Migránsok, menekültek, terrorveszély. ISIS és Al-Kaida. Segítők hada és rettegők garmadája. Mi vár vajon Magyarországra ebben a helyzetben? Az eddig is érdekes interjúkat szolgáltató “agyfaszom” blog most egy a nemzetközi terrorizmussal foglalkozó szakértővel beszélgetett. Az interjút terjedelme miatt két részben közöljük.
Egy régi ismerősöm, nevezzük Ádámnak, a nemzetközi terrorizmus szakértője. Régóta foglalkozik a témával, szakdolgozata érdekes olvasmány, hatalmas tudásanyaga elismerésre méltó. Kifaggattam, mi a véleménye, milyen jövő vár gyermekeinkre. Egyáltalán: kell-e tartanunk a számunkra eleddig ismeretlen terrorcselekményektől.
Sokszor beszélgettünk arról, hogy harsog a média a terrorveszélyről, a migrációs helyzet kapcsán. Vannak, akik elmismásolják a dolgot, míg mások felfokozzák a veszélyképet. Az igazság biztos, hogy valahol félúton van, és politikai érdek az adott pro vagy kontra kommunikáció. Te mit gondolsz erről?
– A terrorizmust, mint fogalmat eleve megközelítésből elemezném, és több részre bontanám. Vegyünk pár példát: létezik helyi, országok/népek közötti és globális; más csoportosítás szerint, vallási, politikai, cyber terrorizmus és ezek számtalan keveréke. A csoportosítási lehetőségek száma szinte végtelen. Számomra a legelfogadhatóbb megfogalmazás az aszimmetrikus hadviselés. Itt általában kettő vagy több fél (haderő) harcol egymással, csak valamelyik küzdő felet terroristának bélyegzik a többiek vagy a kívülállók. Fontos tényező a szervezetek létszáma, mely az egy főtől akár a tízezres létszámig terjedhet. Magyarországra véleményem szerint a nagy szervezetekhez tartozó, de kis csoportokban, illetve magányosan tevékenykedő személyek jelentenek reális veszélyt. Tipikusan egyszemélyes terrorista tevékenység lehet, amikor is X elmegy A-ból B-be és B-t ezután felrobbantja.
Jelenlegi világunk egyik hatalmas problémája, hogy tulajdonképpen a klasszikus háborúk lehetősége kimerült, nagyon egyoldalú lett a hadviselés, gondolok itt a nagyhatalmak szuperhadseregeire, melyekkel nem veheti föl senki a versenyt, ezért az irreguláris hadászatnak idézőjelben létjogosultsága van. Azon tényről szeretnek elfelejtkezni, hogy oly sok minden mellett ez is egy a baloldalra inkább jellemző forma. Először a kimondottan baloldali szervezetekhez volt köthető az a fajta harcászat, hadviselési mód, amit jelenleg terrorizmusnak neveznek. Ilyenek voltak a gerillamozgalmak, vagy a sztálini Szovjetunión belül a különféle titkos ügynökök által végrehajtott gyilkosságok, diverzáns tevékenységek. Gondoljunk csak a klasszikus terrorszervezetekre: IRA, ETA, RAF. A médiában előszeretettel nyilvánítanak a liberális demokráciával szemben álló országokat terrorista országoknak. Ezek nagy többsége muzulmán ország, melyek még a hatvanas-hetvenes években nagyon jól megtanulták a leckét a liberális demokrata patrónusaiktól. A legtöbb országban, amely napjainkban háborús övezetnek számít, korábban kormányközeli amerikai tanácsadók működtek. Szakavatott katonáktól tanulták meg, hogyan lehet ezt a tevékenységet igazándiból profin művelni.
