Az emberi civilizáció fejlődik, ez a folyamat nem áll le egy pillanatra sem, a mindennapjaink része. Az iránya bizonyos törvényszerűségeket követ, kényszerhelyzeteket szül. Vajon a nemzetállamok eltűnése, leépítése a fejlődésünk elengedhetetlen feltétele, vagy éppen a társadalmi összeomlás kiváltója? Cikksorozatunkban erre a kérdésre keressük a választ.
A küszöbön áll az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok (USA) közti szabadkereskedelmi egyezmény (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP) megkötése. A tárgyalások a legnagyobb titokban zajlanak (2013 óta tíz alkalommal ültek asztalhoz a felek), és csak komoly küzdelem árán lehet információhoz jutni, ám az egyezmény kerete, az ebben megtestesülő világkép tökéletesen kidomborodik már így is.
Ami kijelenthető, hogy a TTIP nem egy kereskedelmi egyezmény, hanem egy új (gazdasági) világrend legfontosabb letéteményese.
Sorozatunk hetedik részében Bogár László közgazdász mutatja be a velünk szembenálló, legyőzhetetlennek tűnő Birodalmat, de egyben rávilágít, hogy ebben a csapdahelyzetben hitre épülő tudásra, bátorságra, becsületre kell támaszkodnia az embereknek, mert csak így van lehetőségünk a méltó életre.
Az emberiség fejlődésének törvényszerű következménye egy ilyen kereskedelmi egyezmény? – kérdeztük Bogár Lászlót.
Bizonyos szempontból, szükségszerű, hogy időről időre megjelenjenek kísérletek, törekvések a legkülönbözőbb társadalmi entitások közötti egyezségek létrehozására, a kérdés pusztán az, hogy az érdekelt felek között érvényesülhetnek-e kölcsönös előnyök. Hogy nincs-e a látható, és kevésbé látható szereplők között olyan, aki információs fölénnyel rendelkezik, amivel a többi szereplő fölé kerekedhet – válaszolta a közgazdász.
Ha egy jóhiszemű, a társadalmi, gazdasági kérdésekben kevésbé járatos polgár találja magát szembe a TTIP-pel kapcsolatos vitákkal, gondolkodhat úgy, hogy mivel ez egy kereskedelmi egyezmény, akkor ez egyben egy szakmai probléma is, amit a pénzügyi szakértők – a kölcsönös előnyök figyelembe vételével – majd megoldanak. Azonban minden gazdasági probléma mögött érdekviszonyok húzódnak meg. Ellenérdekű felek tesznek kísérletet arra, hogy olyan megállapodásra jussanak, amelyek mindkettejük számára előnyökkel járnak.
Minden egyszerű adás-vétel ilyen szerződés, az eladó minél drágábban próbálja eladni az áruját, a vevő pedig minél olcsóbban vásárolna. Ez az ellenérdekeltség mégsem akadályozza meg, hogy végül becsületes egyezségre jussanak, és mindketten elégedetten álljanak fel az asztaltól; a játékelméletben ezt pozitív végösszegű játszmának hívják.
A játékelmélet szerint azonban lehet kötni olyan egyezséget is, amelyben mind a két fél rosszul jár. Trianon jellegzetesen egy ilyen szerződés volt, amelyben – beleértve az angolokat, franciákat, cseheket, szlovákokat, románokat, szerbeket – kivétel nélkül mindenki rosszul járt, maximum csak azt hiszik, hogy nem így történt. Persze kivételt képez a magát nem létezőnek tekintő, világot irányító elit, aki történetünk ismeretlen és főként „láthatatlan” főszereplője.
A TTIP valószínűleg az utóbbi csoportba tartozik. Miért kötünk meg ilyen baljós szerződéséket?
Az emberiség régóta viaskodik a közvetítő mezők problémájával. Az árucsere kiteljesedésével, közvetítőként megjelent a kereskedelem, a pénzrendszer, és a média. Azonban ezek a szférák nem semleges, technikai szerepet töltöttek be, és idővel kialakult az önálló érdekeltségük is, sőt ezt a kényszerítőerőt képesek voltak a lokalitások, a nemzetek rovására is érvényesíteni.
A csábítás nagy, hisz aki közvetít, aki ellenőrzi az információs csatornákat és ezzel visszatarthatja, manipulálhatja a híreket, az értelemszerűen jól informált, viszont róla nem derül ki semmi. Így vált a hatalom valódi forrásává a kereskedelem, a pénzrendszer és a média, aki ezeket egyszerre ellenőrzi, az rajtuk keresztül az egész világot uralja.
Csakhogy ezt ma már egy komoly technológiai háttér is támogatja.
Rendkívül összetett és bonyolult rendszerek szolgálják ezt a törekvést, és az emberek döntő többsége közvetlenül már nem is juthat információhoz, kizárólag a médiára kell hagyatkoznia. Míg korábban jószerivel minden tudásunk a saját tapasztalatunkból származott, ma csak valamilyen közvetítőn keresztül láthatunk rá a világra.
Ez a kiszolgáltatottság értelemszerűen kedvez azoknak a legfelsőbb szintű hatalmi tényezőknek, amelyeknek érdeke, hogy a valóság csak abban a tudatosan meghamisított olvasatban létezzen, amit tálcán kínálnak fel számunkra az általuk ellenőrzött globális média-felületen. Miközben döntő fontosságú kérdésekről zajlanak tárgyalások, a többségnek még csak sejtése sincs erről.
Aki egyszer megszerezte az ellenőrzést a pénzrendszer, a kereskedelem és a média fölött, az nem szívesen mond le róla. Az emberiség minden fontosabb konfliktusa mögött megtalálhatjuk valamelyik hatalmi ág ellenőrzéséért folytatott küzdelmet. Ám ma már nem csak véres konfliktusok, hanem kereskedelmi-, pénzháborúk tombolnak, ahol a kamat és az árfolyam pénzfegyvereivel, vagy épp a média pusztító erejével próbálja a globális hatalmi rendszer a renitens lokalitásokat a nem létező világerő igájába terelni.
Kinek a kezében összpontosul most ez a hatalom?
A nyugatot, és ezzel az egész világot jelenleg az Egyesült Államok uralja, de az Amerikai Birodalom hanyatlik, és ettől egyre frusztráltabb, hibát hibára halmoz. Elhitette önmagával, hogy a Földön minden erőforrás a tulajdonában áll, és ezért – úgymond cserébe – semmit nem kell felkínálnia az emberiség számára. Az erkölcsi hanyatlás egy másik bizonyítéka, hogy a jelenleg uralkodó elitek sem érik fel ésszel, ez a kizsákmányolás végül katasztrófába vezet.
Pedig az összeomlás valószínűleg most is be fog következni, mint ahogy elbukott minden korábbi nyugati birodalom is, csak még a forgatókönyv nem ismert.
A frusztrált Egyesült Államok napjainkban a szabadkereskedelmi egyezményekkel igyekszik egyenként meggyengíteni a potenciális riválisait, a német motor hajtotta Európai Uniót, valamint Oroszországot és Kínát, egyben próbál zavart kelteni a köztük lévő kapcsolatrendszerekben. A bevándorlási hullám, az ukrán válság, de még a Charlie Hebdo elleni támadás is mind ezt a célt szolgálták. A TTIP az Amerikai Birodalom egy újabb akciója Európa meggyengítése érdekében.
http:https://youtu.be/w0JEHCjudQs
Ennyire vak lenne az Európai Unió vezetése?
A TTIP-kapcsán felmerülő számos kockázat (GMO, választott bíróságok, a pénzügyi szolgáltatások megnyitása) már a tárgyalási fordulók első néhány hónapja teljesen egyértelműen kirajzolódott. Az a tény, hogy az európai tárgyalók egészen más következtetésekre jutottak, sőt demonstratív módon egy ajánlást is elfogadtattak az Európai Parlamentben, jelzi, a szándékaikat sokkal inkább az amerikai törekvésekhez való hűség befolyásolja. Ez visszavezethető akár ideológiai szempontokra, vagy épp szimpla korrupcióra is, de mindkettő szellemi, erkölcsi probléma. Ugyanakkor a világ anyagi, fizikai folyamatai is mind lelki, erkölcsi, szellemi talapzatokon nyugszanak.
A (tudatosan gondolkodó) közvélemény előtt is egyre világosabb, erre az egyezményre semmi szükség nincs! A ratifikálás az európai közösség döntő többsége számára vagy semleges, vagy kifejezetten negatív következményekkel jár, és csak egy elenyésző kisebbségnek jelenthet előnyt.
Megakadályozhatjuk? Hiszen ilyen erős birodalommal még soha nem állt szemben az emberiség.
Milton Friedman közgazdász fogalmazta meg: The business of business is business. Azaz, tegyél meg bármit a profitérdekért, még akkor is, ha ezzel a környezetben több kárt teszel, mint amennyi hasznod származik belőle. Ez az attitűd azonban biztos önpusztításba torkollik. Egyre hatalmasabb vagyonok jönnek létre, amelyekkel szembeszállni senki sem képes, és amelyek egyre gátlástalanabbul fosztják ki a világot. A globális profitérdek rákos burjánzásként pusztítja el a világot.
A globális hatalom komplex technikai háttere, mindenre kiterjedő precíz szabályozása – logikusan végiggondolva – azt sugallja, nem győzhetünk. Ma már a nano- és a biotechnológiával, valamint az informatikával a világ olyan területeit képesek összehangolni, ellenőrizni, amely a korábbi birodalmak számára tökéletesen elképzelhetetlen volt. A pénzmozgás jelenleg csak egy fénysebességgel futó elektronikus impulzus, azokat hozva előnybe, akik a láthatatlan hatalmi hierarchia csúcsán képesek felügyelni az információs sztrádákat.
Szembenézni e világot elpusztító akarattal, ehhez bátorságra van szükségünk. Hinnünk kell abban, hogy a teremtés szakrális logikája valóban azért hozott minket ebbe a döntési helyzetbe, hogy alakítói legyünk a világ változásának, de ehhez helyén kell lennie a szívünknek és az eszünknek. Az embernek ebben a helyzetben a szakralitás legmélyebb logikájára épülő tudásra, bátorságra, becsületre kell támaszkodnia, ez iszonyatos nehéz feladat, óriási energiákat igényel, és nem feltétlenül javadalmazó, de nincs más lehetőség, hogy méltó életet éljünk ebben a világban.
Ha a nemzetállamok, civilizációnk utolsó védművei is beszakadnak, akkor az egy olyan láncreakciót indíthat el, ami végül a totális összeomláshoz vezethet.
Csapdában vagyunk. Meg kell tanulnunk egyszerre ellazulni, hogy ne őröljük fel feleslegesen az energiánkat, de állandó készenlétben is állni, hogy a kínálkozó pillanatot megragadva, legyen elég erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy végre cselekedjünk.
(A STOP TTIP oldalon Ön is támogathatja aláírásával a szabadkereskedelmi egyezmény elleni civil küzdelmet).
Állandó rovatunk korábbi cikkeit IDE KATTINTVA érheti el.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
