Ismét itt van szeptember első vasárnapja, amikor a gyermekek kipihenhetik az első iskolai napok fáradalmait, a nyugdíjasok élvezhetik a nyár utolsó napsugarait, a bányászok pedig előmásznak a föld alól, hogy megünnepeljék a szakmájukat.
Nem volt ez mindig így: hagyományosan december 4-éhez, Szent Borbála ünnepéhez kötődött a bányásznap – elvégre Borbála a bányászok védőszentje. Tatabányán az augusztus 20-ai búcsúval egy időben tartották régen az ünnepet, bányavidékenként eltért az időpont, míg 1951-ben törvénybe nem iktatták szeptember első vasárnapját mint a bányásznap mindenkori időpontját.
Az 1951-es törvénybe iktatást a bányászok elégedetlensége és egy tatabányai bányaszerencsétlenség előzte meg, ezért kényszerült a Rákosi-rendszer országszerte egységes ünnepnapot kitűzni, amikor nemcsak a bányászszakmát ünneplik, hanem az 1919. szeptember 6-ai tatabányai csendőrsortűzre is emlékeznek. Az idei már a 65. központi bányásznap.
Hová lettek a bányászok?
A magyar bányászat fénykorában sok ezren – a lakosság mintegy fél százaléka – jártak a föld alá dolgozni, a 19. századig, az iparosodás korszakát megelőzően ez volt az egyetlen nagyipar az országban. Ha nem lettek volna magyar bányászok, akkor magyar geológusokra, gépészekre, kémikusokra, statikusokra és egyéb szakmákban tevékenykedőkre is nem vagy csak korlátozottabb számban lett volna szükség Magyarországon. Ha nincs a selmecbányai bányászati Akadémia, akkor a világ később ismerte volna meg a kémiai laboratóriumi munka fogalmát is.
Trianon után kevesebb bánya maradt, de a kitermelés folyt tovább, olyannyira, hogy bányanyitásokra is akadt példa a nyersanyagéhséget csillapítandó. 1981-ben nyílt meg a Vértes hegység lábánál, Bokod és Oroszlány közelében, Pusztavám falu határában található Márkushegyi bányaüzem, amely fénykorában évente körülbelül 1,2 millió tonna szenet adott 500 méteres mélységből a közeli vértesi erőmű kazánjainak ellátására.
Ám ez már a múlté: a bányászok száma másfél évtized alatt a felére csökkent, Márkushegyen pedig tavaly év vége óta nincs kitermelés, 2016-ra végleg bezárják a tárnákat. Jelenleg a rekultiváción dolgoznak – egyre kevesebben –, bányászzsargonnal élve: folyik a vágatvisszarablás. Az Abcúg februárban megjárta a bányát, ahová tilos cigit levinni, mert a gázok miatt robbanásveszélyes: 1983-ban egy robbanásban harmincheten meg is haltak. „Korábban a szénportól alig lehetett ellátni a talajig, a gépek hangjától pedig sokan nem értették egymás szavát a fronton. Mára azonban minden csendes lett” – áll a cikkben.
Az utolsó bánya
„A márkushegyi bányát nem azért kell bezárni, mert elfogyott a szén, hanem mert veszteségesen termelt” – mondta júliusban az utolsó mélyművelésű bányához tartozó főépületnél Forisek István törzskari igazgató, bányászati felelős műszaki vezető a Magyar Nemzet Magazinnak. Elmondása szerint a rekultivációs program keretében 2016 végéig a gépeket távolítják el a vágatokból, 2018 végéig pedig a külszíni létesítményeket is elbontják, így alig marad nyoma annak, hogy itt nemrég ezrek dolgoztak a föld alatt.
„Fontos, hogy ne okozzunk környezeti károkat, vissza kell adni a természetnek azt, ami az övé” – monda Forisek, majd hozzátette: a rekultiváció elbocsátásokkal is jár. Tavaly októberben 231 embertől váltak meg, így júliusban már csak 241-en dolgoztak Márkushegyen. Főként azok maradhattak, akiknek már csak néhány hónap hiányzott a bányászjáradékhoz – ehhez huszonöt év bányászéletre vagy ötezer föld alatti műszakra van szükség. A járadékhoz közel álló, Oroszlányban élő bányászokról remek riportot készített februárban az Abcúg. Egy tagbaszakadt bányász ezt mondta a portálnak: „Lesz még újra bánya Magyarországon”, és akkor ő ott lesz, hogy ledolgozza a járadékhoz szükséges két évét.
Lesz új bánya? Úgy tűnik, igen
Aradszki András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős államtitkára a tavalyi központi ünnepségen azt ígérte, hogy lesz. Elmondása szerint „aknaszájnál szenet nem hagyunk” – írta 2014 szeptemberében az Index. A tárca akkorra elkezdte a bányászati koncessziók kiírását, ezek között szénbánya megnyitását célzó is szerepelhet – mondta az államtitkár. Idén áprilisban meg is jelent egy pályázat barnakőszén feltárására és kitermelésére a Dubicsány I. – szén védnevű bányatelek területén – írja a Kormány.hu.
A kabinet hitet tett a bányászat létjogosultsága mellett – jelentette ki az idei bányásznapon a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikai helyettes államtitkára, Kádár Andrea Beatrix Hajdúszoboszlón. Elmondása szerint a 2011-ben elfogadott Nemzeti energiastratégia célja a hazai energiaellátás biztonságának, hosszú távú fenntarthatóságának és versenyképességének garantálása. Ehhez kapcsolódóan tavaly decemberben az Országgyűlés elfogadta a bányászatról szóló törvényt, amellyel a kormány célja, hogy a hazai bányászatban részt vevő vállalkozások számára kedvezőbb környezet jöjjön létre.
Kiemelt figyelmet szentel a kabinet a bányászati koncessziós pályázatokra is, könnyítették a pályázók által teljesítendő pénzügyi feltételeket, a bányajáradékot például 12-ről 2 százalékra csökkentették – részletezte a helyettes államtitkár. A hazai szénbányák újranyitásával nemcsak az energiafüggőség csökkenthető, hanem új munkahelyek is létesülhetnek, hangsúlyozta Kádár Andrea Beatrix, hozzátéve, a kitermelt szén 20-30 százaléka kerülhet a lakossághoz, a többi erőművi hasznosításra.
Bányászok 1968-ban Fotó: Székely Márton / Fortepan (Képszám: 69975)
Bizakodnak a bányászok
„A bányászat Magyarországon nemzeti érdek, közérdek” – jelentette ki Szakál Tamás, a Magyar Bányászati Szövetség (MBSZ) elnöke augusztus elején a Lánchíd Rádiónak adott interjújában. Az elnök szerint leginkább az energiabiztonság miatt van szükség rá, ráadásul a legújabb technológiák miatt már nem is környezetszennyező ez a tevékenység. Szakál szerint ezért fejleszteni kell a bányászatot – amely lehet szénhidrogén-, olaj- vagy gázkitermelés is –, méghozzá úgy, hogy a korábban bezárt bányákat kellene újranyitni, és gazdaságossá tenni a működésüket. Hozzátette: ez a külszíni fejtéses bányák esetében reális.
Az MBSZ elnöke szerint a bányászat már most komolyan hozzájárul a nemzetgazdaság bevételeihez. Hozzátette: ha ezzel továbbra is számolni szeretne a kormány, kénytelen fejleszteni a bányászatot. „Ha van magyar bányászat, fellendül az ipar” – mondta Szakál Tamás.
Attól még, hogy a bányákat bezárták […] a szaktudás, a szakma szeretete, a tapasztalatok nem vesztek el. A bányász bányász maradt. A bányász büszke arra, hogy múltja, jelene és jövője van.
Éppen ezért üdvözölték a kormány azon döntését, hogy újraindította a vájárképzést – 2014 szeptemberében indult az első ilyen osztály. Már csak bánya kellene.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
