November 19-én a Collegium Hungaricumban nemzetközi konferencia keretében emlékeztek a holokauszt üldözötteire és az Apostoli Szentszék őket segítő tevékenységére.
Nyolcvan évvel ezelőtt borzalmas tragédiának volt a színtere Magyarország és Európa: ártatlan emberek, zsidók millióit üldözték, fosztották meg jogaiktól és hurcolták végső megsemmisítésre haláltáborokba pusztán származásuk, faji hovatartozásuk miatt.
A zsidó származású emberek közül nagyon sokan az üldözés, jogfosztás elől az Apostoli Szentszéknél kerestek menedéket, amely nem is hagyta cserben őket. Erről emlékezett meg a 2024. november 19-én a római Collegium Hungaricumban tartott rangos nemzetközi konferencia, amelyet a vatikáni levéltári delegátus, Tóth Krisztina szervezett 80 évvel a Holokauszt után. A szentszéki diplomácia a zsidók védelmében: a magyar példa (A 80 anni dall’Olocausto. La diplomazia della Santa Sede in favore degli ebrei: il caso degli ungheresi) címmel.
A konferencia rendezőpartnerei a Vatikáni Magyar Levéltári Kirendeltség, a Szentszéki Magyar Nagykövetség, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL), a Holokauszt Emlékközpont és a Collegium Hungaricum voltak. Védnökei pedig a Vatikáni Apostoli Levéltár és a Jézus Társasága Római Levéltára. Mind az előadók, mind a moderátorok, mind a köszöntőbeszédet tartók sorában voltak zsidó és katolikus vallásúak is, amely elősegítette a párbeszédet, a közös múlt együttes tanulmányozását.
A rendezvényt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Köves Slomó főrabbi és Megyeri Jonatán rabbi, Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet, valamint Lantos Krisztina, a Collegium Hungaricum igazgatója nyitotta meg.
Köves Slomó főrabbi a történelem ismeretének, tanulmányozásának fontosságát emelte ki a holokauszt kontextusában az egyes emberek szintjén. Erdő Péter bíboros hangsúlyozta, hogy a valódi tudomány inkább okokat, mint kollektív felelősséget keres, illetve hogy azért kell küzdeni, hogy ezek a borzalmak soha ne ismétlődhessenek meg.
Végül Megyeri Jonatán rabbi arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a genocídium azáltal emelkedik ki a többi közül, hogy a zsidók akaratlagos, nagyarányú, ipari megsemmisítésére irányult, és hogy a múltból tanulni kell, nem szabad, hogy csak szlogen maradjon a „soha többé”.
A három szekcióból álló esemény első szekcióját Giordana Terracina, a LUISS Egyetem (Libera Università Internazionale degli Studi Sociali Guido Carli) professzora moderálta.
Az első előadó Tóth Krisztina vatikáni levéltári delegátus volt, aki bemutatta a 2022. november 30-án a magyar zsidók 20. századi üldözése vatikáni forrásainak feltárására több magyar tudományos intézmény részvételével megalakult, általa koordinált kutatócsoport tagjait és a főbb feltárt fondokat, számos példát hozva egyéni tragédiákra és megmenekülésekre. Felhívta rá a figyelmet, hogy munkájuk eredménye már kötetben is megjelent (Időablakok. Válogatás a szociális testvérek második világháborús feljegyzéseiből, dokumentumaiból, Budapest, 2024, szerk. Petrás Éva). Rámutatott: a történészek azon dolgoznak, hogy kutatásuk révén nevet és arcot adjanak az áldozatoknak.
Ezt követően a magyar kutatócsoport tagjai tartottak előadásokat, bemutatva kutatási eredményeiket.
Karsai László szegedi professzor emeritus, a HUN-REN TK Kisebbségkutató Intézet által delegált kutató két hónapot töltött 2023 őszén a Pápai Államtitkárság Történeti Levéltárában és a Jézus Társasága Római Levéltárában kutatással. Ennek során figyelt fel eddig publikálatlan dokumentumokra, amelyek az Actes et documentsből és más forráskiadványokból kimaradtak, és amelyek új megvilágításba helyezik azt, hogy a Pápai Államtitkárság mikor értesült a zsidók tömeges deportálásáról, illetve XII. Piusz pápa miért nem szólalt fel nyilvánosan a deportálások ellen.
Végül az első szekciót a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) munkatársának, Csonka Laurának az előadása zárta, aki az MNL iratanyaga alapján arra mutatott rá, hogy a semleges országok diplomatái és a Vöröskereszt a legnagyobb és legszervezettebb diplomáciai mentőakció keretében hogyan mentették az üldözötteket Magyarországon a nyilas hatalomátvételt követően.
A második szekciót az Institutum Historicum Ordinis Praedicatorum, a római domonkos történeti intézet igazgatója, Viliam Štefan Dóci OP moderálta. A szekció a témát Közép-Kelet-Európa kontextusában vizsgálta.
Matteo Luigi Napolitano, a molisei egyetem professzorának átvezető előadása nyitotta meg a sort, aki Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius és a nunciatúra első titkára, Gennaro Verolino zsidómentő tevékenységéről beszélt. Őt Jakab Attila, a Holokauszt Emlékközpont kutatója követte, aki a Vatikáni Apostoli Levéltárban végzett kutatásai eredményét összegezte, szintén egy nuncius, Andrea Cassulo bukaresti apostoli nuncius embermentő tevékenységén keresztül, aki mindent megtett az üldözött zsidók érdekében a román hatóságoknál. Kiváló kapcsolatot ápolt Alexandru Şafran főrabbival, és neki volt köszönhető, hogy 1943-ban nem deportálták a romániai zsidókat Transznisztriába.
Végül a harmadik előadó, Peter Slepčan, a Pozsonyi Comenius Egyetem professzora a szlovák zsidóság deportálásáról, illetve a szlovák püspöki kar magatartásáról beszélt, amely 1941 és 1944 között nyolc alkalommal emelte fel szavát nyilvánosan a zsidók jogfosztása ellen. Az előadó a budapesti apostoli nunciatúrával való együttműködésükre is kitért. A szekciót az eszmecserének teret adó, kóser ételekből álló fogadás követte.
A harmadik szekció, melyet Landry Védrenne párizsi missziós atya moderált, Nyugat-Európa, valamint a nagyvilág irányába tágította ki a Szentszék zsidómentő tevékenységének vizsgálatát.
Yagil Limore, a Sorbonne professzora a francia püspököknek a zsidók mentésében játszott szerepéről adott elő: a 80 püspökből 60 vett részt e tevékenységben, 6-an nyilvánosan is megszólaltak az érdekükben. Rámutatott a Szentszéki Államtitkárságon működő zsidómentő irodával való kapcsolatukra, illetve arra, hogy a Vatikán nagy összegeket küldött a II. világháború alatt, hogy az ott internáltakat, köztük nőket és gyerekeket megmentse.
A második előadó, Sergio Favretto, a Giovanni Goria Alapítvány képviseletében áttekintést adott az olaszországi zsidómentés rendkívül gazdag forrásanyagáról, amely nem pusztán a szentszéki levéltárakban, hanem például a genovai, torinói, milánói érsekek hagyatékában, az olasz Actio Catholica anyagában, különféle szerzetesrendek levéltáraiban manifesztálódott, majd több példát hozott az olasz–francia és az olasz–svájci határon zajlott embermentésre.
A konferenciát Johan Ickx, a Szentszéki Államtitkárság Történeti Levéltára igazgatójának előadása zárta, aki térképekkel illusztrálva bemutatta azt a kiterjedt római-laziói, olaszországi és nemzetközi hálót, amelyen keresztül az Apostoli Szentszék XII. Piusz pápa utasítására az üldözötteket mentette.
A konferencián tehát az egybegyűltek méltó módon megemlékeztek a 80 évvel ezelőtt deportáltakról és az Apostoli Szentszéknek a megmentésük érdekében végzett fáradozásairól.
Forrás: Magyarország Szentszéki Nagykövetsége
Fotó: Magyarország Szentszéki Nagykövetsége; Várhelyi Klára/Collegium Hungaricum
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
