A világtörténelem megtanított minket arra, hogy minden birodalom történetében a hosszan tartó növekedés időszakát egy (történelmi mértékben) rövid ideig tartó stagnálás, majd a viszonylag gyors összeomlás követi.
Idén eddig 23 ország jegybankja csökkentette az irányadó kamatlábat.
Mi az összefüggés a két mondat között?
A világ jegybankjai egymást túllicitálva vezetik be az ultra-laza monetáris politikai lépéseket, mindezt azért, hogy beindítsák az inflációt és a valuta-leértékelődéssel segítsék országuk exportját.
Japánban jelenleg minden egyes kibocsátott államkötvényt a japán jegybank vásárol fel (!!!). Mert alig akad rá vevő, és már jelenleg is az adóbevételek 43%-át költik kamatokra! Mindezt úgy, hogy a kötvények után fizetendő kamat 0% közelében van, tehát ha megugrana akár 1%-ra is, az azonnali államcsődöt jelentene. Nem mondok talán újdonságot azzal, hogy Japán mellett az Egyesült Államok is hasonló problémákkal küzd. Egyszerűen nem engedhetik meg, hogy felfelé menjenek a kamatlábak.
Egy normális kapitalista gazdaságban, például a 2008 előtti időkben a gazdasági fundamentumok – infláció, munkanélküliség, GDP – mozgatták az árfolyamokat, de az a világ már véget ért. Megölte a folyamatos pénznyomtatás és az ultra-laza monetáris politika.
A jegybankok lépései nemcsak a piaci volatilitást növelik, hanem végeredményben nemzetközi konfliktusoknak és Lehman-szerű (vagy annál súlyosabb) összeomlásoknak ágyaznak meg.
Ilyen mértékű valutaháború utoljára a 30-as években, a Nagy Gazdasági Világválság idején folyt le. Ha az emberiség tanulna a történelemből, tudhatnánk, hogy a valuta-leértékelődések kioltották egymást, így egyik ország sem profitált a leértékelődésből, de az átváltási árfolyamok ingadozása negatívan érintette a globális kereskedelmet, ezzel végeredményben ártott a nemzetállamok gazdaságainak.
És tudjuk, hogy a Nagy Gazdasági Világválságból való kiutat a második világháború jelentette.
Jelenleg is hasonló folyamatok játszódnak le a világgazdaságban. A nemzetközi kereskedelem mértéke történelmi mélységekbe süllyedt. A tengeri utakon lefolytatott kereskedést mérő Baltic Dry Index soha nem volt még ilyen alacsony szinten.
A magas devizapiaci volatilitás miatt a vállalatoknak sokkal vonzóbbá válnak az otthoni piacok, és elbátortalanodnak a külföldi befektetésektől.
Brüsszel, bár sokáig ódzkodott a mennyiségi lazítás (vagyis a pénznyomtatás) bevezetésétől – elsősorban német nyomásra – januárban elindította a maga mennyiségi lazítóprogramját. Eljutottunk egy olyan világba, ahol nem az előállított termékekkel próbálják meghatározni az exportot, hanem a pénznyomtatás gyorsaságával. A történelem tanúsága szerint az ilyen helyzetek mindig a konfliktusok elmélyüléséhez vezetnek.
Eközben Dániában eljutottak arra a szintre, hogy a hitelfelvevőknek fizetnek kamatot, és kamatot fizettetnek azokkal, akik letétbe helyezik a pénzüket a bankokban. Ez a gyakorlat egyre általánosabb lesz világszerte. Az államkötvények között is egyre gyakrabban fordul elő negatív kamatot fizető.
A legfontosabb kérdés azonban továbbra is a dollár szerepét illeti. A dollár nagyon megerősödött az utóbbi hónapokban, részben azért, mert a Fed elállt a további pénznyomtatástól, és a piaci vélemények szerint júniusra megtörténhet az első kamatemelés. Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, mert mint fentebb említettem, magasabb kamatszintek mellett nem fogják tudni finanszírozni az államadósságukat.
A nagy hadszíntér azonban a dollár és a jüan között játszódik le. A dollár 2001 óta 10%-ot veszített tartalékvalutai pozíciójából: 2001-ben még 72% volt az elterjedtsége, manapság már csak 62%. A jüannak még elég sokat kell bepótolnia, de a kínaiak aktívan dolgoznak ezen. Ahogy ez a reklámtábla is mutatja, ami ráadásul nem Kínában, hanem Thaiföldön lett kiállítva.
Végül egy lista a jegybankokról, amelyek eddig a 2015-ös évben kamatcsökkentést hajtottak végre:
Jan. 1. ÜzbegisztánJan. 7.- Feb. 4 RomániaJan. 15. SvájcJan. 15. EgyiptomJan. 16. PeruJan. 20. TörökországJan. 21. KanadaJan. 22. Európai Központi BankJan. 24. PaksiztánJan. 28. SzingapúrJan. 28. AlbániaJan. 30. OroszországFeb. 3. AusztráliaFeb. 4.-28. KínaJan. 19.-22.-9.-Feb. 5. DániaFeb. 13 SvédországFeb. 1. IndonéziaFeb. 18. BotswanaFeb. 23. IzraelMárc. 1. KínaJan. 15.- Márc. 3. IndiaMárc. 4. LengyelországMárc. 11. Thaiföld
Orientalista.hu – Jack Fall (Forrás: Bloomberg, Economist, ZeroHedge)
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
