Bayer Zsolt: Áttörtek

Bayer Zsolt

Volt egy nap, amikor sokakban re­mény éb­redt.

Ez az a nap volt, amikor a macedón kor­mány rend­kí­vü­li ál­la­po­tot hir­de­tett. Ki­hir­det­ték a rend­kí­vü­li ál­la­po­tot, és könny­gáz­zal, fény- és hang­grá­ná­tok­kal si­ke­rült visszatartani a mig­rán­so­kat a határon.

A másképpen gondolkodó sajtó erről úgy számolt be, hogy „me­ne­kü­lők ezrei rekedtek a senki földjén a görög és a ma­ce­dón határ között, és a szabadban töltik a hideg éjszakát”.

Hát igen. Ez szörnyű. Kétségkívül az. De az európai közvélemény ettől függetlenül vagy ennek ellenére óriási megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a macedón kormány végre elhatározta magát és végre fellépett a beözönlés ellen.

Logikusnak is tűnt a macedón kormány lépése. Hiszen azt megelőzően elképesztő hírek érkeztek Macedóniából. Iszonyatos mennyiségű migráns rohamozta a határait, özönlött befelé az országba, leírhatatlan jelenetek játszódtak le a Szerbia felé induló vonatállomásokon és a sínek mellett, aztán jött a hír, hogy a migránsok egyszerűen feltartóztatták a nyílt pályán a belgrádi vonatot, úgy özönlöttek fel a szerelvényre. Nyilván ezt elégelte meg a macedón vezetés.

És azt gondolom, ez még a legelvakultabb liberálisnak is érthető és elfogadható. Ugyanis előállt az a helyzet Macedóniában, amelyről a liberális kiskáté így fogalmaz: a szabadságom addig terjed, ameddig nem zavarja vagy akadályozza mások szabadságát.

A migránsok pedig nem egyszerűen zavarták és zavarják a macedónok szabadságát, de ellehetetlenítették a macedónok életét. A görög határnál lévő macedón városokban lassan elviselhetetlen az élet. Megszűnt mindaz, amiért a macedónok ott élnek, amiért szerették a szülőföldjüket.

Emberáradat, mocsok, szemét, bűz, elfoglalt közterek, parkok, járművek, vonatok, állomások és egyre agresszívabb tömegek. Ez most ott a helyzet.

Hírdetés

Erre lépett a macedón vezetés, és ezért vezényelte ki a katonaságot és a rohamrendőrséget a határra. A katonaság és a rohamrendőrség pedig tette a dolgát.

Európa pedig örült, és azt gondolta, megint azt gondolta, valami elkezdődött végre, ami véget vet ennek az egyre elviselhetetlenebb őrületnek.
De ismét csalódnunk kellett. Huszonnégy órát tartott a macedón ellenállás. Egy nap elteltével a migránsok tömege egyszerűen áttörte a határzárat, átgázolt a rendőrök és katonák sorfalán. S ahogy ezt már megszokhattuk, a hír is megérkezett: megkéseltek egy macedónt rendőrt.

Igen, itt tart most Európa. De még Európa végvidéke is, ahol nem köt senkit az uniós „PC”.

Macedónia is képtelen volt megvédeni a saját határait. Egy fegyvertelen tömeg előtt kapitulált. És most azt a taktikát választotta, hogy minél hamarabb igyekszik megszabadulni a beözönlőktől. Még a macedónok sem fogták fel, hogy ennek így soha nem lesz vége.

Erről van szó. Erről a megdöbbentő és érthetetlen önfeladásról. Önfeladásunk közepette pedig a beözönlők tömege egyre agresszívabban és egyre elviselhetetlenebbül viselkedik.

Milánóban már tüntetnek, jobb lakhatási körülményeket és igazolványokat követelnek maguknak. Ó, hát persze! Amúgy pedig az olasz rohamrendőrségnek kell visszazavarni őket a táborukba.

Aztán ott volt a horgosi eset. Hír jött, hogy Horgosnál a migránsok egy nagyjából ezerfős csoportja nekiment a rendőröknek, s közben Allah akbart üvöltözött.
A hír közzététele után varázsütésre beindult az ellenpropaganda Szily László karmestersége alatt. Mindenáron hitelteleníteni kellett ezt a hírt, és el kellett hitetni a közvéleménnyel, hogy ebből semmi sem igaz.

Aztán a legilletékesebb, a horgosi polgármester mondta el a következőket: nem ezer, „csak” két-háromszáz migráns szegült szembe a rendőrséggel, és ő nem hallotta, mit kiabálnak, de azt igen, hogy a nők valami furcsa, nyelvpörgető, éles kiáltásokat hallattak közben. „Mindez a házam előtt történt” – tette hozzá a polgármester.
Vagyis akkor a hírből szinte minden igaz volt, csak a létszám nem stimmelt, meg az Allah akbar. Volt helyette nyelvpörgetős ordítás, azt meg ismerjük! Például Gázában, amikor az izraeliek megölnek egy palesztin gyereket, akkor szoktak a palesztin asszonyok így rikoltani, ez pedig a fenyegetés és a bosszú kiáltása. Köszönjük…

Idehaza pedig a Keletinél éppen teg­nap­e­lőtt dob­ta meg a C-pont o­pe­ra­tő­rét egy musz­lim nő a ci­pő­jé­vel. Tud­juk: a mo­ha­me­dá­nok­nál a leg­na­gyobb sér­tés és le­né­zés je­le, ha va­la­ki egy ci­pő­vel dob meg. Ak­kor szin­te em­ber­szám­ba sem vesz. Baj lesz. Te­lik a po­hár. A main­stream e­u­ró­pa­i po­li­ti­ka pe­dig mint­ha el­me­be­teg len­ne…

(P. S.: Scheppele professzor, az amerikaiak leg­na­gyobb „ma­gyar­szak­ér­tő­je” is­mét írt ró­lunk. Most a ke­rí­tést ki­fo­gá­sol­va ha­zu­do­zik össze­vissza az or­szág­ról ez a becs­te­len gaz­em­ber. Te­szi ezt on­nan, a­hol nem csak sok e­zer ki­lo­mé­te­res ha­tár­zár tart­ja tá­vol a mexi­kó­i be­ván­dor­ló­kat, de a­hol ak­kor is ki­u­ta­sít­hat az or­szág­ból az im­mig­ra­ti­on offi­cer, ha ér­vé­nyes ví­zum­mal, sza­bá­lyo­san ér­ke­zel. Csak úgy, po­fá­ra… Mi­cso­da egy ro­ha­dék ma­ga, pro­fesszor asszony. Nem baj. En­nek is lesz böjt­je…)
Magyar Hírlap


Forrás:patriotaeuropa.hu
Tovább a cikkre »