Jásdi István csopaki borosgazda szokása szerint írt megint egy jó kis jegyzetet.
Akár furcsának és meglepőnek is tűnhet, hogy ezt egy kifejezetten személyes rovatban teszem közzé. Pedig egyszerű az oka. Annyi, hogy kontextust szerettem volna teremteni a szövegnek, és adni neki némi nyomatékot is. Jásdi, aki korábban sikeres külkereskedő volt, valamikor az ezredforduló környékén kezdett gazdálkodni Csopakon, megvásárolta Ranolder püspök egykori birtokát, mellé néhány hektár szőlőt, a legjobb dűlőkben, és csakhamar eljutott odáig, hogy a borértő körök a legjobbak közé sorolják a dolgait ebben az országban. A fehéreket és a vöröseket is. Eközben azonban nem elégedett meg azzal, hogy művelje kertjeit. Annak érdekében is sokat tett – különböző szervezetekben és alkalmi publicistaként egyaránt –, hogy a magyar bor piaci lehetőségei bővüljenek, az előtte tornyosuló bürokratikus akadályok eltűnjenek, az ágazat esélyei javuljanak.
Jásdi Istvánnal másfél évtizede barátok vagyunk, és régóta szerkesztem jegyzeteit is. Az Is it time for McWine még 2006-ban jelent meg az Indexben, és sok más cikk követte. Arról például, hogy stratégia hiányában hova kerülnek az uniós támogatásokból befolyó milliók, már az Origo publimellékletében írt, ahogy arról is, hogy egy évből hány napon át nem dolgozhat otthon, holott az lenne a természetes.
De egyik legfontosabb szövege talán a Mi van még egy üveg magyar borban? volt, ami 2009 októberében jelent meg. Egy hosszabb részlet belőle:
“Társasági szerződés, TEÁOR szám, cégbejegyzés, működési engedély, tűzoltósági engedély, ÁNTSZ-engedély, műemlékvédelmi engedély, környezetvédelmi engedély, szőlőszármazási igazolás, borszármazási igazolás, OBI-engedély, egyszerűsített adóraktári engedély, pincekönyv, borkísérő okmány, adószám, engedélyszám, vevő engedélyszáma, szállító jármű forgalmi rendszáma, kiállítás dátuma év-hó-nap-óra-perc, termékleírás, OBI-szám, termékszám, kiállító, aláírás, számla száma, számla dátuma, számla, adószám, bankszámlaszám, kitelepülési engedély, mezőgazdasági vállalkozói engedély, haszonbérleti szerződés, vámhivatali bejelentés, szerződés, HACCP kockázatelemzési jegyzőkönyv, munkavédelmi kockázati analízis évente, munkavédelmi oktatási nyilatkozat, munkavédelmi eszközök használati utasítása, érintésvédelmi jegyzőkönyv évente, üzemorvosi alkalmassági igazolás, traktorvezetői jogosítvány, traktorműszaki, lassújármű-műszaki, súlyadó-nyilatkozat, naprakész csomagolóanyag-nyilvántartás, készpénzforgalmi nyilvántartás, jövedékiadó-bevallás, áfabevallás, termékdíjbevallás, iparűzésiadó-bevallás, területi munkaügyi hivatal igazolása, munkavállalási engedély, munkavállalói vízum, lakhatásigazolás, lakáskiadó tulajdoni lapja, üzemorvosi alkalmassági igazolás, BM-tartózkodásiengedély, lakásbejelentő, APEH-jövedelemigazolás, eü. pénztári igazolás, művelésiág-bejelentés, földhasználat-bejelentés, cím, helyrajzi szám, blokkazonosító, területalapútámogatás-igénylő lap, szüreti jelentés, kötelező törköly- és seprőelszámolás, hegyközségi tagság igazolása, alkalmi munkavállalói kiskönyv, cím, munkáltatói adószám, munkavégzés helye, ideje, közteherjegy, törkölymegsemmisítési jegyzőkönyv, seprőlefőzetéshez hárompéldányos borkísérő, exporthoz exportborkísérő, OBI-exportigazolás, útbaigazító tábla iránti kérelem közútkezelőhöz, önkormányzathoz, leltár.”