Másik nagy probléma, hogy ezek az emberek nagyon sok esetben teljesen beolvadnak a társadalomba. El nem lehet róluk képzelni, hogy bármilyen szervezettel, militáns csoporttal vagy vallási közösséggel kapcsolatot tartanának. Egyik pillanatról a másikra aktiválják vagy reaktiválják magukat, és utána már kézzelfogható a probléma, de ellenőrizhetetlen és szinte nem lehet szűrni. Gondolok itt például arra – bár ez egy nagyon bonyolult ügy – amikor 2001. szeptember 11-én felrobbantották az ikertornyokat. Ott elvileg Németországban tanuló egyetemisták voltak a terrortámadás végrehajtói. Hogy a háttérben pontosan milyen motiváció volt, mi volt a tényleges indíték, mi, földi halandók már soha nem fogjuk megtudni. Ennek ellenére az ilyen fajta terrorakciók védhetetlenek. Az egyetlen védekezési módszer az, hogy ezeket az embereket egyszerűen nem kell beengedni az adott országba. Akkor megtettük a védelem érdekében a maximálisan tőlünk telhetőt. Külön kiemelném, hogy a tényleges ellenőrzés nagyon fontos, bizonyos, a hatóságok által is jól ismert országok polgárai esetében. Ugye messziről jött ember azt mond, amit akar. Ezen személyek olyan országokból érkeznek, ahol a közigazgatás az utóbbi pár évben megszűnt. Nem rendelkeznek a számunkra evidensnek gondolt okmányokkal, nem tudják, hogy mikor születtek, nem tudják vagy nem hajlandóak megmondani a nevüket. Egyetlen egy szoros kapcsolatuk van egymással, ez pedig a vallás. A vallás rendezi soraikat és teszi őket baráttá vagy ellenséggé. Szunniták, síiták, alaviták, szufik, drúzok, koraniták nehezen férnek meg egymással. Vallásértelmezésük, kialakult szokásaik teszik őket ellenségekké. Az egyetlen kohéziós erő a keresztény világgal szembeni megvetés. Ezeket az embereket, mivel a jelenlegi országaikkal nincs konkrét kötődésük (családban, nemzetségben gondolkoznak), sokkal könnyebben be tudják szipkázni a különféle extrém tanokat hirdető, radikális szervezetek.
Hatalmas problémát jelentenek még a másod- és harmadgenerációs bevándorlók gyermekei, akik már nem találják a helyüket a fogadó ország társadalmán belül. Külön cikket megérne, ahogyan gettósodnak, gondolok itt főleg Párizsra, Marseilles-re és Londonra, ám ez egyre inkább az összes nyugat-európai nagyvárosra jellemző. Egyszerűen tényként lehet kezelni, hogy ha valahová odaköltözik több migráns család, akkor a helyiek már nem szívesen maradnak ott. Ezért a lakásárak lemennek, újabb migránsok érkeznek, és lassan az egész környék elgettósodik. Innentől kezdve az oktatás színvonala csökken, és a harmad-negyed generációs migránsoknak tulajdonképpen ugyanolyan az életszínvonala, mint abban az országban, ahonnan az őseik jöttek. Természetesen tisztelet a kivételnek, de itt is a nagy számok törvénye érvényesül. Az ilyen fiatalok, akik a szociális háló szélén és a társadalom peremén vannak, az egyetlen lehetséges kiutat a vallásuk által tüzelt terrorizmusban látják. Itt megvalósíthatják önmagukat, lehetnek valakik, hatalmat éreznek, mások rettegéséből táplálkoznak. Ez akkor is így van, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az iszlám békés vallás.
Idén eddig a hazánkba több mint százezer menekült érkezett. Szerinted ezeknek hány százaléka lehet jó eséllyel terrorista?
– Megkülönböztetném a már ténylegesen kiképzett terroristát, illetve a potenciális terrorista veszélyt jelentő személyeket. A tényleges terroristák száma szerintem a százezer fő nagyjából egy százaléka, míg a potenciális terrorista legalább 15-20 százaléka.
-Meg lehet-e ismerni, ki a terrorista? Van-e apparátus az általad említett egy százalék kiszűrésére? Tudható, felismerhető-e ki ISIS terrorista?
