Diszklémer: ez egy nagyon dühös, néhol trágár poszt lesz. Aki nem szereti az ilyesmit, ne olvassa tovább. Nem, vagy csak nagyon ritkán szoktam ilyet írni. Most írok. Mert kurvára elegem van.
A mai nap döbbenetesen tömény esszenciája volt a hazai politika rothadtságának, álszentségének és cinizmusának. Elég régen foglalkozom már közélettel, de van, ami még az én gyomromat is megfekszi. Nincsen hányás-fóbiám, mint Deutsch Tamásnak, úgyhogy most hányni fogok. Ide.
Menjen a francba az a kormányzat, amelyiknek nem volt elég a trafik koncessziók ordítóan pofátlan, de legalább dilettáns, átlátszó módon levezényelt leosztása. Akik még a dohány kiskereskedelmet is a saját csillapíthatatlan éhségű sleppjük számára akarják kisajátítani. Akik állandóan arról pofáznak, hogy a hazai kisvállalkozásokat kell fellendíteni és helyzetbe hozni – mégis nyugodt lelkiismerettel tettek tönkre több ezer szerencsétlen kis sarki boltost. És, akik most ugyanezt megtették a dohány-kiskereskedelemmel is. És az offshore-lovag Sesztákra nem szakad rá a plafon, amikor azt bírja mondani, hogy a szabályozás „a nagykereskedők kereskedelmi kényszerítő eszközei ellen” születik.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
