A Metropol nevű újság kihozta a világ vallásairól szóló listát. A felmérés 2010 és 2012-es adatok alapján készült, és népszámlálási és egyéb „saját vallomás” alapján származó anyagokat tartalmaz. Az egyik legújabb vívmányként láthatjuk rajta „felekezeten kívüli” megjelöléssel azokat az emberkéket, akik úgymond a „maguk módján vallásosak” vagy egyáltalán nem.
A további már a szokásos infógrafikai zsonglőrködés, százalékok, milliárdok, stb. Viszont nagyon komoly tendenciák olvashatóak ki az európai elvallástalanodásról. Ugyanakkor mutatják azt is, hogy Charlie Hebdo és társaik igazából kit és mit képviselnek, és miért robbanhatott ki alig pár nap alatt a „je suis – je ne suis pas” vita Charlie Hebdo ügyileg, és látható kik is egymás igazi ellenségei és hol vannak a valódi törésvonalak.
Kezdünk ott tartani kb., hogy az ember fia konkrétan bármelyik újságot csapja fel, csak hülyeséget lát. Iszlamofób cikkek a széljobbról, vallás-gyalázó cikkek a szélbalról, nyámnyogó tolerancia-bullshit a libnyafftól, meg ilyen áporodott tapicskolás a semmi körül, szemben a hatalmas mű-szolidáris csárlihebdózással, ami már a legtöbb jóérzésű, vagy szimplán normális ember számára is viszolyogtató és álságos.
Visszatérve a grafikonhoz: a 2012-es világadatok szerint a Világ össznépességének 31.5 %-a magát kereszténynek vallja. Tehát konkrétan keresztény vallású, hogy értsük. Ennek a számnak, ami a 7 milliárdból 2.2 millárd ember jelent, a fele, tehát 1.1 milliárd ember pedig konkrétan római katolikus. Jelzem: gyakorló, magát annak valló, hívő, Egyházához, vallásához kötődő római katolikusról van szó, olyanokról akik magukat vallják annak. Ez azt jelenti, hogy Charlie Hebdo a kottongumit mutogató pápával, az egymást farba illető Szentháromsággal ezt az 1.1 milliárd embert is szembeköpte, ergó ez az 1.1 millárd ember a Földön egész biztosan nem lesz Charlie Hebdo. Ezen az alapon, mint egy az 1.1 milliárdból, jómagam sem vagyok Charlie Hebdo. Az egy másik kérdés, hogy az én könyvem azt mondja, hogyha megütik az egyik orcád, tartsd oda a másikat, így miután pofon vág egy Charlie Hebdo nem gépfegyverrel fogok elégtételt venni, hanem szépen megyek „hét helyett hetvehét lépést” tőlük. Ha meg géppuskával lelövik őket, sajnálom őket, imádkozom a lelki üdvükért, reménykedek Isten kegyelmében irántuk, siratom a családjukat, mert elvileg az embert nem a cselekedetei határozzák meg az én elképzelésem szerint, és az ő számukra is van bűnbocsánat, és lehetőség a megbánásra, azon túl, hogy az Úr útjait nem is ismerem, s nem is fürkészhetem.
Ugyebár.
Ezt hozzám hasonlóan még ismétlem, 1.1 milliárd ember teszi és gondolja így. Azért fogalmazok így, mert ugye a nagyobb, a teljes „világharmadát” kitevő 2.2 millárdban ott vannak még elég szép számban az ortodoxok, akikről azért nem tudok nyilatkozni, mert talán nem véletlen, hogy az iszlám terrormókusok tanultak a csecsen és ingus kollégák sorsából, és viszonylag ritkábban robbantgatnak az ortodox területeken. Ortodox testvéreink kevésbé szívbajos módon darálják le a túl sokat ugráló kaukázusi szélsőségeseiket csakúgy, ahogy saját csárlihebdóikkal szemben sem feltétlen mutatnak túl sok toleranciát. Voltak próbálkozások az illiberális, sátáni Putyin ortodox Oroszországában ilyen dolgokkal, de a csárlihebdók épp azon voltak kikészülve akkor, hogy az orosz kommandósok milyen módon mészárolták le a csecsen túszejtőket és úgy en block Csecsniát, valamint a kaukázusi Al Quaida ingusföldi bázisait.
Az orosz csárlihebdók pedig pucér ribancokat ugráltatnak a szép hagymakupolás katedrálisokban, viszont az ortodoxok nem katolikusok, tehát ők szépen be is vágják a maguk szexi csárlihebdóit a szibériai börikbe, hogy picit elgondolkozzanak az élet múlandóságán. Igazság szerint a szintén ortodox szerbek sem épp arról híresek, hogy a muszlimokkal szemben túlzott szimpátiával vagy toleranciával viseltetnének. De az ortodoxokhoz hasonlóan nem tudok Korán égető amcsi protestáns „lelkészek” nevében sem nyilatkozni, vagy olyan antiiszlám protestáns szekták nevében beszélni a kereszténységről, akik a saját csárlihebdizmusukat Jézus nevében cselekedve ártanak pont úgy a kereszténység ügyének, mint ahogy a gépfegyveres pszichopaták az Iszlámnak. A magam 1.1 milliárd katolikusának nevében azonban halkan megjegyezném,hogy aznap, amikor a mészárlás történt, a Vatikánban épp európai imámok és iszlám vallási vezetők küldöttsége imádkozott együtt a pápával, melynek üzenetértékét épp az egy időben történt tragédia árnyékolta be.
