A világ hamarosan megünnepelni a mérföldkő jellegű megegyezés végrehajtását, mely feloldja a szükségtelen, de veszélyes iráni atomválság kérdését. Minden fél reméli, és továbbra is hiszi, hogy az iráni nukleáris probléma után végre lehetőségünk lesz a szélsőségességre fókuszálni, mely erős pusztító hatással van a régiónkra és a világra – írja Mohammad Javad Zarif, Irán külügyminisztere.
Rouhani elnök újra megismételte, hogy Irán legfontosabb prioritása a külpolitika terén, hogy barátságban legyen szomszédjaival, békét és stabilitást hozzon mind a regionális, mind a globális együttműködés terén, főleg a szélsőségesség elleni harcban. 2013 szeptemberében, egy hónappal hivatala elfoglalása után benyújtott egy kérelmet a Világ az Erőszak és Szélsőségesség Ellen (Woeld Against Violence and Extremism) WAWE nevű szervezetnek, mely az ENSZ-szel egyetértésben ezt elfogadta. Ez a mozzanat reményt adott arra, hogy létrejöhet a jövőben egy globális kampány a terrorizmus ellen.
Sajnos azonban, egyes országok ennek a konstruktív kezdeményezésnek az útjába állnak.
Azután, hogy 2013 novemberében Irán és Amerika megkötötte az atomszerződést, Szaúd Arábia elkezdte megmozgatni minden forrását az egyezmény tönkretételére, attól a félelemtől vezetve, hogy az általa létrehozott „iránofóbia” összeomlik. Rijádban egyesek ma nemcsak akadályozni akarják a normalizálódást, de egyenesen elhatározták, hogy az egész régiót háborúba rángatják.
Szaúd-Arábia attól fél, hogy azzal, hogy az iráni nukleáris válság felhője eltűnik, fény derülhet a valódi globális fenyegetésre: a szélsőséges erőszakszervezetek általuk való támogatására. A barbarizmus tisztán látható. Saját országukban még mindig karddal fejezik le az embereket, ahogy tették a legutóbbi tömeges kivégzéskor is, amikor egyszerre 47 foglyot végeztek ki, köztük Nimr al-Nimr sejket is, aki egy elismert vallástudósként életét az erőszakmentességnek és az emberi jogoknak áldozta. Mindeközben más országokban pedig álarcos emberek fejeznek le embereket késekkel.
Ne felejtsük el azt sem, hogy szeptember 11-étől a San Bernardino-i lövöldözésig számos terrorcselekmény elkövetésében olyan al-Kaida és al-Nuszra tagok vettek részt, akiknek jelentős része szaúdi állampolgár volt, vagy pedig olyan agy mosott, akinek a fejét évtizedeken át tömték a gyűlölködő vahabizmus iszlámellenes eszméivel.
A szaúdi stratégia az atomegyezmény kisiklatására és a régión belüli feszültségek fenntartására sőt, növelésére három elemből áll: a Nyugatra való nyomásgyakorlásból, a regionális instabilitás elősegítéséből, melyhez eszközként a Jemeni háborút, valamint a szélsőségeseket használja, valamint Irán direkt provokálásából. Rijád Jemeni katonai beavatkozása, valamint az a tény, hogy a terroristákat támogatja, közismert dolog. Az Irán elleni provokációk azonban nem kerültek a nemzetközi újságok főoldalára, elsősorban a mi megfontolt önuralmunknak köszönhetően.
Az iráni felső vezetés egyhangúan elítélte a teheráni szaúdi nagykövetség elleni január 2-ai támadást, és biztosította a szaúdi diplomaták teljes biztonságát. Azonnali intézkedéseket tettünk a nagykövetségi épület teljes helyreállítására, és kijelentettük, hogy nem nyugszunk, míg a támadók nem felelnek a tetteikért a bíróságokon. Mindezen kívül azok ellen is fegyelmi eljárás indult, akik nem megfelelő munkája miatt a nagykövetség védtelen maradt, és belső vizsgálatot is indítottunk a hasonló események jövőbeni megtörténésének elkerülésére.
Ennek ellenére, a szaúdi kormányzat, illetve szövetségesei az elmúlt években szándékosan célpontként jelülték meg az iráni diplomáciai létesítményeket Jemenben, Libanonban és Pakisztánban – és ezzel számos iráni, valamint helyi diplomata halálát okozták. Számos másfajta provokáció is történt azonban, Például az iráni zarándokok rendszeres zaklatásokat szenvednek el a szaúdi fegyveres erők részéről – ilyen volt például az az eset, amikor Jeddah-ban a szaúdi katonák két iráni fiút molesztáltak, valamint a szaúdi hatóságok hanyagsága okozta azt a legutóbbi zarándoklaton kitört pánikot is, melynek következtében 464 iráni hívő halt meg. Mindezek után pedig még arra is vetemedtek, hogy megtagadják a gyászoló családok kérelmét, melyekben azt kérték, hogy hozzátartozóik holttestét hazaszállíthassák.
Mindezek után még érdemes megemlíteni azt is, amilyen gyűlölködés éri nem csak az iráni kormányt, de minden síita muszlimot a monarchia által támogatott vahabita papok részéről. Al-Nimr sejk vértlázító kivégzésének közvetlen előzményeként elhangzott egy síita ellenes gyűlöletprédikáció a Mekkai Nagymecset egyik papjától, aki tavaly ezeket mondta: „a síitákkal való ellentétünknek soha nem lesz vége, ahogy az öngyilkos támadásokkal való ellenük szóló harcnak sem”, csak azután, hogy minden síitát megsemmisítettek a Földön.
Mindezen események ellenére azonban Irán, bízva erejében, visszautasít mindenfajta megtorlást, ahogy azt is, hogy megszakítsa a diplomáciai kapcsolatot Szaúd-Arábiával. Mindeddig az egyetlen válaszlépésünk az önuralom volt, azonban ez a megfontoltság nem fenntartható, ha egyoldalú.
Irán nem szeretné fokozni a feszültségeket a régióban, épp ellenkezőleg – egységet akarunk, hogy fel lehessen lépni a szélsőségesség fenyegetésével szemben. Megválasztása óta az elnök, velem együtt arra törekedik, hogy kimutassa, hogy nyitott a párbeszédre, valamint elősegítette a stabilitást és a harcot a káoszt okozó szélsőségesség ellen. Szaúd-Arábiában azonban minden ilyen irányú törekvésünk süket fülekre talált.
A rijádi vezetésének most választania kell: vagy továbbra is támogatják a szélsőségességet és hirdetik a szektariánus gyűlöletet, vagy pedig konstruktív szerepet játszanak a regionális stabilitás elősegítésében. Mi reméljük, hogy az utóbbit választják.
Az eredeti cikk a New York Times-ban jelent meg.
Orientalista.hu – Crusader
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
