szingapúrban egy egyetemi tanár nagyjából az ötszörösét keresi, mint Svédországban.
Aki pedig tankönyveiben azt olvasta, hogy a gazdasági fejlődés szükségszerűen elhozza a demokráciát, dobja ki a kötelező szöveget. Vagy rákérdezéssel kényszerítse kínos helyzetbe került professzorát, hogy azt dadogja, jó-jó, vannak kivételek.
Hogyan kezdene hozzá Li Kuan Ju magyarországi tanácsadó munkájához? Ezzel a kérdéssel, miután behoznák a reptérről: „Uraim, 1990 óta hány kilométer autópályát építettek?” Miután elcsodálkozna a válasz hallatán, ezt mondaná: „Akkor holnap kezdjék meg a »gyorsforgalmi út« gyorsforgalmivá tételét. E tizenegy kilométerrel pedig nagyon gyorsan végezzenek, miközben kiépítik a repteret a belvárossal összekötő metrót. Hiszen önökhöz évente tízmillió turista érkezik repülővel. És első benyomást csak egyszer lehet szerezni.”
Ezután javasolná: négy területen kell azonnal kiemelt fizetést adni. Az egészségügyieknek, a rendőröknek, a tanároknak és a politikusoknak. Az utóbbiaknak azért, hogy a legjobb koponyákat ne a versenyszféra szívja fel. A korrupcióért pedig azonnal bevezettetné az életfogytig tartó börtönbüntetést.
Megkérdezné: hányadik a világrangsorban Magyarország két legjobb egyeteme? Az első négyszázban van? Akkor öt éven belül az első ötvenben lesz. És elmondaná, hogyan. (Szingapúr két egyeteme az első tizenháromban van.)
Majd azután tudakozódna, hogy hány magyar termék világhírű. A választ hitetlenkedve hallgatná. Amikor meghallaná azt is, miként nem nyúlnak az újítók hóna alá, elmondaná: ezután egy bizottsághoz lehet fordulniuk az újítóknak, és ha az az innovációt ígéretesnek tekinti, három illetékes minisztérium ülne össze a feltalálóval, és megbeszélnék, miként segíthet az állam mindent bevetve a találmány megvalósításában.
Ezután megkérdezné, milyen nagyságrendűek a bankolási költségek Magyarországon. És a környező országokban? Hogy itt négy-ötszöröse azokénak? Akkor holnap e téren is lépni kell, mert ekkora különbség megengedhetetlen, javasolná nem sok ellentmondást tűrő hangon.
Li egyik útja alkalmával azt látná, hogy három autóból is csikket pöckölnek ki. Ezt önök megengedik? – kérdezné. Akkor holnap kezdjék meg a megfelelő jogszabályok kidolgozását, és egy hónap múlva léptessék őket hatályba. Az iskolákban pedig kezdjék meg a tisztaság fontosságának oktatását. De tanítsák meg a gyerekeket arra is, miként kell folyószámlát nyitni, pénzt átutalni, vagy ajánlott levelet feladni. A mai világban ezek éppen olyan nélkülözhetetlen alapismeretek, ha sikeresek akarunk lenni, mint az angol nyelvtudás, tenné hozzá. Úgyhogy holnaptól megszűnik a tévében a filmek szinkronizálása. Így a gyerekek nemcsak akcentus nélkül tanulnak meg angolul beszélni, de magyarul is gyorsabban kényszerülnek olvasni, mondaná Li, miközben jóindulatúan, de ellentmondást nem tűrve rámosolyogna a várható közfelháborodástól kínosan fészkelődő illetékesekre.
Szingapúr, Marina Bay hármas hotel, tetején a világhírű úszó medence és narancs liget
El is felejtettem mondani, folytatná a hosszú álmából nálunk felébredt politikus, ha holnap nagyon fáradtak, holnapután kezdjék meg a munkát az egyéni nyugdíj- és társadalombiztosítási számlák rendszerének létrehozására. Azt letétnek kezelve Magyarország polgárai lakásvásárlásra is kaphatnának jelzálogkölcsönt. Mert ez is kitűnően bevált nálunk, hangsúlyozná hozzátéve, tudják, ez volt Szingapúr teljesítményének a kulcsa: éles szemmel figyelni a világot, hogy mi az, ami máshol hosszabb idő alatt jól bevált. És azt átvettük. Önöknek is másolniuk kell a sikeres recepteket, javasolná.
Körülötte mindenki bólogatna. És ekkor – tán Li sugárzó karizmája miatt – történne meg a második csoda: minden tanácsát megfogadnák.
Lovas István: Ha Szingapúrt követnénk, Mindenki bólogatna. És ekkor – tán Li sugárzó karizmája miatt – történne meg a má…
Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. január 29.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Értelmezés, Belföld, Gazdaság, Gondolatok, Külföld Tagged: antikorrupció, huszonnégy bambuszcsapás, Szingapúr, szingapúri modell
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
