Az elmúlt évtizedben a tudományos népszerűsítő cikkek és tanulmányok tucatjában Szent István királyt teszik felelőssé, hogy erőszakosan ránk erőltette a kereszténységet és a táltoshit emlékeit megsemmisítette. A korra vonatkozó források ezt az állítást nem igazolják.
Átmeneti kor
Szent István két, máig is olvasható törvénykönyve csak a keresztény hit gyakorlásának bizonyos módját szabályozza, nevezetesen, kik maradhatnak otthon vasárnap, illetve, hogy hány falu népe emeljen templomot. A magyar király kortársa, Theotmár magdeburgi érsek ellátogatott a királyi udvarba és elképedve tapasztalta, hogy ott a régi hit összekeveredett kereszténységgel, ennek a megfigyelésnek hangot is adott művében. Szent István halálát követően Vata különösebb nehézség nélkül vissza tudott térni ősei hitére, ami azt jelentette, hogy annak emlékét nem irtották ki Szent István uralmának bő három évtizede alatt.
Zűrzavaros állapot
Az 1040-es években zűrzavaros idők köszöntöttek a magyarságra. Szent István kijelölt utódja, Péter ugyanúgy alkalmatlan lett a trónra, mint sógora, Aba Sámuel. Ekkor a magyar főurak –élve a vérszerződésbe rögzített jogukkal – az ország érdekét szem előtt tartva, követséget menesztettek Vazul fiaihoz és megkérték őket, hogy jöjjenek haza és vegyék át az ország irányítását. I. András (1046-1060) idejében az ország belső viszonyait kellett rendezni, le kellett számolni a király ellen lázadókkal, például Vatával, de csak egy helyen, a király egyik rendeletében olvashatunk arról, hogy a régi szkíta hit helyett a keresztényt kellene gyakorolni .
Béla uralma
A 14. századi Képes Krónika – a régi geszták adataira támaszkodva említi, hogy Vata fia, János I. Béla király (1060-1063) idején lázadást szított, csatlakozott hozzá Rásdi, jósnő is. Béla azonban leszámolt velük és nem engedte meg az ősi táltoshit gyakorlását. A Csíki Székely krónika alapján úgy tűnik, hogy ő volt az a magyar király, aki megpróbálta a régi hit emlékeit végképp eltörölni. Még vajda korában a székelyek közül azokat, akik pogány hiten voltak, lefejeztette. Ugyancsak ő rendelte el, hogy a régi méltóságokat és hivatalokat nem szabad a régi nevük alapján hívni, ezért a rabonbánból székely ispán lett, a gyula és a harka pedig alispáni rangot nyert el. A településeket is csak a szentekről nevezhették el. Jaj volt azoknak, akik ellenszegültek a parancsnak, rájuk a biztos halál várt. Néhány helyen azonban a régi táltoshitű elnevezések mégis túlélték a királyi szigort, elsősorban a királyság keleti végein, így a mai Háromszék területén.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