– Nincs. Egyébként nagyon kelendő most az ISIS/ISIL ördögként való bemutatása, ám ez ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb. Mindig meg kell nézni az érme másik oldalát is, kinek mit adtak: reményt, megélhetést és igen békét. Mert ahol eddig a szunnitákat üldözték, ott most fordult a kocka. Ki és hogyan tekint rájuk? Azok az államok, ahol az ISIS tevékenykedik, a gyarmatosítók kreálmányai, nem törzsi és vallási határvonalakon belül szerveződtek. Leginkább az angolok és a franciák „segítségével” lettek meghúzva a határvonalak. (Ugye milyen ismerős!?) Ilyen államszervezetekbe kényszeríttettek különböző törzseket, népeket, akik egymással sosem jöttek ki, se etnikailag, se nyelvileg, se vallásilag. Ennek ellenére olyan személyeket tudtak az országok élére ténylegesen állítani, akik bár diktatórikus módszerekkel, de kordában tudták tartani az államuk lakosságát. Majd eljutottunk a történelemben egy olyan fordulóponthoz, amikor a demokrácia nevében az összes diktátornak el kellett tűnnie a föld színéről. Bocsánat, azért még pár maradhat… Persze teljesen véletlenül ezeknél az amúgy is nagyon gyenge lábakon álló országoknál kezdték. Tíz éven belül eltűntették a diktátorokat, vagy Szíria esetében csak próbálják az Aszad rezsimet megdönteni, minden úton-módon. Innentől kezdve szabad területet kap minden olyan mozgalom, amely a helyi viszonyokhoz képest valamilyen pluszt tud nyújtani az embereknek. Az ISIS azzal, hogy meghirdette az Iraki és Levantei Kalifátust, nagyon sok embernek reményt adott, hogy olyan körülmények között tudja élni az életét, ami a vallási előírásoknak, illetve a törzsi hagyományoknak megfelel. Ráadásul a propagandájuk az eddigi terrorszervezetek által használt propagandához képest fantasztikusan jó, nagyon jól használják a különböző csúcstechnológiát, köztük az internetet. A tevékenységük megítélése, például a lefejezések és tömeges kivégzések vonatkozásában, megint egy kétélű fegyver. Moralizálhatunk, hogy egy ember élete is sok, illetve sok ember élete mennyit ér vagy nem ér. Ami biztos, hogy a jelenkori történelemoktatásban azok, akik ledobták az atombombát, még mindig hősök, ám azok, akik valamiért agyonlőnek, vagy lefejeznek mondjuk 2000 embert a sivatagban, azok terroristák. Ez egy sokkal komplexebb és mélyrehatóbb problémakör annál, minthogy egy fotelben ülve el lehessen dönteni, hogy ki a jó és ki a rossz. Természetesen a terrorizmus ellen, az ártatlanok védelmében harcolni kell. De akik harcolnak ellenük azok vajon ártatlanok-e?
Szűkítsük le a kérdést. Mennyire jelent az ISIS veszélyt Nyugat – Európára és mennyire jelent veszélyt Magyarországra?
– Abszolút veszélyforrás. Mint korábban próbáltam sugallni, itt egyszerűen a vallásbeli különbségek, illetve a vallás által gerjesztett problémák teszik veszélyforrássá. Ha létre tudják hozni az Iraki és Levantei Kalifátust, akkor a Koránban meg van írva – és tudjuk, a Korán nem változott Mohamed óta -, hogy az iszlám vallást a muzulmánoknak terjeszteniük kell. Ezek az emberek a Koránt szó szerint értelmezik. Éppen ezért azt a mondatot is, hogy az iszlámot terjeszteni kell. Ők terjeszteni is fogják!
Innentől kezdve teljesen mindegy, Európa mely államában élünk, előbb vagy utóbb mindenhol komoly és potenciális veszély lesz a sok bevándorló miatt az ISIS jelenléte?
– Nem csak az ISIS. Térjünk vissza az előző problematikára. Az ISIS-on kívül – akiket megneveztek első számú közellenségnek, és mindenki róluk beszél – csak Irakban és Szíriában még tíz – tizenöt hasonlóan elszánt szervezet működik. Lehet, hogy nagyságukban nem akkorák, de ugyanúgy nem válogatnak a módszereikben. Az, hogy az ISIS a médiát ilyen szinten felhasználta, az nem azt jelenti, hogy a másik csoportoknál ugyanezek a cselekmények nem történnek meg. Mondanék egy sokkal közelebbi példát. Egy videó megosztó oldalon találtam egy elég rettenetes felvételt, ahol az AZOV ukrán szabadcsapat tagjai keresztre feszítenek egy oroszbarát embert, és meggyújtják a keresztet. Történt ez tőlünk párszáz kilométerre, és nem több ezer kilométerre, ahol az ISIS tevékenykedik. Azonban a polkorrekt beszédben az ukránok csak pozitív szereplők lehetnek, az ISIS tagjai pedig csak negatívak. Az igazság az, hogy mindkét nevezett embereket gyilkol, válogatott kegyetlenséggel. Ezzel együtt az ISIS-hez és az Al Kaidához köthető emberek tevékenysége előbb vagy utóbb Európában biztos, hogy problémát fog okozni. Már csak azért is, mert az európai társadalom nincs felkészülve lelkileg ezek kezelésére, illetve a védekezésre. Tulajdonképpen az európai ember irtózik a vér látványától, irtózik az erőszaktól. Az új hódítók a vér látványában születtek, ebben nőttek fel, az erőszak szerves része az életüket.
