A fotózás elveszítette értékét abban a pillanatban, amikor ingyenessé vált a fényképek készítése – vélekednek sokan. A digitális korban szinte minden hordozható eszköz kamera is egyben, és általános divattá, szinte társadalmi elvárássá vált, hogy életünk legérdektelenebb másodperceit is megörökítsük. Mindig is ezt akartuk csinálni, vagy a technológiát vagyunk képtelenek a helyén kezelni?
Két évvel ezelőtt, Ferenc pápa megválasztása után két kép járta be a világsajtót és az internetes közösségi hálózatokat. Mindkettő a római Szent Péter tér közelében összegyűlt tömeget ábrázolta. Az első 2005-ben készült, amikor II. János Pál ravatalához érkeztek a hívők. A fotón látható több száz ember közül mindössze egy tart a kezében telefont, és fényképez vele. A másodikat nyolc évvel később készítette az Associated Press fotóriportere XVI. Benedek lemondása után, Ferenc beiktatásakor. Ekkor már mindenkinek kékesen világító képernyőjű okostelefon, sőt táblaszámítógép volt a kezében – a sok vibráló fénypont elvonja az ember figyelmét a tömeg előtt zajló eseményről.
A két fotó sokak szerint fényesen ábrázolja, hogy mekkorát fordult a világ az évtized eleje táján. Manapság az emberek késztetést éreznek arra, hogy mindent lefényképezzenek maguk körül. Mindez akkor is igaz, ha a fent felidézett két fotó összevetése kissé sántít, hiszen az első egy megrendítő, a második pedig örömteli pillanatban készült. Már 2005-ben, Benedek beiktatásakor is sokan fényképeztek az ünneplő tömegből, bár nem okostelefonnal (hiszen az első Iphone megjelenése előtt két évvel voltunk akkor), hanem fényképezőgéppel és videokamerával. Ma már senkit sem lep meg, ha rockkoncerten a korábban sötétbe burkolózó (esetleg lírai szám közben öngyújtójukkal világító) rajongók mindegyikének kezében ott világít a telefon, miközben fényképezi és videóra rögzíti a koncertet. Ez azért érthetetlen, mert a mobiltelefon kamerája sötétben, egy táncoló ember kezében, a közönség visszhangzó ovációja közepette csak használhatatlan felvételt tud rögzíteni.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »