Eljött az ideje pár szót szólni aktuálpolitikai vonatkozásban, bármennyire is nem szeretem. Azonban a jelenlegi aktuális politikai mocsár sokkal de sokkal mélyebb világnézeti folyamatokra és veszélyekre világítanak rá, így szükségességét érzem.
A baloldali és liberális vészmadarak hisztijének új tetőpontja a terrorveszélyre hivatkozó, új alkotmánymódosítás témája lett. Tömören ennek értelmében a kormány terrorveszélyre hivatkozva, külön jogosítványokat kapna és figyelmen kívül hagyhatna jó pár törvényt. Korlátozhatná ilyen helyzetbe a médiumok tartalmát, ellenőrizhetné az e-mail, postai forgalmat, betilthat rendezvényeket stb. Bár a balliberális oldalnak egy szava nem lehetne, a hisztijüknek helyt adok. Egész pontosan azt mondanám itt végre olyasvalakiknek kéne a vészharangot kongatni aki hiteles, aki nem a lejáratott baloldal és a nevetségessé lett európai liberálisok táborába tartozik. Mert a jobboldal hallgat, mert a jobboldal a Fidesz lett. Én pedig habár megvetem a jobb-bal ideológiai skálának a felosztását, ha már ebbe kell betájolni magunkat akkor azt kell mondanom alapvetően( de nem mindenbe) jobboldali értékeket vallok. Úgy mint a nemzeti, kulturális, etnikai identitás fontossága, a spiritualitás, a vallás, a hit előtérbe helyezése. Elméletileg ezeket az értékeket képviseli most a hatalom, ezen címkékkel járul a társadalom elé, így definiálja magát és kürtöli szét a világba, hogy a nemzet és a keresztény eszmeiség az ő vezérfonala. Én egy keresztény ember vagyok, a magyar identitás szellemiségének felvállalásával, történelmi büszkeséggel és folytonosságtudattal őseink iránt. Ezek az én értékeim amit Orbán hangoztat, és mivel az enyémek is, és ismerem őket ennél fogva, egy valamit biztosan tudok: Orbán és a bagázsa nem keresztény és nem a magyar nemzet szellemi értékeinek birtokosa. Jelenleg az én értékeimet hazudják magukénak és ország, világ előtt mocskolják be a hiteltelenségükkel őket. Ha valakinek ebben az országban „hisztizni” kéne akkor azok a magukat „jobboldali” értékelvűnek valló emberek.
Azonban részükről nagy a csend. Ennek az oka, hogy mélységesen kevesen vannak. Hiába van ebben az országban mindenki automatikusan ízig-vérig magyarrá téve és minden magyar kereszténnyé, sőt, maga az ország „keresztény országgá”. Valójában ezzel a névleges műnacionalista, keresztény jelzővel illetett retorikával többet ártanak a nemzeti érzületnek és a hitnek, mint a legvadabb liberalizmus. Ennek pedig egy nagyon mély eszmei, pszichológiai oka van.
Eredendően az archaikus korban az emberben ösztönös volt a saját nációja és szokásai iránti elkötelezettség, annak megélése, átélése, gyakorlása. Az érzés, a szellemiség, a lelkület pulzált bennük és ebből adódóan átéreztek valamit ami miatt valami objektív igazsághoz közelítettek és az erkölcsöt magukévá tették. Azonban a kora középkorra a népesség már növekedett, gyarapodott. Tömeggé vált. A tömeg növekedésével fordított arányban pedig erre a spiritualitásra, az átérzésre való hajlam és minőség romlani kezdett. Mikor pedig az államiság a védőszárnyai alá kívánta venni ezt a szellemi tekintetben, minőségbélileg alacsony szinten lévő tömeget, akkor a törvények, erkölcsi szabályok és dogmák formájában kijelölt nekik egy keretet. Ez azonban azt eredményezte, hogy nem érezték át azoknak az értékeknek a valóságát és valódi mibenlétét. Egyszerűen kötelező jelleggel betartották. Aztán a felvilágosodás destruktív erői neki álltak ezeket az értékeket megkérdőjelezni és szétzilálni. Láthatjuk romlott, fejtetőre állt, fertőben tocsogó világunk ékes példáját, hogy ez hova vezetett. Sokan már ekkor felismerték, hogy ez káros folyamat és a régi értékrendszer, ami a rendet fenntartotta helyes. Értették…hangsúlyozom értették, de már ők sem érezték át. Ebből a gondolatból született meg a konzervativizmus. A konzervativizmus amelyet zászlójára tűzött oly’ sok rendszer, s tűzni a 2010 utáni Magyarország is. A konzervatív értékeket képviseli és erőlteti és próbálja rátukmálni a társadalomra. A társadalom pedig nem érzi át, ahogy a magukat konzervatívoknak vallók se. Helyesnek vélik, de nem érzik át azokat az értékeket. Az 1900-as évek elején emlegetett „Konzervatív forradalom” úgy tűnik elindult, és megmutatta, hogy a világnak nem csak konzervatív forradalomra van szüksége, hanem a konzervativizmusnak magának is forradalmi újragondolásra lenne szüksége.
