Aki csak egy kicsit is szétnéz ilyenkor adventben, többnyire mindannak az ellenkezőjét látja, amit maga az Üdvözítő hirdetett testet öltésekor. A Mammon „kultúrája” korlátlan érvényesülését szemrevételezheti. Egy olyan létszemélet és életfelfogás kirekesztő érvényesülését, ami azt hirdeti: korlátlanul fogyassz, fogyassz, fogyassz!
Ebben az aurában nincsen helye Jézus Krisztusnak. A paradoxonok paradoxonja ez. Lehet beszélni mindenkiről és mindenről, csak egy valakiről és valamiről nem. Magáról a megtestesült Igéről, a második isteni személyről és mindarról, amikről tanúságot téve közénk jött, nem.
Elég végigmenni csak egy áruházban. A csalogató bóvli termékek szimbólumrendszere rendszerint még csak nyomokban sem keresztény. Bárminemű izmusra emlékeztethetnek a selejtes tömegtermékek, csak egyre nem, a kétezer éve Megszületettre. De vajon mégis mióta van ez?
„Kaptak ugyan culturát a rómaiak Egyiptomból és Görögországból is. De ha igaz, amit 2000 év óta hirdet Európa, hogy culturánkat a keresztyénségnek köszönjük – és ez nyilvánvalóképpen bizonyos is, mert Európának a keresztyénség adott lökést és lendületet –, akkor Európa culturája a sémi cultura vonalán mozgó haladás eredménye, és ezt a culturát az a csíra fejlesztette, melyet a zsidók Rómába hoztak.”
Egy néhai budapesti zsidó ügyvéd, Pollák Illés (1852-1930) egyik könyvéből idéztem (Erősek és Gyengék, 1902). És egyre keserűbb lesz a szám íze. Legalábbis, ha arra gondolok, hányan vallják ugyanezt. Hányan hiszik, hogy a kereszténységnek már nincsen szerepe a történelemben. Volt, nincs – szemben a „sémi culturá”-val.
Száztizenhárom éve Pollák könyvét hazánk egyik legrangosabb könyvkiadója, a Franklin Társulat adta ki. Nézzünk csak körül könyvkiadóink és könyvesboltjaink zöme táján! Mintha nem is telt volna el ennyi idő e könyv megjelenése óta. Unalomig ismertetett kérdés, hogy vajon miért?
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
