Lassú az internet, rossz a kaja, unalmas a tábor és még pénz is kellene cigire. Így panaszkodnak egy holland menekültszálláson a migránsok. Finnország pedig túl hideg, nincs tea, nincs étterem, nincsenek bárok, ráadásul senki nincs az utcákon, csak az autók – mondja Mohamed, aki láthatóan már Finnországig menekült, hogy egy rendes éttermet meg bárt találjon magának. Ráadásul már utálja is – ezért – az északi országot.
Két kiragadott példa az Európába menekült migránsok szájából. Mielőtt azonban átlag Mohamedet, vagy Abdult el- vagy épp visszaküldenénk melegebb éghajlatra, el kell gondolkodnunk, vajon ők tehetnek-e arról, hogy jelentős részükben egy végtelenül téves Európa kép él, alacsony sávszélességről, kevés étteremről és nevetséges zsebpénzről.
A válasz nyilván nem.
Átlag Mohamed és Abdul képzeletében ugyanis – és ebből a szempontból mindegy, hogy menekült, vagy egyszerű gazdasági migráns – a földi paradicsom, a szabadság és a végtelen lehetőségek kontinense él, ahol neki joga van a jobb életre. De arról, ezt hogyan is érhetné el, már nyilván elképzelése sincs.
A kialakult, vagy éppenséggel, a bennük kialakított kép nem véletlen. A világ másik végéről, talán egy menekülttábor elfeledett sarkából kitántorgó, talán épp egy szírai lövészárokból taktikai visszavonulást végrehajtó menekült hirtelen kamerák kereszttüzében, szabályos diadalmenetként érkezik a XXI. század Kánaánjának földjére.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
