A lőporfüst elülte után neki lehet állni elemzgetni – persze az önkéntes mérvadók, mindenttudók és bolondok ezt már akkor elkezdték, amikor a két gyilkos még éppencsak kilépett a kétes színvonalú hecclap szerkesztőségéből, a jól végzett munka tudatával.
Mivel a CH újságírói bizonyos szempontból azért a jogért haltak meg, hogy bármikor bármin lehessen röhögni, én sem fogom szemforgató álszentséggel kikerülni az eset groteszk, helyenként nevetséges vonatkozásait. Ennek az írásnak nem tárgya, hogy mi is történt Párizsban, sokkal inkább az, hogy milyen reakciók születtek az eseményekre.
A szélsőjobbosok olyanok, mint a zsidók – a végén mindig ők járnak jól
Francois Hollande azonnal ökumenikus, összfrancia gyászt és megemlékezést hirdetett, amire mindenki meg van hívva – kivéve a gyevi bírót, vagyis hát a FN (Nemzeti Front) prominenseit. A meggyilkolt zsurnaliszták még ki sem hűltek, de a jó öreg aggódók máris hosszú, rémisztő „elemzéseket” írtak arról, hogy ez az eset bezony a büdös náczik malmára hajtja a vizet – még a végén képesek lesznek rámutatni a disznók, hogy évek, évtizedek óta folyamatosan van pofájuk igazat mondani azzal, hogy az erőszakolt multikulti nem működik, akkor sem, ha hetente három kemény, határozott nyilatkozatot adnak ki Brüsszelben a terrorizmus elítéléséről. Innen csak egy lépés az, hogy ezeket az akciókat voltaképp a „szélsőséges” politikai szervezetek finanszírozzák.
Egyelőre még a másik konteó népszerűbb
az internet sötétebb oldalán: természetesen a Moszad/CIA szervezte az egészet. Az indokok a szokásosak: az amerikaiak le akarják rohanni a Közel-keletet, Európát, fura csíkokat húznak az égre, miközben a zsidó gyíkemberek elégedetten dörgölik a markukat.
A hazai internet
hozza abszolút szokásos formáját: a hivatásos fikázók fikáznak, a dörgedelmezők kinyilatkoztatnak. A cink hivatalos tutimegmondásügyi főfelelőse, Szily Laci pl. rögtön a közepébe csapott:
„Miért nem szabad tisztelni senki vallási érzékenységét?” teszi fel a válasszal felérő kérdést borzalmasan hülye írásának a címében; a poszt lényege az, hogy a francia felvilágosodás kivívta azt a csodálatos szabadságjogot, hogy bárkit szabadon gyűlölhessünk és piszkálgassunk. Laci eszemfuttatását követve beláthatjuk, hogy a szólásszabadság valódi bajnoka a 2 méteres, hormonzavaros nagyfiú, aki bátran rámutat gyengébb osztálytársai hibájára és öntudatosan a szart is kiveri belőlük, mert joga van rá.
Megemlíthetem még a Mandinert, az állítólag jobboldali, konzervatív Mandinert, aminek a törzsolvasói és kommentelői nem győzik ajnározni és körülrajongani a bevallottan kommunista, munkáspárti aktivista Balázs Gábor írását, aminek a lényege a következő: nem szép dolog halomra lőni másokat, DE a CH munkatársai rasszista náczik voltak, tehát tulajdonképpen kijárt nekik.
Összességében tehát
megállapítható, hogy a radikális akció nem hozott radikális változást a gondolkodásunkba; a balos provokátorok sokkal hangosabbak lesznek, hiszen újabb érvet találtak arra, hogy kiéljék hajlamaikat; a valóban szélsőséges fajgyűlölők újult erővel mehetnek 13 éves algériai újságkihordókat verni; a liberális sajtó pedig fokozottabban retteghet a szélsőségek megerősödésétől.
Szóval az élet megy tovább, a Charlie 11 angyala pedig szépen be fog épülni a politikusok és publicisták szókincsébe, és egy idő után már a kutya sem fog emlékezni a nevükre.
Kolléga T Attila
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
