A Tisza-kormány 2027-es költségvetése sok minden lesz, de nem az igazságosság és a fejlődés költségvetése. A következő években véget ér a munkára épülő gazdaságpolitika korszaka, elmozdulunk a segélyezésre alapuló társadalom felé.
Az igazságosság és a fejlődés költségvetése, Magyarország újjáépítésének a költségvetése lesz a 2027-es büdzsé. Ezt mondta Magyar Péter az Országgyűlés hétfői ülésén. A miniszterelnök hozta a formáját, mert ezúttal sem bírta ki, hogy ne az Orbán-kormányt szapulja. Századjára is arról beszélt, hogy romokat örököltek, katasztrofális állapotban, kifosztva vették át az országot.
Érdemes mindenképpen felhívni a mélyen tisztelt tiszás politikusok figyelmét arra, hogy ebből egy árva szó sem igaz. Az Orbán-kormány nem üresen kongó kasszát hagyott hátra, hanem egy kincstárat, amely tele van. Történelmi mértékű például a devizatartalék, míg az aranytartalék tonnában 37-szerese a 2010-esnek. A gazdaság működött, jelentős külföldi beruházók, világcégek érkeztek az országba. Olyan családpolitika épült ki, amely az adókedvezményekkel munkára ösztönözte az embereket. A többi között így sikerült mintegy egymillióval emelni a foglalkoztatottak számát. Ha szükség volt rá, akkor az állam eredményesen közbe lépett annak érdekében, hogy a lakosságot segítse, védje. Ilyen volt az árrésstop is. Az úgynevezett igazságosság és fejlődés költségvetése mindezt szépen lassan kivérezteti.
Tény, hogy megmarad a 30 év alatti édesanyák, a 40 év alatti kétgyerekes, valamint a három- és a négygyerekes anyák szja-mentessége, de az utóbbiak már korláttal: az anyák adómentességénél bruttó egymillió forint lesz a havi jövedelemhatár, az efölötti rész után szja-t kell majd fizetni. A negyven év feletti kétgyermekes anyákra pedig nem terjesztik ki az adómentességet. Így az a több mint négyszázezer nő, aki jövő év januárjától vagy később jelentős keresetemelkedést várt, búcsú mondhat ennek. Az árrésstoptól is el lehet köszönni, ezzel Brüsszel elvárását is teljesíti a Tisza-kormány. Itt érdemes kicsit belekukkantani a számokba. A 10 százalékos árrésstop megszűnik, így szinte biztos, hogy visszatérnek a 40–60 százalékos árrések. Arról nem is beszélve, hogy volt olyan élelmiszer is, amelynél ez a mutató bőven meghaladta a 100 százalékot is. Ha ugyanazzal az árréssel számolunk, mint ami tavaly március 15. előtt volt, akkor egy átlagos család 180–360 ezer forinttal több pénzzel gazdagíthatja a kiskereskedelem üzleteit.
Jövőre is lesz 14. havi nyugdíj, de már nem úgy, ahogyan azt az Orbán-kabinet eredeti tervei alapján az érintettek várhatták. Magyar Péter szerint annak egyheti részét kifizeti az állam, de a második hétre eső összeg, amit az előző kormány megígért, a kasszában marad. Így összességében 150 milliárd forinttól esnek el a nyugdíjasok. Ez 2,5 millió embert érint.
Arról is érdemes megemlékezni, hogy az évi 180 milliárd forint feletti árbevételű cégeknek magasabb lesz társasági adója. Ezzel a kormány rontja az üzleti környezetet, versenyhátrányba kerülhetünk a beruházókért vívott küzdelemben.
Nézzük meg a jól csengő bejelentéseket is. Itt van például a családi pótlék megduplázása, amely 300 milliárd forintot jelenthet, míg, az alacsonyabb jövedelműek szja-csökkentése 250 milliárdot. Az előbbi üzenete az, hogy véget ér a munkára ösztönző politika, az utóbbi pedig vélhetően arra teremt lehetőséget, hogy a bruttó minimálbért minél kisebb mértékben emeljék meg a munkaadók. Az uniós irányelv szerint 2027-re el kellene érnie a minimálbérnek a bruttó átlagkereset ötven százalékát. Ez már biztosan nem lesz így.
A Tisza-kormány 2027-es költségvetése sok minden lesz, de nem az igazságosság és a fejlődés költségvetése. A következő években véget ér a munkára épülő gazdaságpolitika korszaka, elmozdulunk a segélyezésre alapuló társadalom felé. Ennek káros következményeit jól láthattuk 2010 előtt. Igazából az látszik, hogy a kormánynak nincs valós gazdaságpolitikája, de előszeretettel teljesíti a brüsszeli diktátumokat. Az üzleti környezet romlását pedig nemcsak a cégek, de előbb-utóbb a költségvetés is megérzi. Ez a fejlődés gátja lesz, az igazságosságról pedig már ne is beszéljünk.
Kiss Gergely – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
