Mivel szervezetem mostanában fokozott savtermeléssel „örvendeztetett” meg, nekifogtam visszaállítani benne az optimális pH-értéket (vegyhatást). Tudván, hogy az elsavasodás az egészségügyi problémák melegágya, rögvest lúgosítási akcióba lendültem.
Persze, annyira azért még nem rettentem meg, mint a megesett cselédlány, akivel megesett, hogy egyenesen lúgot ivott! Csupán körbenéztem, mely ételek széles ívben való kerülése, és melyeknek fogyasztása ajánlott. Cukor és mindenféle édesség tiltólistás! Sajna. Helyette jöhet a citrom, lime, grapefruit, kovászos káposzta és uborka, bármily furcsán is hangzik!
Kutatásaim közepette találkoztam egy olyan írással, mely szerint, ha semmiképp nem tudok lemondani a kávéról, fogyasszam mézzel, fahéjjal és kókuszvajjal. Nosza, lelkesedésem turbófokra kapcsolása, és számtalan üzletpolc hosszas sasszem(üveg)gel való vizslatása nyomán egy kiló kókuszvaj boldog tulajdonosaként tértem haza (noha a dobozon kókuszzsírt írt, megnyugtattak, hogy az ugyanaz). Buzgalmam aztán nagymértékben lohadt, mikor némi hűlési folyamatok során, kávém tetején pimasz, fagyott zsírfoltok kezdtek úszkálni (mivelhogy jó szokásom szerint azt egész délelőtt kortyolgatom). Egyúttal itt ragadnám meg az alkalmat, teljes részvétemről biztosítom tibeti felebarátaimat, kiknek ráadásul néha még avas is a teájukba kanalazott jakvaj.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
