Tájkép csata után. „Azt hiszitek, csak az internet miatt vagyunk kinn?” feliratú tábla bedobva a Lendvay utcai székház kerítésén belülre. A különböző szakértői értékeléseket, politológusi hozzászólásokat és elemzéseket ezzel az egyetlen egyszerű mondattal megalázóba leküldő tábla az, amely mindenki számára világossá, egyértelművé, félreérthetetlenné teszi, mi a rosseb is vette itten kezdetét a média nagy nyilvánossága előtt 2014. október 26-án este a FIZESS! Lendvay utcai székháza előtt.
Az operatív szakaszba léptünk, jelentem, kérem alássan! A különböző kreatív-teamek és think-tankek (gondolati műhelyek) workshoppolásai és háttérben zajló aknamunkái után immáron operatív szakaszába lépett a jó előre gondosan el- és megtervezett kormánybuktatás. Legalábbis önkéntes mérvadók és fősodratú véleményformálók szerint.
A békemenet ezúttal érdek hiányában elmarad!
Úgy tűnik ezúttal is kilógnak a sorból a renitenskedő magyarok, nem lehet egy az egyben ráültetni az eddigiekben már jól bevált módszereket erre az akaratos népre. Finomhangolás szükségeltetik, muszáj lesz eszközölni, némi fazonigazítást.
Addig is, amíg elbíbelődnek az efféle tevékenységekkel, itt egy érdekes vélekedés nyugatról, melyet a világhálón találtam:
A Bloomberg a netadó mellett: „A bitadó ötletét a Maastricthi Egyetem két kutatója Luc Soete és Karin Kamp vetette fel először a kilencvenes években. Az internetadó melletti alapvető érvük érvényesebb, mint valaha. Eszerint a gazdasági tevékenységek egyre inkább az immateriális információ-tranzakciókhoz kapcsolódnak, ezért az – az adóztatás alapjául szolgáló – értékteremtési lánc nagy része láthatatlanná válik. Ha a kormányok általában adóztatják a fogyasztást – főként értéktöbblet- vagy forgalmi adókkal –, akkor logikus az adatfogyasztás adóztatása is. Ha a társadalom elfogadja a telefonálás percalapú adóztatását, miért ne tenné ugyanezt az internetforgalommal?
De nézzük másfelől. A világháló erőforrása ugyanolyan, mint általában a javak előállításának erőforrásai: korlátos. A szükséges infrastruktúra átviteli korlátokkal rendelkező, adott rendszer. Ebből következően, ha a nagy fogyasztást megadóztatjuk, és ezzel visszafogjuk, akkor gyakorlatilag a kisebb fogyasztóknak teszünk jót, mert védjük a hálózat egyenlő hozzáférésének lehetőségét.
Az internetadó mellett szóló érv lehet, hogy az adatforgalom ingyenessége pazarlásra ösztönöz: például a felhasználók túl sok olyan videót néznek, amellyel a hirdetők etetik meg őket.
Végül van egy olyan érv az adó mellett, amelyet ellenzői sem vitatnának. Arról van szó, hogy jó irányba lökdösné a fejlődést. Arra ösztönözné a technológiai cégeket, hogy olyan technikákat fejlesszenek ki, amelyek minimalizálják az adatforgalmat és felgyorsítják a decentralizált, hálózatos hozzáférést kínáló rendszerek fejlődését. Ezekben a felhasználók egymástól is vesznek át információt, következésképpen az ilyen rendszereket nem lehet forgalomarányos internetadóval megterhelni.”
Tegyük hozzá rögtön, csak a Bloomberg van a netadó mellett!
Megint a szemléletmód, a rugó, amire az agyuk jár, az, ami életveszélyes!
