Egy évvel ezelőtt, ekkor már a fogdában voltam őrizetbe véve. Cipőfűzőmet, nadrágszíjamat elvették, meztelenül átvizsgáltak és 10-15 percenként a cella ajtajának ablakán belestek, a villany égett egész éjszaka, de az jó volt, mert levadászhattam a poloskákat. Miután megelégeltem a kukkolást, az ablak nyitására, a priccsen fekve magasra tartottam a középső ujjamat. Ki is nyitotta a fogdás a vasajtót nagy robajjal, hogy mit mutogatok. Hát a középső ujjamat-volt a válaszom, ne leselkedjen és akkor nem mutogatok. Végül mentegetőzött, hogy ez a szabály, nehogy „megöngyilkoljam” magam. Mondtam, megnyugodhat nem fogom, mert van még néhány elintézni valóm, le és elszámolni valóm itt a való világban.
A mai éjszakát a kedvesemmel és három gyermekemmel töltöm, szeretetben és békességben, hogy holnaptól folytathassam a megkezdett forradalmat, mert az amit mi elindítottunk az forradalom a javából. Az elmúlt évtizedekben soha nem alakult ki ilyen mértékű, alulról szerveződő ellenállás a kifosztókkal szemben és soha nem aktiváltak annyi „alvó” ügynököt mint mostanság. Ha összehasonlítjuk más próbálkozásokkal az elért eredményeket, akkor óriási előnnyel vezetünk, de valójában az, hogy teljes győzelemmel még mindig nem zárult le a devizás kifosztása az országnak, az alvó ügynökök aknamunkájának köszönhető. Ezeknek a tevékenységeknek köszönhető, hogy nincs meg a mindenki által annyira óhajtott egység. A bankárok valójában leleplezésre kerültek, a csalás elkövetési módja felgöngyölítésre került általunk teljes mértékben. Jogállami keretek között a felelősségre vonás már nem a mi hatáskörünk, de a maffiaszerű összefonódás következtében ez várat még magára. Ehhez kell a társadalmi nyomásgyakorlás, ezen társadalmi nyomásgyakorlásnak álltam az élére és ennek a kioltására szerveznek rá nagyon sokan.
Verőcén is bebizonyosodott, hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne hangozhassanak el a tények. Annak ellenére, hogy meghívtak a rendezők, végül megvonták a felszólalási lehetőséget, holott kizárólag a devizahiteles kifosztásról értekeztem volna mindössze, csak másként mint azok, akiknek a program szerint előttem kellett volna felszólalni. Kimondva a tényeket, az igazságot és azokat bizonyítékokkal alátámasztva. Na ezt akarták elkerülni és utólag az is kiderült, hogy miért.
A rendezvény előtt vagy két héttel Németh Zoltán, a Magyarok szövetségétől telefonon megkeresett és elmondta, hogy idén nem kerül megrendezésre a MOGY, de helyette Verőcén lesz a Magyar Szer és szeretnék ha részt vennék rajta. Majd küldött egy SMS-t is ez ügyben. Végül Molnár Ervin, ugyancsak a Magyarok Szövetségétől vette fel velem a kapcsolatot, ismertette a programot, majd elfogadtam a meghívást azzal a kikötéssel, ha garantálni tudja, hogy az órarend szerinti fellépések szigorú betartásra kerülnek, erre ő szavát adta. Nyomós okom volt ezt kérni, mert a legutóbbi fellépésem alkalmával a MOGY-on, Bene Gábor nem zavartatta magát, 40 percet elbeszélni az én előadásom idejéből. Ettől többet csak Drábik János szokott mások idejének a rovására elbeszélni. Verőce–Gyula oda-vissza, majd 700 km. Saját költségen, saját gépjárművel, a családtól elvett idővel, talán nem kértem túl sokat, ha a fellépések idejének és előre lefixált sorrendjének a betartását megköveteltem.
