A miniszterelnök az elmúlt 36 órában két nagyszabású beszédet is tartott, amelyekből egy új külpolitika körvonalai rajzolódnak ki. Egyelőre homályosan, és amit látunk, az se biztos, hogy jól látjuk.
Orbán Viktor szerdán a felújított Várkert Bazárban, csütörtökön pedig a Parlament épületében tartott tőle szokatlanul hosszú, és konkrétumokban bővelkedő beszédet. Mindkettőt szimbolikus közönség, az emigráns és külhoni szervezeteket tömörítő Diaszpóra Tanács, illetve Magyar Állandó Értekezlet előtt. A Jobbegyenes mindkét sajtónyilvános eseményen részt vett, így saját jegyzeteket is készítettünk az összesen mintegy kétórás eseményről.
A béke nem magától értetődő állapot
„A béke nem magától értetődő állapot, háborúval mindig számolni kell” – hangzott el az ukrán válság kapcsán szerdán, amikor a kormányfő arról beszélt, most van a berlini fal leomlásának 25. évfordulója, nem lenne jó, ha helyette új fal épülne keleten. Orbán többször hangsúlyozta, hogy nem járul hozzá a hidegháború visszahozásához és a keleti nyersanyagok, illetve piacok elvesztéséhez, ami üzenet az Egyesült Államok és az Európai Unió felé.
Szintén jelzés értéke van nyugati szövetségeseink felé annak, hogy Orbán mindkét eseményen kiemelte: Magyarország az afganisztáni és iraki háborúba is bekapcsolódott, holott utóbbival nem is értettünk egyet („nem vagyunk büszkék rá”), ahogy az Oroszország elleni gazdasági szankciókkal sem. Ennek ellenére „megszavaztuk, mert lojálisak vagyunk”. A miniszterelnök ezt ma azzal fejelte meg, hogy most az USA-n és holdudvarán a sor, hogy segítsen a „hideg béke” előtt álló Kelet-Európának, köztük Magyarországnak, „ahogy eddig mi is segítettünk”.
Természetesen Orbán Viktor nem gondolja komolyan, hogy az orosz-ukrán konfliktust az Egyesült Államok majd pont Magyarország érdekeinek megfelelően oldaná meg, ez inkább válasz arra a cikkre, amely vélhetően az USA „sugalmazására” (legyünk jóhiszeműek) jelent meg múlt héten az Indexen, és arról szól, hogy az akoltól elcsámborgott Magyarországnak ideje gyors és határozott léptekkel visszaoldalognia a nyájhoz, különben a vonakodó csatlósra nehéz tél vár.
A szövetség és barátság oszlopcsarnoka
Az Egyesült Államok ölelő karjaiba való visszatérés a jelek szerint nem fog megtörténni. Ezt nem csak a fenti kiragadott utalások sejtetik, hanem az a videó is, amelyet a Heti Válasz tett közzé némileg pikírt tálalásban. A felvételen Orbán Viktor tart előadást az Amerikai Kereskedelmi Kamarának, és több olyan megnyilvánulást is tesz, ami már a szervilizmus határát súrolja, és teljesen szokatlan Orbán utóbbi években felépített karakán imidzsétől. Csak két kiragadott példa:
„Az amerikai kivételesség jele előzmények nélkül megalkotni és évszázadokon keresztül fenntartani egy egyedülálló demokráciát.
„Minden egyes befektetés, amelyet beindítanak, egy-egy építőkocka az amerikai-magyar szövetség és barátság oszlopcsarnokában. Köszönjük, hogy itt vannak!”
Amikor egy ország a 70-es évekbeli Varsói Szerződésre emlékeztető dicshimnuszt zeng egy másik államról, az két dolgot jelenthet: szolgai meghunyászkodást vagy retorikai kompenzálást.
A második Orbán-kormány 2010-2014 közötti diplomáciatörténete a szervilizmus és a felesleges konfliktuskeresés furcsa egyvelegét alkotta, jelen esetben mi mégis az utóbbira, vagyis a retorikai kompenzálásra tippelnénk.
Ennek pedig az az oka, hogy ha Orbán visszavonulót fújna Washington előtt, azt nem ilyen látványos hajbókolással tenné, az nem férne össze a hiúságával és a kormányzati tekintéllyel. Ez bizony szómágia, amelynek csupán egy célja van: minél hangosabban és ájtatosabban előadni a diplomata bullshitet, hogy a felszínen Magyarország minél színpadiasabb felháborodással utasíthassa vissza a kiugrásról szóló vádakat.
Kibillenő hintapolitika
Persze könnyen előfordulhat, hogy mi több tudatosságot látunk bele ebbe a ritmustalan hintapolitikába, és valójában folyamatos ötletpolitizálás, kármentés folyik régi, kádárista berögződésekkel. Ezt a gyanút erősíti, hogy Orbán szerdán arról beszélt, „kellő őszinteségre és ravaszságra” van szükségünk, pedig ez a két külpolitikai magatartás nagyon nem fér össze, legalábbis egy időben, egy kurzus alatt biztosan nem.
Az új magyar geopolitikai érdek a „béke, energia, kereskedelem” hármas pillérre épül, ezt Orbán többször hangsúlyozta, azt azonban már csak mi tesszük hozzá gondolatban, hogy számunkra jelenleg mindhárom (de különösen a béke és az energia) Oroszországtól függ. Orbán jól látja, hogy hazánknak sem az USA előretolt hadoszlopa, sem Ukrajna felbomlása, és ezáltal egy keleti orosz (vagy orosz-vazallus) szomszéd nem kecsegtet semmi jóval.
Hosszútávon persze egy gazdaságilag erős Magyarország jelenthetné a szuverenitás garanciáját, amely vezető szerepet tölt be Kelet-Közép-Európában. Ettől azonban ma fényévnyi távolságra vagyunk, és aki a mostani kusza, hetente változó geopolitikai helyzetben azt hirdeti magáról, hogy ő tudja, hova kéne állnia Magyarországnak, az vagy szélhámos vagy politikus.
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
