Orbán tavasz óta melegíti folyamatosan a migráció témáját, kérdőívezéssel, plakátozással, kerítéssel — de semmit sem tett a mostani vagy egy hasonló helyzet megelőzésére. Sőt, várta annak bekövetkeztét. Attól tartok, a Keleti pályaudvari helyzet semmi más nem volt, mint egy (titkosszolgálati, külügyi információk birtokában) többé-kevésbé előrelátható fejleményből (százak és ezrek megérkezése a magyar határra) annak csillapítása helyett a válság (szándékos) előidézése. A migránsok felengedése Budapestre és összezsúfolása a város közepén egy szűk helyen, a lehetetlen közegészségügyi és tisztálkodási körülmények, a MÁV szégyentelen játszadozása, az állig beöltözött rendőrök, közben az állam és a csatolt egyházainak látványos tétlensége a minimálisan emberi körülmények kialakításában, a harcias propaganda, a válságtörvénykezés, majd és a végső fázis: a menekültek üvöltöző szkinhedekkel körített útra kelése, amit a poszt írásának pillanatában követett Lázár ígérete buszok kiküldésére — ez az egész szándékosan előidézett kulminációja volt egy szándékosan előidézett helyzetnek, amit a világsajtó a várakozással teljes összhangban kürtölt szét mindenhova, így a magyar háztartásokba is.
Orbánnak egy célja volt, nehogy a Jobbik lenyúlja előle a témát, és pontokat szerezzen vele a rendpárti többségnél. Egyébként is gyalázat, ami itt folyt — a látványos összemosása két dolognak: a bevándorlás stratégiai kezelésének és az itt lévő emberek menedzselésének, a mosott holmit aztán a Dublin 3 körüli kötelességeink szószával öntve le, miközben regisztráció az éppen nem folyt –, de különösen kegyetlen és aljas játék volt az egész ennek a belpolitikai célnak az árnyékában. Gyalázatos banda. Viszont a Jobbik tényleg nem tudott megnyikkanni se. Íme, a magyar politika. Íme, az ember.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