Túl azon a hibán, amit minden egyes alkalommal elkövetnek a nagyokos nyugati megmondó-emberek, nevezetesen, hogy mindent csak és kizárólag az áras népekre jellemző, pénzen alapuló szemléletmódon keresztül közelítenek meg, az internet esetében megfeledkeznek egy nagyon fontos különbségtételről, mely alapvetően más megvilágításba helyezi a világhálót, annak használatát minden más, ún. értékteremtési lánccal és annak adóztatási alapját képező működésével szemben. Arról van szó ugyanis, hogy az ún. értékteremtési tevékenység megadóztatása szempontjából az adó alapját tekinthető adatfogyasztás mellett az összes többi, azaz minden más adatfogyasztás is megadóztatásra kerül, mivel minden egyéb más tevékenység is – tehát kulturális, közösségi, oktatási, közszolgálati, ne adj’ isten non-profit, és még sorolhatnánk – ugyanerre a médiára van ráhelyezve, vagyis a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is. Amennyiben kizárólag az ún. értékteremtési folyamat érdekében végzett adatfogyasztás megadóztatása élvez elsőbbséget, ez kedvezőtlen kihatással lesz az összes többi tevékenységre is, hiszen a világhálón végzett tevékenység következtében előálló elfogyasztott adatmennyiséget a szolgáltató ugyan mérni tudja, de azt már nem, hogy abból mennyi kapcsolódott az adóztatás alapjául szolgáló ún. immateriális információ-tranzakciókhoz, vagyis vált láthatatlanná az állam, valamint az adóztatás szempontjából és mennyi az, ami valamilyen más, anyagi haszonszerzéssel nem járó tevékenységhez kapcsolódik.
De van itt más probléma is!
Megint a szemléletmód, a rugó, amire az agyuk jár, az, ami életveszélyes!
„Ha a társadalom elfogadja a telefonálás percalapú adóztatását, miért ne tenné ugyanezt az internetforgalommal?” – teszi fel a kérdést a bitadó ötletét először a kilencvenes években felvető két maastricthi csóka Luc Soete és Karin Kamp.
Időről-időre, főként, amikor a közélet, vagy jelentősebb társadalmi momentumok megfelelő módon való kommunikálására teljességgel alkalmatlan, magukat a téma szakértőjének tartó politikusok médiaszerepléseit kíséri figyelemmel az ember, fel szokott merülni a kérdés: ez vajon hogy a rossebbe kaphatott diplomát? Legalábbis a fenti kérdés láttán olyan érzése támad az embernek, hogy az egyetemek valamiféle magányosan álló kis szigetek, a való világtól teljesen különállóan léteznek és arról, annak működéséről úgy tűnik, nem is hajlandók tudomást venni.
Nos, a két maastrichti kutató által feltett kérdés megválaszolásához nincs szükség diplomára, csupán elő kell vennünk a józan paraszti eszünket. A társadalom azért nem fogadná el az internetes adatforgalom megadóztatását, mert a világháló jellege, annak rendeltetésszerű használata, és az, amire kitalálták, gyökeresen eltér a telefon használatától! Ez pedig jelentős különbség! Gondoljunk bele, a cserfes vénasszonyok kevés kivételétől eltekintve, ők azok, akik erősítik a szabályt, a társadalom tekintélyes része csak rövidebb, maximum néhány perces beszélgetésekre használja a telefont, míg a világháló használata során tömeges méretekben fordul elő a több órás, vagy az azt meghaladó teljes munkaidős használat is! Ez pedig nem elhanyagolható különbség! Nem lehet figyelmen kívül hagyni!
De ha mindezekre legyintünk, akkor is van egy olyan érv az internet megadóztatása ellen, amely mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül!
Nem tudom a kedves Olvasó emlékszik-e még a betárcsázós internetre? Én igen! A kilátásba helyezett internadóról szóló első elemzésék már arról szóltak, a szolgáltatók megszüntetnék a korlátlan adatforgalmú előfizetéseket és csomagokat, visszatérnének a percalapú méréshez, azaz visszarepítve a fogyasztókat a múltba, arra kényszerítenék őket, hogy állandóan a számlálót lessék, ugyanúgy, mint a telefonos modemek idején. Ezt pedig egyértelműen visszalépésként élné meg a társadalom, de ami talán még ennél is nagyobb baj, a bolondját járatnák velünk! Nem véletlen, hogy a szolgáltatók a percdíjas internettől a korlátlan adatforgalom felé vették a fejlesztés irányát, az indok: egész egyszerűen túl drága volt! Már pedig amíg valami túl drága, addig maximum csak kevesek kiváltsága, nem fog elterjedni tömeges méretekben!
