Ha csak üldögéltem a konyha küszöbön és szemem a horizonton kószált, egyszer-egyszer feltűnt a távolban egy vonat, ahogy áthúzott előttem. Jó kilométerre lehetett a vasútvonal, s mint valami játékvonat, úgy suhant előttem a sok kocsiból álló szerelvény. A mozdony legelöl gőzölgött, és hol könnyebb, hol nehezebb terhet vontatott. Ha személykocsikat vitt, azokat könnyebben bírta, mint a teherkocsikat. Ez utóbbiból sokkal több volt utána akasztva, mint a személyvonatnál.
Volt úgy, hogy szinte hallottam a mozdony nyögését, erőlködését, pedig a hang nem jutott el hozzám, csak a látvány. Amikor dél körül megjelent a gyorsvonat, pillanatok alatt átfutott előttem a mozdony és a szerelvénye, és mint a semmit, úgy vitte a kocsikat. Az ablakban néha gombostűfej nagyságú alakok is feltűntek, ezek voltak az utasok. De jó lehet nekik, utazhatnak! – így gondoltam rájuk.
Apukám vasutas volt, váltókezelő, így szakszerű felvilágosítást kaptam a vasúti dolgokról. Elég korán megértettem, hogy miért van a tehervonat, miért a személyvonat. A gőzmozdony húzza az egész szerelvényt, és ezt szemmel is láttam. A távolból jól meg lehetett különböztetni a mozdonyt a kocsiktól. Elég kicsi voltam, de a magyarázatot megértettem, hogy szénnel tüzelnek a mozdonyban, ez adja az erőt neki, hogy a sok kocsit elbírja.
– Az összes mozdony közül a négyhuszonnégyes a legerősebb, a legnagyobb!
Ezt apám mondta, és felvilágosított, hogy ezt a magyarok készítik, az egész világon a legtöbbet érő masina. Büszkén mondta, én pedig büszke voltam arra, hogy az apukám vasutas.
– Ha nem lenne vasút, megállna az élet, nem lenne sem tüzelő, sem ennivaló! – mondta tovább, aláhúzandó a vasút fontosságát. Nem volt fecsegő típus, de ha a vasútról volt szó, szívesen beszélt.
Magyarázta, hogy neki a foglalkozása, a munkája a vasúton van, s a vasutasok fontos emberek. Bár ő csak apró csavar volt a gépezetben, de munkáját fontosnak tartotta. A munka becsülete, manapság üres szólam csupán, de ő nagyra tartotta ezt a dolgot. Az egész magatartása, mentalitása alá volt rendelve a munkának. Bele is rokkant, szegény!
Volt egy időszak, amikor minden nap vártam, mikor jön a gyorsvonat. Meg is jelent, pontosan, és egyforma erővel repítette a kocsikat, az utasokat. Akkoriban nagy kedvem lett volna utazni, vonatozni. Nem azért, hogy lássak városokat, tájakat, hanem az utazásért magáért. Tanyai kisgyerek lévén, még nem volt fogalmam arról, hogy az utazás csak eszköz a cél elérése érdekében. Nekem az utazás önmagért tetszett volna.
Később, amikor egyetemista koromban már unalomig utazhattam, elfeledkeztem a kisfiúi vágyakról – már sokszor terhes volt az utazás az iskola és a szülői ház között. Megismerhettem közelről is a négyhuszonnégyest! A gyorsvonatot rendszerint ilyen masina húzta. Igaz, közben villanyvontatású mozdonyok lettek helyettük, modernizálódott a közlekedés is.
El is tűntek a színről a gőzösök, mind egy szálig.
Észrevétlen tűntek el az életünkből ezek a gőzmozdonyok, csak a vasúti múzeumban láthatók ma már.
Nem tudom, a négyhuszonnégyesek merre járnak, kár értük. Persze, mindenért kár, ami az életünkben hasznos volt, erős, és fiatal. Eltűnnek az életünkből, és mi is eltűnünk az életből. Ez a világ rendje, ez a sorsunk. Csak azért félti az ember a jövőt, félti az ifjúságot, a nemzetet, a hazát. Hogyne féltené, hiszen minket is féltettek a szüleink. És, hogy jogos-e a féltés most, csak a jövő dönti el majd.
De bízni kell az ifjúságban, mert rajtuk áll vagy bukik a nemzet, a haza sorsa is! A jövő az ő kezükben van, megmaradnak-e magyarnak, velük lesz-e az Isten?
Mert az a tengernyi szenvedés, amennyit a magyar nép, a magyar haza kiállt a múlt században, az fájdalmas, nagyon! Megérdemelné legalább az igazságos jövőt, hogy ne legyen már a nemzet egyharmada idegen uralom alatt, idegen népeknek alárendelve. Ennyi igazságot méltán várunk el a jövőtől, mi magyarok.
Az ifjúságtól várjuk, hogy visszaszerezzék a nemzet egységét, becsületét, hogy igazságot szerezzenek a népnek, nemzetnek.
Legyen bennük erő, mint a négyhuszonnégyesben, és kitartás és akarat!
Isten, óvjad a magyar hazát!
Erdélyi János
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Hírek, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
