Csalódottnak kell-e lennünk, amiért Csemer Boglárka és csapata Wars for nothing dalával Magyarország a 20. helyet szerezte meg a tegnap tartott, 60. Eurovíziós Dalverseny döntőjében?
Dalok vagy produkciók?
Az egyik legnézettebb nemzetközi dalverseny, történetének 60 éve alatt igazi gigashow-vá nőtte ki magát. A döntők azonban évről évre – nevével ellentétben –egyre kevésbé szólnak a dalokról, sokkal inkább a körítésről, a produkcióról, és arról, hogyan tudják überelni egymást a házigazda vagy éppen a versengő országok.
Az énekversenyeken edzett hazai közönség is már jócskán hozzászokhatott, hogy egy-egy versenyző sanyarú háttere, a formabontó, extrém karakter, a látványos, impulzív életvitel a végső értékelésnél folyamatosan elviszi a fókuszt az énektudásról vagy a karizmatikus előadói jelenlétről.
Az elsősorban külsőségekre fókuszáló média egy emberként veti rá magát ugyanis egy szakításra, egy beszólásra, egy verekedésre vagy egy zsákfaluban nyomorgó tehetségre, amivel megbotránkoztathat, meglephet, sajnáltathat vagy könnyeket csalhat a néző szemébe – és némi növekedést a nézettségi mutatókba.
A szereplők megjelenése mögé rakott média- és látvány-abrakadabra észrevétlenül vonja el a figyelmet magáról a dalról vagy az énekhangról, ami még az olyan formátumokban is tetten érhető, melyek célzottan igyekeznek háttal ülő zsűrivel vagy fallal elzárt fellépőkkel operálni.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
