Egyre több magyar fiatal esik áldozatául az emberkereskedelemnek. Jellemzően a három, anyagilag a leghátrányosabb helyzetben lévő megyéből adják vagy rabolják el szexrabszolgának a 14–23 éves lányokat és fiúkat, akiket Nyugat-Európában dolgoztatnak – hangzott el az ökumenikus pedagógusműhely rendezvényén.
Minden ötödik áldozata magyar volt az európai emberkereskedőknek 2009 és 2013 között az Europol adatai szerint. Viszonyításként: az Európai Bizottság megállapította, 2010–2012-ben az EU-ban 30 146 áldozatot vettek nyilvántartásba. Különösen aggasztó, hogy évről évre nő a szexuális célú kizsákmányolás az emberkereskedők áldozatai között.
A Sándor kör csütörtöki előadásán az is kiderült, hogy Magyarország a szexuális célú emberkereskedelem kiinduló országa lett. 14–23 éves lányokat és fiúkat adnak vagy rabolnak el, illetve kecsegtető jövőképpel csábítanak Nyugat-Európába. Olyan országokba viszik az áldozatokat, ahol csak a futtatás tiltott. Így Németországba, Ausztriába, Belgiumba, Hollandiába, az Egyesült Királyságba, Franciaországba, Svájcba és Olaszországba szállítják a fiatalokat, hogy ott három műszakban, heti hét napon át prostitúcióra kényszerítsék őket. Az emberkereskedők jellemzően Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya megyéből, a mélyszegénységben élő, főleg roma populációból szedik áldozataikat.
Nyomorból az emberkereskedők karmai közé
Egyre többször fordul elő, hogy a nyomorban élő családok adják el gyermekeiket, hogy az itthon maradottak meg tudjanak élni. Minderről Németh Ágnes ezredes, az ORFK bűnmegelőzési osztályának vezetője számolt be a Sándor körben. Kiemelten veszélyeztetettek az intézetben neveltek, vagy a diszfunkcionális családban élők, ahol torzul – jobb esetben csak – a személyiségük; a mélyszegénységben élők; a roma kultúrkörben élők; a hátrányos helyzetű, fokozottan veszélyeztetett gyerekek, akik például a családi erőszaktól szenvednek, vagy a szülők alkoholisták, drogosok. A kiinduló megyékben magas a munkanélküliség, az életminőség egyenesen csapnivaló, a szegénység pedig leginkább nyomor.
Az előadáson elhangzott, milyen a tipikus emberkereskedő: 20–45 éves férfi – lehet családtag is –, ápolt, közepesen iskolázott, de jól kommunikál, erőszakos, egy hálózat tagja – ez a szervezett bűnözést jelenti. Jellemzően folyamatosan keresi az új áldozatokat. Toboroz, ekkor még békés módszerekkel: egy jobb élettel kecsegtetve rábeszéli a kiszemeltet a külföldi munkára, idősebb prostituáltak segítségével győzi meg későbbi áldozatát, szerelmi kapcsolatot színlelve csalja külföldre. Ezekben az esetekben az áldozat önként hagyja el az országot, majd aztán erőszakkal, veréssel, kínzással, fenyegetéssel kényszerítik szexrabszolgaságra. Egyre gyakoribb, hogy a nyomorgó családok az emberkereskedőnek eladják a gyermeküket, mint ahogy az is, hogy erőszakkal rabolják el a fiatalt, és külföldre viszik. Nyugat-Európában aztán egyik országból a másikba szállítják az áldozatokat, adják-veszik őket. A szökést, engedetlenséget kegyetlenül megtorolják. Aki ellenáll, azt megkínozzák, pszichikailag is megtörik, például úgy, hogy az otthon maradt családtagok megölését helyezik kilátásba.
Az amerikai külügynek sem tetszik
A Németh Ágnes ezredes által elmondottak jó részét az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2013-ban, majd 2015-ben is szóvá tette. A 2013-as helyzetről készült jelentésükben kiemelik: hazánk nemcsak kiinduló, de tranzit- és célországa is a szexuális célú emberkereskedelemnek. Szerintük a Németh ezredes által felsorolt országokon túl Dániába, Norvégiába, Spanyolországba, Írországba, Görögországba, s az Egyesült Államokba is szállítanak magyar fiatalokat, hogy ott szexrabszolgaságra kényszerítsék őket. Ugyanakkor az országon keresztül folyik főleg a Balkánról és Ukrajnából kiinduló emberkereskedelem, s az onnan érkező áldozatok egy része hazánkban kényszerül prostitúcióra.
Az amerikai külügyi jelentés kiemeli, a Magyarországon belüli emberkereskedelem áldozatai között különösen nagy a roma származású nők és gyermekek aránya. A 2014-es helyzetről készült amerikai külügyi jelentés 2013 után ismét megállapította: a probléma nagysága ellenére a magyar kormány nem tett elegendő erőfeszítést sem az emberkereskedelem visszaszorítására, sem az áldozatok segítésére. Kifejezetten problematikusnak találták, hogy az áldozatokat a magyar hatóságok hajlamosak elkövetőként azonosítani. Az addigi erőfeszítéseket – diplomatikusan – azért elismerték. Így azt is, hogy a magyar kormány növelte azon tisztviselők létszámát, akik az áldozatok azonosítását, védelmét szolgálják. A bűncselekmények áldozatainak segítéséről szóló törvény 2012. szeptemberi módosítása nyomán köteles a kormány védett házakban elhelyezni az emberkereskedők áldozatait, függetlenül attól, hogy nekik szándékukban áll-e segíteni az igazságszolgáltatást vagy sem.
Koordinált fellépés
Napjainkra – a jelek szerint – volt foganatja az amerikai külügyi felszólalásoknak. Németh Ágnes elődadásában ugyanis arról számolt be, hogy öt védett ház is működik, kettő-kettő a Dunántúlon, illetve a keleti országrészben, egy pedig Budapesten. Elmondta azt is, a védett házakban egészségügyileg és pszichésen is megpróbálják rendbe hozni a szexuálisan kizsákmányolt, általában szökött fiatalokat. Legtöbbjük alkohol- és drogfüggő, alacsonyan iskolázott, sokan a nevüket sem tudják leírni. Ennek ellenére munkát is szereznek számukra, ám előfordult már, hogy egy Belgiumban prostitúcióra kényszerített lány, amikor meghallotta, hogy havi 80 ezer forintot fog keresni, inkább visszament Belgiumba, mondván: ott két nap alatt megkeresi ezt az összeget. Kormányzati szinten pedig egy internetes felület létrehozásáról döntött Pintér Sándor belügyminiszter. A nemzetközi együttműködésben létrehozott www.ravot-eur.eu/hu/ portálon – magyar nyelven is – találnak információt az áldozatok arról, hogy kihez fordulhatnak segítségért, milyen lehetőségeik vannak arra, hogy megszabaduljanak a szexrabszolgaságból. A Belügyminisztériumban az európai és nemzetközi helyettes államtitkár fogja össze az emberkereskedelem elleni koordinációt, az országos rendőrfőkapitány pedig rendeletben szabályozta az emberkereskedelem és a prostitúció elleni rendőri munkát.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 20.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