A tényállás, hogy itt nem ezeket a nemes értékeket képviselők kezdenek szellemi munkába, és értetik meg, vagy vezetik rá az embereket, hogy ezek az értékek bizony nemesek, hanem ezeket az értékeket görcsös erőlködésükben bemocskolják. Ezek még mindig a tömegemberek akik nem érzik át az életet, hanem a gyenge jellemű, buta tömegember aki ragaszkodik valamihez, mert önmagától képtelen megtalálni a helyes utat, sőt..bármilyen utat. Ezért ellopja az én értékeimet, ellopja a hazafiasságot, ellopja Istent és vásári árucikké zülleszti le. Ez az egész magyar jobboldalnak nevezett politikai zsákutcával a helyzet, a jobbközéptől a legszéléig. Ez a konzervatív jobboldal fél. Fél és retteg a szabadságtól. Retteg mert ők a konzervatív értékekbe kapaszkodó gyenge emberek, akik a szabadsággal nem tudnak mit kezdeni. Ideológiát faragtak belőle és az ellentétpárja a világban egy materialista, internacionalista fertő. Még az esélyei is jók így az emberek meggyőzésére. Egyik kutya, másik eb. Csak míg az utóbbi nyíltan támadja a hagyományos értékeket, addig a jelen jobboldala miközben azt hiszi képviseli, úgy nyúzza rongyossá és gyűlölteti meg az emberekkel. De azok már nem fogják látni, hogy a konzervatív értékek köntöse volt kopott és hitetlen, hanem magát a nemzetiségi, vallási kulturális értékeket okolják majd. Sokkal hatékonyabban és bestiálisabban járatják le hagyományos örökségünk, mint bármelyik kommunista vagy liberális. Ennek oka ez a görcsösség, a görcsösség amiből „jobboldali értéket” faragtak.
Mivel ezek a konzervatív korlátokba kapaszkodó, önnön szabadságukkal semmit kezdeni nem tudó emberek vezénylik a jobboldalt, az elsődleges szempontjuk- az amúgy jogos modern kori, erkölcsi, szellemi káosszal szemben- a rend biztosítása és helyreállítása. Erre a rendre és biztonságra valójában ők vágynak a legjobban, személyesen. Persze univerzális értéknek állítják be, ami úgy általánosságban érvényes a világra. Így autoriter politikát folytatnak. Az individualizmust pedig ellenségnek kiáltják ki. A tévedésük abban áll, hogy a nemzet hangsúlyozása és a keresztény hit nevében való cselekvés nem kreál rendet. Ezeket is a rendbe, a hatalom korlátai közé taszítja be, annak részévé teszi. Pedig sem a nemzetet, sem a kultúrát, sem a vallást nem hatalmi ágnak „találták ki”. Így ezen értékek kalitkába zárva, nem megfelelően használva elsorvadnak, valódi jelentésüket vesztik és elhalnak. Így pusztítja el ez a fajta gondolkodásmód azokat az értékeket amiket védeni szándékozott. Úgy pusztítja akárcsak a marxizmus, a materializmus és a felvilágosodás alapideológiái óhajtják elpusztítani. Indirekt módon indította útnak a felvilágosodás a konzervativizmust, de ugyanaz a vége, csak a sötét oldal még ravaszabb, még alattomosabb módján. Mindig is voltak akik felismerték ennek a természetét többé kevésbé. Ortega úgy kritizálja a nyugati kapitalista tömegembert, hogy közben egyáltalán nem áradozik régi birodalmakról, Spengler pedig hiába látta előre a Nyugat alkonyát, sosem feküdt le a nemzetiszocialistáknak.
Kevesen vannak ma is azok akik értik és érzik is ezt. A platóni elmélet pedig megvalósulni látszik, mi szerint a demokrácia(csőcselék uralma) kitermeli a türanoszt, a zsarnokok uralmát. A Sátán ravasz terve rajzolódik ki, még ha a jóság angyalainak is tüntetik fel magukat. Hiába papolnak kereszténységről és Jézusról, és erőltetik a kötelező hittant( ki tért meg ettől már egyáltalán?), vagy nevezik „keresztény Magyarországnak” a hazánkat. Krisztus Királyságán kívül nem szól az írás arról, hogy egy ország keresztény lehet. Csak arról, hogy itt a földön, a világ fejedelme a Sátán. Ebben vesz részt a mai magyar jobboldal is, és aki nem csak érti Jézus tanait, hanem átérzi és az Úr a szívét járja át az szemlélve a világot láthatja, hogy hiába a hangzatos szavak, ez a Sátán jobboldala. Azt pedig kijelenthetjük- a magyar nyelv sokértelműségét kihasználva-, hogy a Sátán jobboldala, nem a jobb oldala, hanem a lehető legrosszabb. Horváth Martin
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