Kicsit olyan ez, mint az új televízióknál. Régen görbült (domború) volt a tévék képcsöve, majd jött a sík-képcsöves tévé, meggyőztek bennünket arról, hogy e’ mán az igazi, mer’ így nem torzul a kép! Most meg itt vannak a legújabb, ismét csak ívelt (homorú) képernyős tévék, mondván, így körülöleli a nézőt az élmény, vagy valami hasonló. Tényleg a bolondját járatják velünk, csak nem vesszük észre!
Igaz, hogy a percalapú internet baromi drága volt, ezért lett aztán korlátlan a világháló használata, de most mán ebből elég volt, kiszórakoztátok magatokat, most mán állam-bácsinak legyen jó inkább, fizessetek! Tényleg a bolondját járatják velünk, csak nem vesszük észre!
Megint a szemléletmód, a rugó, amire az agyuk jár, az, ami életveszélyes!
Varga Miska elszólta magát, azért van szükség az új adóra, mert a telefonálás áthelyeződött internet alapra és nem folyik be elegendő adóbevétel a távközlési adóból.
(Csak így zárójelesen: az egész világon ugyanez a folyamat zajlott le, egész egyszerűen a technológia fejlődésével ez így sokkal gazdaságosabb!)
A világháló amolyan univerzális hálózat, nagyon sok mindenre használható, eltérően például a telefonhálózattól, amire mondjuk úgy, szükségmegoldásképpen rá lehet pakolni esetleg még valami mást is, de mivel kimondottan telefonálás céljából tervezték, leginkább arra alkalmas. Túl azonban a technológiai vonatkozásokon, ma már a társadalom, de legalábbis az urbánus (városi) társadalom alapvető működéséhez szinte elengedhetetlenül szükséges feltétel a világháló és annak szabad, korlátozásoktól mentes használata. Már pedig az emberiség többsége ma városokban él.
Ennyit a dolog műszaki, technikai, és pénzéhességi oldaláról!
Nézzük most a legalább ennyire érdekes hatalomtechnikai berendezkedést és összes csatolt részeit! Török Gábor politológus gondolatai:
Vajon mit lép most OV? S nem csupán az a kérdés, hogy mire képes, mire hajlandó, mit ismer fel, hanem az is, hogy van-e jó választása ebben a helyzetben. Pár nappal ezelőtt még simán visszavonathatta volna az internetadót, ha megérzi, mennyire veszélyes, de most már egy ilyen döntés is kétélű lehet. Sokaknak szimpatikus lenne ugyan a “hibáztunk, nem voltunk elég körültekintőek, megértjük a tiltakozást”, de azt gyanítom, hogy számosan – s nem is csupán az ellenfelei – meghátrálásnak, vereségnek gondolnák. Ami pár napja még a bölcsesség jele lett volna, ma már könnyen lehet, hogy inkább a gyengeség jelének tűnne. Ha viszont nem lépnek, nem vonják vissza, meghagyják az ellenfeleiknek azt a számukra rettenetesen értékes szimbólumot, amelyre – mint azt ma is láthattuk – fel lehet építeni a tiltakozás teljes arzenálját, s amelyet használva az ellenzékiség meglepően új formáit és szereplőit lehet megmutatni.
Talán még ennél is beszédesebb, ami most következik, úton a vasárnap esti tüntetésre, egy rövid rész Tomcat-től, a teljes írás itt olvasható.
Egyenesen a színpadhoz mentem, és megkérdeztem az ott sárga mellényben álldogáló, húszéves körüli srácot:
– Jó estét. Mielőtt csatlakoznék egy tüntetéshez, megkérdezhetem, ki szervezi?
A srác döbbenten nézett rám, majd megkérdezte, miért érdekel?
– Itt látok egy színpadot első osztályú fény- és hangtechnikával, amelynek a bérlete egy napra alsó hangon egymillió forint. Erre ki biztosított anyagi keretet?
– Ezt… az előző tüntetésen adakozták össze.
– Kik?