Ez nem minden, érdemes végigolvasni a cuccot a fenti linken.
De a lényeg: a csopaki borosgazda a minap elküldte nekem a Mi van még egy üveg magyar borban 2. című eszmefuttatását. Ezt adom közre az alábbiakban. Csak hogy világos legyen, hogyan és hová tartunk, és milyen sebességgel.
–––
Mi van még egy üveg magyar borban 2.
Persze benne van a telepítés, mélyszántástól a tárcsázásig, kapálástól a kapálásig, meg a támrendszer felépítése négy-öt évig, természetesen termés nélkül. Aztán évente metszés, hajtásválogatás, kötözés, három zöldmunka, földmunkák, 7-8 alkalommal növényvédelem, szüret. Bogyózás, préselés, ülepítés, erjesztés (áztatás), fejtés, derítés, palackozás. A borok bemutatása és értékesítése is benne van.
Azért, hogy közben mégse unatkozzunk, jelentéseket küldünk a szőlőterületekről és a föld használatáról. A földhivatalnak, helyrajzi számonként csatolt földhasználati szerződéssel. Kérelmezzük, hogy a szőlőművelési ágba a területet bejegyezzék és kivegyék. Kunyerálunk, hogy a harminc éve kivágott szőlő helyébe a kóstolóhely terasza 200 négyzetméterrel benyúlhasson, miközben a közvetlen szomszédságában a 30 éve kivett területen 25000 négyzetméteren telepítünk új szőlőt. Nagylelkűek. Nem bontatnak. Csak büntetnek millióval. Azért az újratelepítést bejegyzik.
A szőlőterületet jelentjük – ezúttal blokkazonosítónként – az MVH-nak, hogy hozzájussunk a területalapú támogatáshoz, ami csak azért fontos, hogy ne legyünk versenyhátrányban az Európai Unió többi termelőjével szemben, akik ezt mind megkapják.Jelentjük a szőlőterületeket a hegybíróknak, akik mostanra köztisztviselők, és ugyanahhoz a minisztériumhoz tartoznak, mint az előző két hivatal.
A szőlő- és bortermelés adatait is legalább három hivatal tartja nyilván. Különböző időpontban és bontásban, hogy senki ne próbálhassa összehasonlítani.
A hivatalok egymással nem beszélnek, adatokat egymástól nem kérnek. Minden adatért a termelőhöz fordulnak. Büntetés terhe mellett. Az adatokat külön dolgozzák föl, vagy hagyják pusztulni a jelentéseket a folyosón, mert nincs elég ember, szoftver és számítógép.
A különböző hivatalok által feldolgozott adatok nincsenek egymással köszönőviszonyban.
Olyan látszólag egyszerű kérdésekre, hogy mennyi szőlőterület van az országban, nincs válasz. Vagy van háromféle. Aki mégis tudni akarja, nézze meg a Google Mapsen.
Minden hivatalnál munkatársak, íróasztal, számítógép, szoftver és légifelvételek. Költségvetési fejezetek.
Nem ez a legsúlyosabb. Jól képzett, jót akaró, zömmel készséges és jobb sorsra érdemes munkatársak, akik egy-két évtizednyi olyan munka után, amelynek fölöslegességét maguk látják át legelőször, alkalmatlanná válnak minden alkotó tevékenységre. Nem az államigazgatási feladatok tesznek impotenssé, hanem a környezet, a megtört hivatalnokokkal, és a célrendszer, amelyben elvész a tulajdonképpeni lényeg. Mi. A sokféle nyilvántartásban lubickolnak a csalók, elvesznek a jót akarók.
Ez is benne van. Ez mind.
–––
Eddig a Jásdi-szöveg. Hadd tegyem hozzá most én: a bor legalább tényleg jó.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
