Ugyan már, fiúk, ne rohanjátok le a német nőket, ne fogdossátok, ne molesztáljátok őket, ne erőszakoskodjatok, hát ti nem voltatok ott az állampolgári nevelés órán, ahol a pszichológia doktorai elmagyarázták nekünk, hogy az nekik nem jó?! – szólt a ránézésre arab vagy afrikai országból származó fiatal srác, mire a többiek – mindannyian a háború és az éhség elől menekülő, sovány, amúgy is szerény, visszahúzódó, dolgos szírek – meghátráltak, s lesütött szemmel somfordáltak vissza szállásaikra. A kölni szilveszteri mulatságra vonuló nők sem tétlenkedtek: kinyújtották karjukat, hogy biztos legyen, véletlenül sem mennek túl közel idegenekhez.
Hogy a szilveszter éjszakáján Kölnben – de mint kiderült, több más német, sőt, osztrák és finn városban – történt, nők ellen irányuló tömeges erőszakos bűncselekmények ismeretében mennyire életszerű a fentebb vázolt jelenet, azt olvasóinkra bízzuk. Mentségünkre csak annyit hozunk fel, hogy nem mi találtuk ki, az ötletet fontos tisztségeket betöltő nyugat-európai vezetők adták. A menekülteknek a nők iránti tiszteletről szóló tanfolyamok kezdeményezésének ötlete például Theo Francken belga menekültügyi és migrációs államtitkár fejéből pattant ki, aki további konkrét intézkedéseket is ígért.
A nők számára a karnyújtásnyi távolságtartást előíró jó tanács pedig Köln polgármesterétől, Henriette Rekertől származik, akinek kiváló helyzetismeretét az is jól tükrözi, hogy pár nappal korábban még a leghatározottabban elutasította mindazt, ami mára bebizonyosodott, éspedig hogy a tömeges erőszak azonosított elkövetőinek zöme a mostani migrációs hullámmal érkezett Németországba.
E két reakció mindennél élesebben rávilágít arra, mennyire elrugaszkodott a valóságtól a nyugat-európai vezetők jelentős része.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
