A Mazsihisz honlapja szerint „módosította a Saul fia rendezőjével készült interjúját a német lap”, sőt, „az új változat címében és szinte teljes tartalmában eltér az előzőtől”. Lássuk csak, mi a valóság!
„Módosították a rendezőnek a holokausztfilmek többségével kapcsolatos szavait is, a javított változatban az szerepel, hogy a „legtöbb úgynevezett holokausztfilm a biztonság érzetét nyújtja a nézőnek”, és ez azt kínálja számára, hogy szigorúan külső szemlélő legyen. „A legtöbb történet a túlélésről szól” – idézik Nemes Jeles Lászlót, aki hozzátette, hogy ők ezzel szemben az egyéni sorsokról akartak beszélni a koncentrációs táborokban és a megsemmisülés folyamatában – úgy, hogy a néző nem külső szemlélő. A Saul fia nem hagyja, hogy eltávolodjon a néző, magával ragadja őt a főszereplő útján – magyarázta. Az első változatban még az szerepelt, hogy a rendező szerint a témában készült legtöbb alkotás, például a Schindler listája vagy Az élet szép, „egyszerűen hülyeség”.”
Most akkor hány az óra, vekker úr? Szóval a legtöbb holokausztfilm ugyan csupán a túlélők vallomásaira épül, de azért korántsem mindegyik. Ezek szerint vannak, amelyek egzakt történelmi bizonyítékokon nyugszanak. Címeket viszont nem kaptunk róluk. Ámde lépjünk tovább!
„Az interjút készítő újságíró szerint a Saul fia túlnyomórészt negatív fogadtatásra talált Magyarországon, ezzel a vélekedésével kapcsolatban azt kérdezte a rendezőtől, hogy ez meglepte-e. A javított változatban szereplő válasz szerint Nemes Jeles László rámutatott, hogy a Saul fia volt a tavalyi év egyik legnépszerűbb és legnézettebb film Magyarországon. A negatív kommentárok pedig nem lepték meg, mert az antiszemita beállítottság még mindig elterjedt Magyarországon, nap mint nap tapasztalni ezt a diskurzusban.”
Mire alapozza ez a jóember ama kijelentését, hogy a Saul fiai volt a tavalyi év egyik legnépszerűbb és legnézettebb film Magyarországon? Aztán ami az „antiszemita beállítottság”-ot illeti, végzett-e felméréseket arra vonatkozóan, hogy ha ez így van, akkor vajon mégis miért?
„A holokausztot sokan még mindig olyan eseményként kezelik, amelyhez Magyarországnak semmi köze nem lett volna – akár az áldozatok, akár az elkövetők oldaláról” – szerepel a javított változatban. Az első verzióban még az állt, hogy a rendező azt mondta, Magyarországon – akárcsak korábban – most is rendkívül sokan gyűlölik a zsidókat, és ha lehetne, sokan újranyitnák a koncentrációs táborokat, „inkább tegnap, mint holnap”.”
Amint láthatjuk, mégsem módosította mondandóját érdemben a Saul fiai rendezője. Ő tudja, miért nem. Ámde így is tény, hogy valóban nem egyszerűen sokaknak, hanem rendkívül sokaknak van elegük a zsidó szenvedésmítosz erőltetéséből.
„A magyar politikában hagyománya van a nyílt és féktelen antiszemitizmusnak, csakúgy, mint Közép- és Kelet-Európa más országaiban. Egyszerűen nincs széleskörű egyetértés arról, hogy az antiszemitizmus tönkretesz mindenfajta nemzeti összetartozást.”
Bicskanyitogató sorok, de már nem képletesen. Ha nyílt és féktelen antiszemitizmus van hagyományosan errefelé, akkor miként lehetséges az, hogy reneszánszát éli a zsidóság hivatalos vezetői számtalanszor elhangzott nyilatkozatai szerint? És olyan beszél valaki nemzeti összetartozásról, aki nem magyar tragédiáinkról készített filmet ezúttal sem?
Hazugság és álszentség, hogy a Saul fia rendezője módosított érdemben minapi nyilatkozatán. Úgy tűnik, parasztvakító gőgjében már azt sem tudja, melyik nap kinek mit nyilatkozik.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