Soha nem lesz béke?
– Egyszer megpróbálták összeszámolni, hány olyan év volt, amikor hivatalosan nem volt háború. Nagyon kevés ilyen akadt. Hogy ténylegesen béke lesz-e? Nem lesz. A békésebb napok számát lehet növelni, de csak azzal, ha a potenciális veszélyforrást jelentő embereket nem engedjük be. Ez a legjobb védekezés. Ha ezek az emberek Európán belül vannak, onnantól kezdve az amúgy is problémákkal küszködő – nemzetiségi, etnikai, vallási – európai közösségbe plusz problémákat hoznak magukkal. Saját etnikai, saját vallási, saját társadalmi problémáikkal gyengítenek minket. Teszik, mindezt sokkal erőszakosabban és szervezettebben, mint ahogy azt egy európai ember el tudja képzelni.
Ezt láthattuk kicsiben a debreceni menekülttáborban történt lázadáskor, vagy legutóbb, amikor kitörtek a kiskunhalasi idegenrendészeti őrizetből. A legnagyobb problémát a táborok esetében abban látom, hogy nincsenek tekintettel az elhelyezésükkor arra, hogy a síita nem fér meg a szunnitával, a keresztény a muzulmánnal. Szűk helyre zsúfolják a különféle kultúrkörnyezetből és vallási közegből érkezőket. Mindemellett magán az iszlámon belül is hetvenvalahány irányzat van, amelynek mindegyike mást képvisel.
– És nem csak mást képvisel, de az igazát mindegyik igyekszik mindenféle módon érvényre juttatni és a többiekre rákényszeríteni. Ennek oka pedig, mint már mondtam az, hogy iszlám egy hódító vallás. A másik problematika, amit említettél, hogy nem figyelik a vallási törésvonalakat. Erre az egyik legextrémebb példa, amikor menekültek a Földközi tengeren vallási okokból szintén menekülteket – keresztény menekülteket – hajigáltak be zokszó nélkül a tengerbe. Majd amikor partra értek, egy-két, korábban magát muzulmánnak hazudó menekült a hatóság tudomására hozta, hogy mi történt velük. Akkor sem voltak képesek a kellő módon fellépni, mert az elkövetők egymás tetteit fedezték. Más tanú pedig nem volt a hajón. Innentől kezdve a kellő bizonyítás megdőlt. Csupán a jog módszereivel ténylegesen védekezni nagyon nehéz. Ami lehetséges: bizonyos jogszabályokat rugalmasabbá lehetne tenni, oly téren, hogy mindig az adott problémára tudjon reflektálni.
Az tarthatatlan, hogy szembesülünk egy problémával, mint a déli határvidéken a migránsok problematikája, és a jogszabály-módosítások jó fél évvel később kezdődnek el. Akkor már nem fogja orvosolni azt a problémát, amit az addig érkezett migránsok jelentenek. Visszaható hatály pedig fogalmilag kizárt. A terrorizmusra visszatérve: ajánlom mindenkinek a figyelmébe Tényi Dénes: Allah megveti a gyávát című könyvét. Régen jelent meg, de antikváriumokban még fellelhető. Akit érdekel ez a kérdéskör, feltétlenül olvassa el. Nagyon tanulságos, rögtön a bevezetőben leírja az oknyomozó riporter, hogy az akkori Irak területén beszélgetett egy úriemberrel. Ő elmondta, hogy azok az igazán profi szakemberek, akiket mi terroristának hívunk, azok alvó ügynökként, sejtként már Európa területén vannak, és csak a parancsra várnak, mikor, hol és mit hajtsanak végre. Példának hozzák a lakitelki adótorony felrobbantását, illetve a budapesti vízkészlet megmérgezését. Ezzel nem tippeket akarok adni, hiszen ez a könyvben már nyomtatott formában megjelent.
A társadalom szempontjából stratégiailag fontos vízkészletet, energiatermelő egységeket, valamint az államhatárt kiemelt védelemmel kell(ene) ellátni. Ez esetben persze nem a civil biztonsági szolgálatok – szerintem a vicc kategóriájába tartozó – állományára gondolok. Ténylegesen jól képzett katonai-határrendészeti, rendőri és nemzetbiztonsági – most már alkotmányvédelmi – erőkkel kellene védenünk ezeket.
Folytatása következik…
(Betyársereg, agyfaszom.blogspot.hu)
Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »
