A Boldog Ceferino Intézetnél hagyománnyá vált, hogy április 8-a, a nemzetközi roma nap alkalmából az intézet egyik barátja megosztja gondolatait a világnap kapcsán. Idén Antal István társadalomkutató és tehetségfejlesztési programvezető A kulturális amnéziától az önbecsülés felé című írását adták közre honlapjukon.
A húszas éveim elejéig nem tudtam, hogy április 8-a, azonkívül, hogy általában egy szép tavaszi nap, egyben a nemzetközi roma nap. A családban, a közoktatásban, de még a médiában sem találkoztam ezzel. Az egyetemen találtam először olyan roma közösséget, ahol erre felhívták a figyelmem.
Azóta rájöttem, hogy ez a nap azonban nem csupán ünnep, hanem a szembenézés és a tudatos építkezés szimbóluma is. Ebben az írásban nem a megszokott fordulatokkal, hanem a valóságunk őszinte feltérképezésével fordulok mind a roma közösségek, mind a többségi társadalom felé.
Be kell látnunk: jelenleg egyfajta kulturális amnéziában élünk. Fontos megemlékezni a roma közösség történelméről és arról is, mennyi megpróbáltatáson ment keresztül a népünk, de a roma közösség nem definiálható pusztán a szenvedései által.
Április 8. éppen azért született, hogy ne csak a múlt sebei, hanem a közösség életereje, világszínvonalú kulturális teljesítménye és jövőképe is láthatóvá váljon.
A roma közösségek ma történelmi viszonylatban a kulturális önazonosság terén nincsenek a legstabilabb állapotban, de ez nem jelenti azt, hogy nincs mire építenünk. Olyan szellemi tőke van a birtokunkban – a zenétől a nyelven keresztül az irodalomig, a képzőművészettől a tánckultúráig –, amely a magyar és az egyetemes kultúra elválaszthatatlan, de sokszor méltatlanul alulértékelt része. Ez az örökség nem múzeumi darab, hanem egy újraértelmezésre váró, modern erőforrás.
A legnagyobb kihívás ma az oktatás és a nevelés területén mutatkozik.
Ez kettős veszteség: a roma fiatalok nem találkoznak saját értékeikkel az iskolapadban, így identitásuk bizonytalanná válik, a többségi társadalom pedig – ismeretek híján – közönyös marad a cigányság valódi teljesítménye iránt, rosszabb esetben pedig a negatív tapasztalatok alapján ítéli meg a roma közösségeket.
A tudás az az erő, amely képessé tesz minket arra, hogy kilépjünk az áldozati szerepből, és egyenrangú félként, saját értékeink tudatában vegyünk részt a nemzet életében. A hit spirituális dimenziója pedig az egyént és a családokat egyaránt erősíti.
Boldog Ceferino példája tanít minket: a hit és a tudatosan felvállalt identitás egymást erősítik. Április 8. ne csak a zászlók felvonásáról szóljon, hanem arról is, hogy felemeljük fejünket, kihúzzuk magunkat, és szóljon arról a belső elhatározásról, hogy újraértelmezve élettel töltsük meg örökségünket!
Forrás: Boldog Ceferino Intézet
Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
