A migránstömeg legitimálhatja a Jobbik választói előtt, hogy pártjuk az antiszemitizmus helyett immár a muszlimellenesség jelszavát tűzi zászlajára, ezzel lassan rehabilitálva a pártot a nyugati, Izrael-barát szélsőjobboldal szemében.
A közelmúltban számos cikk született arról, hogy a főként Közel-Keletről és Észak-Afrikából megindult embertömegek áradata nem hogy nem lassul, hanem tovább növekszik majd, hiszen a szíriai polgárháború sem csitul, és az arab tavasz által anarchiába taszított többi közel-keleti országból szintén tódulnak a menekülők Nyugat-Európa felé. Ki hajón, ki szárazföldön, útba ejtve Magyarországot is.
Vége a barátságnak?
Ha pedig a magyarországi pártok, köztük a Jobbik hosszú távú trendként tekint az ebből az irányból érkező bevándorlásra, akkor rákényszerülhet, hogy korábbi, muszlimbarát retorikáján radikálisan változtasson. Szavazói ugyanis napi szinten szembesülnek – akár csak a médián keresztül – ezekkel a csoportokkal, ez pedig alapvetően írhatja át a választói elvárásokat a szélsőséges párt felé.
Márpedig a Jobbik nem is olyan régen még erős elköteleződést mutatott közel-keleti barátai iránt: ott volt az arab–magyar barátság napja (2010-ben sikerült mindjárt a New York-i terrortámadások évfordulójára, szeptember 11-re időzíteni), maga Vona Gábor pártelnök pedig két évvel ezelőtti törökországi útján arról beszélt, hogy „az iszlám az emberiség utolsó fénysugara a globalizmus sötétjében”, illetve hogy jó lenne, ha a magyar társadalom jobban hasonlítana a tradíciókhoz hűbb törökre.
Vona-idézettel köszöntötték a szurkolók a török válogatottat 2012 őszén Budapesten, a politikus Facebook-oldalán megosztotta a képet, alatta pedig török és magyar nyelven is megköszönte a megtiszteltetést. Fotó: Facebook
Sőt, a Jobbik a kormány keleti nyitás programját is saját, 2010-es választási programjából eredeztette. A jelenlegi helyzet viszont mindent felülírhat, hiszen – a Political Capital felmérése szerint – a párt szavazóinak nagyobb része ódzkodik az arab országokból érkező bevándorlóktól. Vonáék vagy kénytelenek lesznek elmagyarázni nekik, hogy a pártelnök korábbi szavait nem is úgy értette (hanem, mint ahogy hozzátette: „nagyra értékel minden népet és kultúrát – a saját hazájában”), vagy búcsút inthetnek muszlim barátaiknak, ahogy például a Magyar Iszlám Közösség is kiátkozta őket, bár korábban a közösség tagjai aktív szavazói voltak a radikális pártnak.
Zsidóbarát szélsőjobb
Ugyanakkor mindez nemcsak kényszer, hanem egyben lehetőség is, amely pontosan illeszkedik abba az egészen újfajta retorikába, amelyet a radikális párt nemrég óvatosan elindított – erről beszélgettünk Krekó Péter politológussal.
A Political Capital igazgatója megerősítette: a nyugat-európai szélsőjobboldal egyre inkább filoszemita, sőt cionista, Izrael-barát retorikát tesz magáévá. Nemcsak a francia Nemzeti Front próbál zsidó választópolgárokat megszólítani, hanem a belga radikális Flamand Tömb egyik biztos szavazótábora is már a muszlimoktól félő antwerpeni zsidóság. A Jobbik ugyanakkor alapvetően palesztin- és általánosságban véve arabbarát, a párt ideológiájában hivatalosan nincs muszlimellenesség, ellenben a legutóbbi időkig erős, antiszemitának minősíthető kijelentések jellemezték. Ezért is zárt ki Vona Gábor annak idején minden együttműködést a nyugatiakkal, mondván ezekkel a cionistákkal nem akar lepaktálni, ők pedig a zsidóellenesnek kikiáltott Jobbikból nem kértek. Sőt, a magyar párt még kapóra is jött nekik, hiszen lehetett mutogatni: lám-lám, mi nem is vagyunk olyan szélsőségesek, mint a görög Arany Hajnal vagy a Jobbik.
Muszáj reagálniuk
A Jobbik nemzetközi elszigeteltségét jól mutatja az is, hogy Marine Le Pen szélsőjobboldali EP-frakciója is nélkülük alakult meg, a Jobbiknál radikálisabb, ám kevésbé páriaként kezelt pártokat viszont bevettek (a párton kívüli Morvai Krisztina frakcióba ültetéséből végül nem lett semmi).
Marine Le Pen bejelenti az új EP-frakció létrehozását. A Jobbik kimaradt a buliból
Fotó: Europress/AFP
A közbeszédet hetek óta uraló migránstémába a Jobbik is beleállt, és a muszlimbarátságtól a kemény bevándorlásellenes retorika irányába mozdult el, amely, bár még nem nevezhető száznyolcvan fokos fordulatnak, annak előszele lehet. Egy ilyen ideológiai váltás levezénylése viszont évekbe telhet, még akkor is, ha nem most tették meg az első lépéseket ebbe az irányba: az együttműködés kétoldalú kizárása most visszaütött, bár a Jobbiknak nagyon nagy szüksége lenne a nyugatiak legitimációjára.
A nyugati radikális pártoknak azonban nincs szükségük a magyar szélsőjobbra: a frakció a szükséges hét helyett nyolc országból szedett össze képviselőket, így nem szorul rá további országok részvételére. Ezért a frakció átalakítása Krekó szerint a következő: a 2019-es EP-választásokig nem fog felmerülni. „A Jobbiknak jelenleg vonzereje nincs, csak taszít”. Kivételt jelenthet, ha a frakció előbb szétesik, a Jobbik pedig folytatja a megkezdett utat, nem kizárt, hogy 2016-17-ben mégiscsak része lehet valamiféle szövetségnek.
És a szavazókkal mi lesz?
A 2014 nyarán történt tisztújítás során azt láttuk, hogy a mérsékeltebbnek számító Balczó Zoltán helyett a radikálisabb Z. Kárpát Dániel és Szávay István kerültek előtérbe, ez mutatja, hogy a tagságban erős igény van a cukiságkampány helyett a radikalizmusra. Ugyanakkor ha a Jobbik a radikális hangvételét megtartva Izrael helyett most az arabok ellen fordul, akkor úgy tud változtatni a politikáján, hogy azt a tagság is hajlandó lesz lenyelni.
A Jobbik váltását persze nem úgy kell elképzelni, hogy holnap találkozót kérnek Ilan Morral, vagy gesztusokat tesznek a zsidóságnak, de mivel már a migránshullámot megelőzőleg is visszavettek az antiszemita retorikából, így a jelenlegi feszült helyzetben könnyebben meg tudják majd csinálni ezt a váltást. Az antiszemita hang lehalkításához és a muszlimellenesség felerősítéséhez mondhatni még kapóra is jött a migránsáradat. A párt így képes lesz újrafogalmazni az identitását – bár ez a meglévő kapcsolatrendszerüket aláássa, például a bennük szövetségest látó muszlim közösségek tagjai csalódnak, és a párt politikája is kevésbé lesz koherens, mint eddig – de a jobbik már van akkora párt, hogy ebből a váltásból győztesen jöhessen ki.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