Mert hát igen, a muzulmánok, a világ második legnagyobb vallási közössége sem csárlihebdó. Az ő könyvük azonban mást ír arról, hogy miként kell viselkedni a csárlihebdókkal. A Korán nem beszél másik orcáról, meg hét helyett hetvenhét lépésről, meg a Megváltás Kegyelméről, vagy arról, hogy szeresd a felebarátodat, de még az ellenségedet is. Arról beszél, hogy teljes alávetettséggel kell lenni Isten akarata iránt, és mindent meg kell tenni annak érvényesítésért. A barát az barát, az ellenség az ellenség. Istent kell egyedül imádni, és a többi opcionális. Aki meg Istennek szembeszáll, azzal szemben kötelesség a dzsihád. A Korán arról beszél, hogy ezeket az embereket nem szabad eltűrni, a Könyv Népeivel szemben azonban igenis toleránsnak, sőt elfogadónak, és barátinak kell lenni. Mohamed odáig megy, hogy az igazhitű, gyakorló keresztényeket és hithű zsidókat egyenesen „proto-muszlimnak” kell tekinteni, hisz ők is Isten, azaz Allah igaz prófétáinak, és korábbi kinyilatkoztatásainak követői a „maguk módján.”
A csárlihebdókhoz alapvetően máshogy viszonyul azonban. Esetükben arról beszél, hogy fel kell venni a kesztyűt ellenük.
Ugyanakkor, mielőtt átmennénk dzsonlennonba, és elkezdenénk dúdolni az Imagine-t, meg megröptetnénk a fehér galambot, nem mehetünk el csukott szemmel azon jelenség mellett sem, hogy a Metropol vallási térképén túl van még kettő másik is: a „vallástalanok aránya a népességen belül” térkép, meg a „mindennapos, állami szintű keresztényüldözés” térkép. Nos, ha ezeket is szépen egymásra tesszük, rájövünk, hogy csárlihebdó egy „keresztény” jelenség, míg a napi szintű, vallási szintű keresztényüldözés meg iszlám sajátosság. Leszámítva a történelmileg is „ateista”, ma pedig kommunista Kínát és Észak Koreát (mely kettő állam, érdekes módon, a többi térképen, tehát a keresztény- és iszlámüldözőn is előkelő helyen szerepel) – a „többségében vallás nélküli” államok között kettőt találunk, Lettországot és Csehországot, mindkettőt Európában. Három további, nyugati fejlett bezzegállam, Svédország, Hollandia és Franciaország esetében rezeg a léc a „vallástalanság” relatív többségét illetően. Ezt épp az Iszlám erős jelenléte akadályozza meg, hiszen a cseheknél és a letteknél úgy lehet többségben az ateizmus, hogy nincs jelentős muszlim kisebbség az országban.
A „legnagyobb arányban vallását gyakorló” országok egytől egyig a Harmadik Világ országai. A legbuzgóbb keresztények Dél Amerikában és Afrikában vannak, a muszlim világ többsége pedig komolyan is veszi a vallást. A „vallásgyakorlási mutatók” az iszlám világ egészében 70% fölött vannak, míg Európában a keresztény közösségeknél nem érik el a 10%-ot sem. A vallásgyakorlás az európai, tehát asszimilált, szekuralizált, sokgenerációs iszlám közösségben is több mint 50% fölött van, ezért Európa „vallásgyakorlati” mutatóit látható módon az európai iszlám teszi pozitívabbá. Csárlihebdó ezek után tekinthető „a vallási közösség” a vallástalanok, tehát ateisták, agnosztikusok közösség nélküli tömegének jelensége, ahol a csárlihebdóság most épp valami egységes ideológiai hátteret kezd jelenteni.
Ne legyünk igazságtalanok. Ahogy a muszlimok és keresztények, úgy a csárlihebdók sem egységesek. Csak eddig még nem látszottak. Nem voltak egyben, nem volt matricájuk, nem volt felismerve a tény, hogy ők már nem a keresztényen belül alkotnak egy „elfekvő” réteget, hanem önálló entitás a Világ vallási térképén. Ahogy nem lehet általánosítani a keresztények, a muzulmánok esetében, úgy a csárlihebdóknál is vannak egészen rendes, jóravaló, kedves, cuki ateisták, vagy épp agnosztikusok, akik így barátkoznak emberekkel, adnak kölcsön pénzt elsejéig, vagy épp a Toronyházban írogatnak. És vannak persze a szélsőséges csárlihebdók, akik meg megrajzolnak ilyen mocsok lapokat a mocsok karikatúráikkal, és gyűlöletbeszédet gerjesztve akarnak intoleráns módon ráerőltetni egy ateista-liberális maszlag-vallást az emberekre, nem tolerálva mások eltérő nézeteit, legyenek azok muszlimok, vagy katolikusok. Van nekik John Lennon, Richard Dawkins, egyfajta tudomány-vallás, racionalista dogmatika és liberális tolerancia-etika. Még istentelenségükben is van egy Isten kép, amit tagadnak, egyre inkább egybe szerveződő, egységesülő „tanítások” mentén, ami minél rendezettebb, annál ijesztőbb, hisz végeredményben egy vallások nélküli utópiát kezd jelenteni, erőszakosan „evangélizálva” elsősorban a keresztény, de a muszlim és egyéb közösségek soraiban is. A csárlihebdóság legyen bár militáns vagy mérsékelt, alapvetően egy külön kategória, mint a muszlimság vagy kereszténység. Az utóbbi napok eredménye az lett, hogy talán elsőként a világtörténelemben megmutatkozott a vallási térképek “szürke, egyéb” metszete és kitette magára a matricát: Je suis Charlie Hebdo.
tutiblog.com
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
