Gyurcsány Ferenc mostanában migránsokat visz haza szundizni. Szerencsére van neki hova hazavinni őket, ugyanis Gyurcsány Ferenc apósa annak idején egy polgári zsidó orvos családtól ellopta a Szemlőhegyi úti villát, aztán szociális lakásként meg is vették, úgyhogy most van hely az arab migránsoknak a volt zsidó villában.
Gyurcsány Ferenc most éppen migránsokat visz haza. A migránsoknak van ugyanis szezonja. Gyurcsány Ferenc annak idején elveszett kislányt vitt haza, mert akkor annak volt szezonja. Mikor Gyurcsány Ferenc szezonális jelleggel elvisz valakit haza, olyankor mindig előkerül Gréczi Zsolt, és készít fényképeket.
Félő, hogy Gyurcsány Ferenc meghalni sem fog igazából, csak szezonális jelleggel, és Gréczi Zsolt bent lesz a koporsóban egy kicsike vakuval, a fény végett.
Addig persze Gyurcsány Ferenc még sok mindenféle dolgot fog haza vinni. Ha majd lecseng a migránsok szezonja, jöhetnek a veszélyeztetett állatfajok.
Senki ne legyen meglepődve, ha legközelebb Gyurcsány Ferenc haza fogja vinni Georgét, az utolsó Galapagosi óriásteknőst. Főz majd neki madártejet –kell egy kis kényeztetés-, aztán, ha George megdöglött, ráfogja az egészet az Orbánra.
„Orbán csak ne jöjjön most azzal, hogy az óriásteknős nem él madártejjel!” – fogja mondani szenvedélyes hangon, egy rezsón ülve. Majd kedvenc kockás ingébe fogja csavarni George tetemét.
Utána haza fog vinni egy kínai folyami delfint, annak pusztulása után meg egy Mindorói bivalyt.
A bivalyon kurva hülyén fog kinézni a másik kedvenc kockás inge – de az legalább túléli.
Nagyjából így.
Nincs is ezzel semmi baj, végül is ez is egy fajtája a szórakoztatásnak, rá is érnek, Gyurcsány Ferenc meg tele van kedvenc kockás ingekkel.
Az egy kicsit kevéssé szórakoztató, amikor Gyurcsány Ferenc éppen nem fogad be és nem ment meg senkit szezonális jelleggel, viszont politikai nyilatkozatokat tesz. Például ilyeneket:
„El kell dönteni, hogy emberek vagyunk-e vagy sem. Fantasztikus dolog magyarnak lenni, de van ennél még fantasztikusabb: embernek lenni. És aki látja a menekülteket, azoknak muszáj érzékelniük, hogy olyanok, mint mi. Hála Istennek nem mi vagyunk bajban. Azt szeretném mondani a kormánynak, hogy ő annyiszor sértette már meg az európai jogot, sőt, ebből divatot csinált, most hirtelenjében ne hivatkozzon már az európai normákra. Nyissa meg a határokat, engedje őket! Mi ’89-ben megtanultuk, amikor a kelet-németeket kiengedtük, hogy ha egyszer elindul a tömeg, nincs az a jog, ami megállítja őket. Ha ilyen tempóban jönnek, napi 2-3 ezer ember, itt 1-2 héten belül annyi ember lesz, nincs az a rendőrség, nincs az a katonaság, nincs az a miniszterelnök, aki megállítaná őket. Engedni. Az élet parancsa a fontosabb az ilyen ügyben, mint a jognak a parancsa.”
Jó kis nyilatkozat ez.
Az embernek például hamar kedve lesz tőle, hogy eldöntse. Valami jó nagy, vastag, kicsit sem rugalmas tárggyal, amit svungosan meg lehet lóbálni. Ám ha ezen túlmenően foglalkozunk vele, akkor más is kiderül belőle. Ebből a nyilatkozatból remekül kibontakozik, mi történne most velünk, ha Gyurcsány Ferenc lenne a miniszterelnök, kedvenc kockás ingében, kezében egy északi szőrösorrú vombattal.
Az történne, hogy végünk lenne.
Mert Gyurcsány Ferenc eldöntené. Ahelyett, hogy kurva jó könyveket írna a baloldalról, kiengedné a migránsokat nyugatra. Megnyitná a határokat, menjenek Isten hírével.
Aztán másnap felhívnák Gyurcsány Ferencet előbb Bécsből, aztán Berlinből, és megkérnék szépen, hogy menjen a picsába, a migránsokat meg visszaküldenék hozzánk.
Egyszer indult el pár vonat a Keletiből Bécs felé. Látjuk és tudjuk, mi lett belőle. (Mert amúgy ott, nyugaton is elment mindenkinek az esze. Előbb azzal baszogatták a magyar kormányt, hogy milyen embertelen, amiért nem engedi szegény migránsokat tovább menni, amikor meg néhány kiment, akkor azért, hogy nem tartja be a dublini egyezményt, és hogy képzeljük…)
Aztán Gyurcsány Ferenc megjuhászodna, gyorsan haza vinne egy Seychelles-szigeteki simaorrú-szabadfarkú denevért (Coleura seychellensis), és bejelentené az ő fantasztikus magyar népének, hogy a kvóta-rendszer a megoldás, úgyhogy befogadjuk az Unió ránk kirótt migráns keretét, addig pedig itt tartjuk őket mégis, úgyhogy mindenki vigyen haza néhányat.
S hogy jó példával járjon elöl, mindjárt kiguberálna a tömegből néhány migránst meg egy Vancouver-szigeti mormotát (Marmota vancouverensis), főzne mindenkinek valami finomat, szétosztaná a maradék kockás ingeit, elmenne futni, táncolna kicsit, kijelölné az új kormányzati negyed helyét, sajtótájékoztató keretében ismertetné az aznapi haláleseteket a Népszabadság gyászjelentés rovatából és mindegyiket megkönnyezné, utána elkapna néhány elájuló hölgyet és elájuló sörtés nyulat (Caprolagus hispidus), a nehéz nap végén pedig ráakadna Gráczi Zsolt elveszett ágyi poloskájára, a nagy eseményt közös fotózással ünnepelnék meg, amelyen részt venne az ATV esti híradója is.
Csuda szép napok lennének.
Én biztosan eldönteném. Az ország meg eldőlne…
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
