Önmagán túlmutató jelentősége van a hírnek, hogy Egyiptom légicsapásokat intézett az Iszlám Állam ellen. Óriási kockázatot jelent, ha Kairó belesodródik a káoszba.
A Közel-Keletről annyi rossz hír jön naponta, hogy nehéz megkülönböztetni a fontosat a kevésbé lényegestől. Lehet, hogy ami most történik Líbiában és Egyiptomban, utólag fontosnak fog bizonyulni. Egyre nagyobb a baj ugyanis. Az Iszlám Állam lemészárolt 21 egyiptomi kopt keresztényt, akik vendégmunkásként dolgoztak a szomszédos Líbiában, mire az egyiptomi hadsereg légicsapásokat intézett a terrorszervezet támaszpontjai ellen.
Ebben a hírben első hallásra is döbbenetes, hogy az Iszlám Állam ilyen nyíltan tevékenykedik Líbiában. A terrorkalifátus eddig csak Szíria és Irak területén működött, ami Líbiától jó messze található, a régió túlsó felén. Líbiáról évek óta lehetett tudni, hogy széthullóban van, nem sikerült Moammer Kadhafi megbuktatása után normális körülményeket, működő államot teremteni. Négy éve polgárháborús viszonyok uralkodnak, különböző milíciák csatáznak egymással, nincs elismert kormány és parlament (illetve kettő is van), és a káoszban – ahogy az lenni szokott – egyre jobban megerősödtek az iszlamista szélsőségesek. Jonathan Powell, a brit kormány külpolitikai főtanácsadója már a mostani hírek előtt arra figyelmeztetett, ha Líbiából nem sikerül működő országot faragni, „Szomália lehet belőle a Földközi-tenger partján”. Ez Európának önmagában is elég súlyos fenyegetés, hiszen azt jelentheti, szabadon áradnak az afrikai menekültek Olaszország felé a tengeren át. De lehet, hogy Powell optimista volt: Líbiából akár Szíria is lehet.
Az Iszlám Állam lefejezte egyiptomi keresztény túszait
És itt még nincs vége. Az Iszlám Állam ugyanis nemcsak Líbia felől fenyegeti Egyiptomot, hanem a másik oldalról, kelet felől is. Az Egyiptomhoz tartozó Sínai-félszigeten az elszegényedett, sérelmekkel teli, egyiptomi identitással nem igazán rendelkező beduin őslakosság régóta sérelmezte az egyiptomi állam és a hadsereg jelenlétét a területen, valamint a nyugati turisták kiszolgálására szakosodott üdülőhelyek sorának építését a tengerparton. A Mubarak-rendszert megbuktató 2011-es forradalom óta a hegyes-sivatagos félszigeten soha nem sikerült teljesen helyreállítani a rendet. Ez a lassan parázsló konfliktus lehetőséget kínált az iszlamistáknak, hogy aknamunkába kezdjenek. A helyi dzsihadisták terrorszervezete, az Anszar Bejt al-Makdisz novemberben hűséget esküdött az Iszlám Államnak. Katonák és rendőrök elleni legutóbbi támadássorozatukban 32 egyiptomi vesztette életét.
Az Iszlám Állam tehát kétfelől fenyegeti Egyiptomot, az arab világ legnépesebb országát, az iszlám szívét. Megtörténhet, hogy a káosz átterjed az országra? A jövő megjósolhatatlan, de tény, hogy az egyiptomi hadsereg a legmodernebb, legerősebb fegyveres erő a Közel-Keleten. Egyiptom etnikailag és vallásilag nem fragmentált, mint Szíria, nincs teli évszázados gyűlöleteket ápolgató törzsekkel, mint Líbia, az egyiptomi állam szilárdnak látszik. Másrészt viszont az iszlamista terror már az 1990-es években felütötte a fejét a Nílus-mentén, a katonai diktatúra által illegalitásba kényszerített Muszlim Testvériség csalódott és dühös hívei valószínűleg fogékonyak az iszlamista tanokra, a keményvonalas szalafi irányzat befolyása egyre nagyobb. Egyiptom már a Mubarak-érában puskaporos hordó volt, nagyon súlyos társadalmi feszültségekkel. A nyugatos kairói középosztály és a konzervatív paraszti milliók világa között szakadéknyi a különbség. A gazdasági növekedés évtizedek óta nem tudott lépést tartani a demográfiai robbanással, a fiatalok munkanélkülisége hatalmas. A forradalom után a helyzet rosszabbodott, és az államcsődöt csak a gazdag öböl-menti államoktól érkező anyagi támogatásnak köszönhetően sikerült elkerülni az új diktátor-elnök, Abdel Fatah el-Sziszi hatalomra kerülése után. Egyiptom azóta is az olajállamok kegyelemkenyerén tengődik.
Az Iszlám Állam vezetői nyilván pontosan látják a helyzetben rejlő lehetőségeket, és szeretnék Egyiptomot belerántani a konfliktusba. Hagyományos katonai eszközökkel, légicsapásokkal ugyanis ők legyőzhetetlenek, viszont a káosz lételemük: a terjedése mindig nekik kedvez. A kopt túszok lefejezése valószínűleg provokáció: pontosan tudták, hogy Egyiptom nem tehet mást, muszáj támadást indítania. Hasonló logika működhetett akkor is, amikor a világ legnagyobb megdöbbenésére eleven elégették a fogságba esett jordán pilótát, Moaz al-Kaszaszbeh-t. A szörnytett után Jordániának muszáj volt bombáznia. Az Iszlám Állam látszólag a saját érdekei ellen dolgozik, amikor újabb és újabb ellenségeket keres, és támadásokat provokál maga ellen. Valójában azonban nagyon is következetesek: egybefüggő lángtengert akarnak az egész Közel-Keleten, az iráni határtól Tunéziáig. Ehhez pedig Egyiptomot is be kell rántaniuk az örvénybe.
Valasz.hu
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
