Értesüléseink szerint a honvédelmi tárcának nem sikerült végrehajtania a páncélos fegyvernem rehabilitációjára vonatkozó nagy ívű terveit. A honvédség egyetlen „tankos” egységét ugyan 2011 novembere óta ismét zászlóaljnak nevezik, békeidős feltöltöttsége azonban nem éri el a normát. Mindeközben az elmúlt években is folytatódott a T–72-es tankok külföldi értékesítése. Holnap ünneplik a harckocsizók napját.
A honvédelmi tárca vezetése 2011 végén, egy – akkoriban még rendszeresen megszervezett – sajtó-háttérbeszélgetés alkalmával számolt be a harckocsizókkal kapcsolatos terveiről. Eszerint miután a szocialista–szabad demokrata kormányok a tüzérséggel együtt jelképesre zsugorították ezt a fegyvernemet is, a második Orbán-kormány célul tűzte ki annak helyreállítását. Az elöljárók a szándékon túl sok részlettel ugyan nem szolgáltak, de tény, hogy 2011 novemberében ismét létrehoztak Tatán, a 25. dandár alárendeltségében egy harckocsizó zászlóaljat, és információk szerint a különböző inkurrenciaraktárakban tárolt T–72-es tankok aktiválásával és felújításával akár ezredszintű is lehetett volna idővel a helyreállított magyar harckocsizó erő.
A napokban úgy értesültünk, hogy a terveket közel négy év elteltével sem sikerült megvalósítani, elsősorban forráshiány miatt. A harckocsizászlóalj szervezeti kereteinek, főbb elemeinek létrehozásán túl annyi történt, hogy a jobb hozzáférhetőség végett áthelyeztek Tatára korábban máshol tárolt harckocsikat, de ezek többségét nem használják. Ez annyit jelent, hogy lényegében úgynevezett M-készletben vannak, tehát csak válsághelyzetben állnának csatasorba. Forrásaink szerint más területekhez hasonlóan itt is az történt, hogy a vezetők tetszetős terveket tettek le az asztalra, de a szükséges anyagi-technikai, logisztikai és humán feltételek megteremtése tekintetében a „végrehajtókat” már javarészt magukra hagyták. Nyilván nem tett jót a tankokkal kapcsolatos terveknek sem, hogy – még az új honvédségi életpályamodell bejelentése előtt – volt olyan hónap, amikor egyedül a tatai dandár állományából mintegy száz fő jelentette kilépési szándékát.
Miközben a Honvédelmi Minisztérium (HM) hivatalos hírközlő szervei szinte havi rendszerességgel számolnak be a T–72-esekkel folytatott látványos gyakorlatokról, megfigyelők rámutatnak: századköteléknél (legalább egytucatnyi járműnél) nagyobb magyar harckocsi-formációt 2011 óta sem lehetett látni, még a legnagyobb szabású kiképzési rendezvényeken sem. A magyar harckocsierővel kapcsolatos huzavona, a leépítés, majd a helyreállítási kísérlet hátterében a rendelkezésre álló technika értékesítése zajlik. Az első Gyurcsány-kormány alatt 77 darab T–72-est adtak amerikai közvetítéssel Iraknak, a második Orbán-kormány idején pedig 58, majd 22 darabot a cseh Excalibur Defense cégnek. A magyar tankok egy része Nigériába került, ahol a Boko Haram terrorszervezet elleni harcban van rájuk szükség.
Bennfentesek szerint az elmúlt tíz évben Magyarország valószínűleg a legjobb modernizációs lehetőségeket szalasztotta el. Mind Hollandia, mind Németország felkínálta fölösleges Leopard–2-es harckocsijait, ám míg Ausztria és Lengyelország élt a lehetőséggel, Magyarország nem.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