– Hát az emberek!
– Értem. És ki folytatta le a gyűjtést? Ki kezelte a pénzt?
– Ööö… erre nem válaszolhatok.
– Hát ki válaszolhat?
– A… a főszervezők.
– Ők hol vannak?
– Most elfoglaltak.
– De hol vannak?
– Nem tudom.
– Ezek szerint nincsenek itt?
– Nem, még nincsenek.
– Hol vannak húsz perccel a tüntetés megkezdése előtt?
– Hát, majd jönnek.
– Kik ők?
– Erről nem nyilatkozhatok.
– Nem is nyilatkozatot kértem, csak magánemberként kérdezem. Ki a főnököd?
– Nem… nem tudom.
– Nem tudod? Hát ki adta nektek ezeket a sárga mellényeket?
– Az… az az infrastruktúra része.
– Értem én, de valakitől csak kaptad?
– Ő most nincs itt.
– De ki ő?
A beszélgetés ebben a mederben folytatódott pár percig, s közben egy másik fiatalember is odajött győzködni engem, hogy ne érdekeljen, ki szervezi ezt a tüntetést. Nem, nem titok. Csak nem mondhatják el. De biztosíthatnak róla, hogy a tüntetés maximálisan politikamentes lesz. Becsszó.
Muszáj ide pattintanunk még a kiváló Varga B. Tamás néhány gondolatát „FELHÍVÁS TÜNTETÉS ELKERÜLÉSÉRE” című, „Nem vagyunk elvtársak!” alcímű írásából is. Nekem magamnak hiányérzetem támadna, ha nem tenném:
„Csakhogy érdemes elgondolkodni azon, mi történik, ha megdöntünk egy rossz hatalmat? Mármint… ha megdöntünk egy rossz hatalmat, és tudatosan, vagy tudattalanul hatalomba segítjük a még rosszabbat. Vagy van, aki itt még bízik Bajnai igazságosságában? Van, aki itt még bízik Gyurcsány éleslátásában? Van, aki itt még bízik Bokros elvhűségében? Van, aki itt még bízik Tóbiás… no, itt magam is megakadtam, mivel az MSZP új vezére annyira súlytalan figura, hogy hozzá képest egy kolibri valóságos DC9-es!
És úgy egyáltalán: van, akinek itt teljesen mindegy, egy tüntetésen ki mellé áll? Ki mellett tör pálcát? Kivel vállal sorsközösséget? Vagy a Nagy Internetes Veszély lesz az, ami majd testvérré kovácsol minket? Nos… valójában igen. Csakhogy az internacionalizmus, a globalizmus, és a cionizmus reverz „szentháromsága” által.
Nekem pedig ilyen testvérek nem kellenek. Ha ez az ára, maradok inkább egyke!
Nekem ne mondják meg mocskos kommunista, hazaáruló patkányok korcs fattyai, hogy mit skandáljak! Mellém ne verődjenek ostoba transzparenseikkel! Rám ne mosolyogjanak hitvány mosolyukkal! Velem soha, semmilyen körülmények között ne alkossanak egy társaságot!
Mert hihetetlen bár, de igaz: van Orbánnál rosszabb a Nap alatt.
Felkérem tehát minden józanul gondolkodó ismerősömet (azokat, akik mostanra belátták, hogy egyetlen párttól sem várhatnak segítséget), hogy a holnapi tüntetést elkerülni szíveskedjenek!”
Lehet itt még rugózni majdani forgatókönyvtől kezdve amerikai pénzek civil szervezetekhez áramoltatásán keresztüli nyomásgyakorlásig, titkosszolgálati eszközökkel történő kormánybuktatás előkészítéséig, a két fenti idézetben van benne a lényeg, elég, ha ezt elolvassák, tudnak mindent.
Egy biztos, Orbán, és az általa dirigált FIZESS! hangos sercegés közepette kihúzta a gyufát nagyságoséknál. A nagy kérdés most már csak az, hagyják-e lobogni a lángot, vagy leheletnyi erőfeszítéssel elfújják?
Ja, meg az, hogy kinek a kezében van a gyufa, és ki fúj(ol)?
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
