A közelmúltban rendkívül sok viharos esemény történt a világpolitikában, szeptember 11., arab tavasz, ukrán válság, párizsi merényletek – mondja Fjodor Lukjanov a lenta.ru-nak adott interjúban. A hidegháború idején a világrend bizonyos stabilitása volt megfigyelhető, most pedig valamilyen új, ismeretlen állapot felé halad a világ.
Fjodor Lukjanov
Lukjanov szerint azok a jelenlegi orosz próbálkozások, melyek el akarják szakítani Oroszországot Európától, nem lesznek sikeresek Oroszország évszázados nyugati gazdasági-kulturális kötöttségei miatt.
Európa is megosztott, az észak-déli törésvonal a görög válság kapcsán került felszínre, kiderült, hogy az európai szolidaritás valósága és a jelszavak mások. Görögország térdre kényszerítése jelentős károkat okozott a donor és a dotált országok kapcsolatában. És tévedés lenne azt hinni, hogy a görög válság lezárult, Athén csak haladékot kapott, a probléma viszont nem oldódott meg.
A menekültválság pedig a nyugat-keleti törésvonalat tárta fel az EU-ban. Kiderült, hogy Nyugat-Európa nem egészen érti Kelet-Európát, a keletiek kezdeti menekültellenességét valami sötét, hálátlan dolognak tartotta.
Kelet-Európában eközben demográfiai pánik jelei mutatkoznak. A kelet-európai kis népek hosszú ideig küzdöttek a függetlenségükért és a túlélésért. Úgy tűnhetett számukra, a NATO-hoz és az EU-hoz csatlakozva végre révbe értek, majd hirtelen nagy számban jelennek meg egészen más kultúrájú migránsok náluk. A menekültválság rámutatott, hogy a kelet-európai országok aggódva tekintenek egyáltalán a létük jövőjére, s ez a frusztráció nem tesz jót a közös európai szellemiségnek.
Néhány hónapja a magyar határon falat emelő Orbán Viktor miniszterelnökről még a legelítélőbb tónusban beszéltek, de a párizsi terrortámadások után már vezető francia politikusok is korábban elképzelhetetlen javaslatokat tesznek (mecsetek bezárása, muszlimok kitoloncolása).
Európa a 2000-es években abban a hitben élt, hogy hamarosan eljön a szép jövő. Azonban a problémás kérdések tologatása nyomán mára felgyűlt a problémáknak egy kritikus tömege. Előretörőben vannak a korábban marginális politikai elemek. Korábban még istenkísértésnek tűnt azt gondolni, hogy az európai demokráciák nem tudják megoldani az előttük tornyosuló kihívásokat. A menekültválság kezelése előhozta a problémákat, nő az ellentét az európai elit és a köznép között. A menekültválság kezelésére nem tudtak kidolgozni egységes európai stratégiát.
Vagyis az optimizmust felváltotta egy bizonytalan jövőkép. Európát élénken foglalkoztatják a keleti változások, de még nem tudja eldönteni, ki a barát és ki az ellenség. A több évtizedes taktikák nem működnek (ezt demonstrálja, hogy a NATO használhatatlan a párizsi terrortámadás után).
Korábban az európai koncepció abból indult ki, hogy a nemzetállamok eltűnnek, de ez nem következett be. Az európai egység gondolata azzal ütközött, hogy a nemzetállamok nem szívesen válnak meg szuverenitásuktól. Megjelent az európai politikusok egy új nemzedéke, olyan emberek, akik szkeptikusan viszonyulnak az egész európai projekthez. Skócia és Katalónia problémája azt mutatja, a nemzetek éppenhogy nem eltűnőben vannak.
Az EU nem fog széthullani, de nagyon meg fog változni. A 20. század második felében jól működött modell mára kiégett, új kell. Az EU átalakulását fel fogja gyorsítani, ha Nagy-Britannia kilép belőle. Nagy-Britannia esetleges távozásával az EU nemcsak egy országot veszít el, hanem belső egyensúlya is felborul. A Németország és a többiek közötti diszbalansz erősödni fog.
Az EU azt sem tudja, mit kezdjen a perifériával. A Keleti Partnerség és a mediterrán együttműködés nem működnek. Vagyis az EU megmarad gazdasági óriásnak, de valamiért nem lesz belőle politikai óriás.
Ehhez képest Oroszország gazdasági teljesítménye jóval szerényebb, politikai ambíciói azonban igen nagyok.
A politikailag kicsi EU és a gazdaságilag kicsi Oroszország most azt próbálják megmutatni egymásnak, hogy elvannak egymás nélkül is.
Fennáll az esélye egy asszimterikus konfrontációnak. A terrorizmus felbukkanása után mindig megjelennek olyan gondolatok, melyek az együttműködést szorgalmazzák. A bizalmatlanság azonban olyan fokú, hogy legfeljebb csak technikai jellegű együttműködés lehetséges, igaz, a jelen helyzetben ez sem rossz.
Asszimetrikus konfrontáció esetén mindkét fél azt az eszközét fogja bevetni, amiben a legerősebb. Európa a gazdaságot, Oroszország a hadsereget. Eközben Európa és Amerika között transzatlanti gazdasági társulás épül, melynek megvalósulása esetén Oroszország két nagy, az USA vezette blokk közé szorul (másik oldalról a Csendes-óceáni társulás).
A Közel-Kelet széthullása óriási veszélyforrás, az Iszlám Állam és a muszlim terrorizmus közös veszély Európa és Eurázsia számára (nem véletlen, hogy Kína is aggódik emiatt).
Úgy tűnik, a mostani átmeneti periódus hosszú ideig fog tartani, és szerfölött veszélyes megrázkódtatásokat okozhat.
Az amerikaiak még sokáig nem fogják megszüntetni az Oroszország elleni szankciókat. Az amerikai politikai rendszer jellegéből fakad, hogy ha egyszer szankciókat vezetnek be valaki ellen, nagyon nehéz ezeket megszüntetni (vagy nagyon nagy árat kérnek érte cserébe). A következő amerikai elnök vélhetőleg megpróbálja majd bizonyítani, hogy többre képes, mint a „gyenge” Obama.
Az európaiak esetében más a helyzet. Ők maguk sem tudják, mit kezdjenek a szankciókkal. A Krím miatt bevezett szimbolikus szankciók fenn fognak maradni, de ha nem eszkalálódik az ukrajnai konfliktus, a gazdasági jellegűeket elkezdhetik fokozatosan megszüntetni.
Oroszország számára az a kérdés, hogy a jövőben is meg akar-e maradni olyan államnak, melynek csak a hadserege erős, vagy esetleg más soft power eszközöket is igénybe akar venni a geopolitikai befolyásszerzés során. Egyelőre az látható, hogy a rendelkezésre álló egyetlen eszközt, a katonai erőt abszolutizálják, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Az eredmény mindenesetre hamarosan látható lesz.
http://www.oroszvilag.hu/
Kategória:Aktuális, Hírek, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