A program szerint, 10 óra 00 perctől Tatár József, 10 óra 15 perctől Póka László, 10 óra 30 perctől Damm Andrea és 10 óra 45 perctől jómagam szólaltam volna fel. Hajnal öt órakor keltem útra, hogy az előttem felszólalókat is megtiszteljem jelenlétemmel, arra gondolva, hogy valószínű ők is meghallgatják az általam elmondottakat és úgy tisztességes, ha én is meghallgatom az övékét. Hát mondanom sem kell, hogy nem lett ebből semmi, de utólag örülök, hogy így történt, világossá válhatott mindenki számára, hogy ki hol áll, hová tartozik.
Mindhárom előadó a helyszínen tartózkodott, tehát felléphettek volna ha akartak volna, de nem akartak, mert féltek a leleplezéstől, mivel én lettem volna az utolsó felszólaló, így reagálni tudtam volna az elmondottakra. Molnár Ervin rendező a kihangosítón szólította sorban mindhárom előadót, de egy sem jelentkezett. Érdekes módon, tette ezt nagyon nyugodtan, holott egy rendező elég ideges lenne, ha egy előre, hetekig meghirdetett program szerinti előadó nem jelenik meg az előadásra, de az Ervin barátunk, nemhogy egy előadó hiányától nem lett ideges, hanem még hárométól sem. Ekkor mondta ki, hogy akkor következik az itt lévő előadó Kásler Árpád. Hát „nem oda Buda” barátaim, már Tatár elmaradásánál, ki előtte öt perccel rám köszönt az előadó sátor közelében, tudtam, hogy előre kitervelt és a rendezőkkel karöltve lefolytatott kutyakomédiáról van szó. Mondtam, hogy Kásler 10 óra 45 perctől következik, de ha nincs más előadó, akkor lehetek 10 órától 11 óráig is. A rendező telefonált, rohangált le s föl kicsit, majd visszajött és bemondta, hogy következik Kásler Árpád, 11 óráig rendelkezésére áll 40 perc. Átvettem a mikrofont és megköszöntem a rendezők meghívását. Ennyi volt a „hivatalos” előadásom, mert jött Németh Zoltán, elkérte a mikrofont és bemondta, hogy „itt nem fog senki visszaélni a magyarsággal”. Hogy ezt kire és mire értette, azt csak ő tudhatja, a lényeg, hogy szó-szót követett, majd még egyszer megköszöntem a vendégszeretet kimondva, hogy a pofátlanságnak is van határa én az erdő szélen fogom megtartani az előadásomat, aki meg akarja hallgatni az tartson velem. Nem tudom, hogy maradt-e valaki a sátorban, a kameráson kívül, de azt hiszem nem.
A parkolásra egy füves terület volt kijelölve, amelyért ezer forintot fizetett minden jelenlévő, ott kezdtem el a beszédemet, de kisvártatva megjelent Németh úr, vagy 15 gárdistával mondván, hogy itt nem tarthatunk előadást, hogy azokat minek hozta magával nem tudom, mert volt köztük olyan is aki már fél 11 kor elég kapatos állapotban leledzett, tehát ütőképes erőt nem képviseltek. A további szájtépést elkerülendően és mindezt a „Magyar Szeren” a „szeretet” jegyében, továbbálltunk és az erdő szélén egy majd négy órás megbeszélést folytattunk.
A Magyarok Szövetsége meglovagolta annak idején a jó szándékú, tisztességes emberekben lévő elementáris igényt a változásra, a jobbításra. Ezért tudtak első nagy rendezvényükön három nap alatt 250 ezer embert megjelentetni és arra kapacitálni, hogy ne menjenek el szavazni, ez volt a fő iránycsapás. Ennek köszönhető az első kétharmad, ennek következtében nyílt meg a lehetőség Alaptörvényezni és a többi áldásos tevékenységre. Megdolgoztattak több ezer embert, végül bevitték őket a málnásba és tették mindezt díszmagyarba bújva. Ez már bevált náluk nemegyszer. Én is kaptam egy szabómestertől egy igazi posztóból készült Bocskait, mondtam a kedvesemnek, csak a koporsóban adják rám, mert annyi hazaáruló ügynök szaladgál díszmagyarba bújva, hogy nem vagyok hajlandó felvenni. Amikor Németh úr jött a részeg gárdistákkal, tisztelet a kivételnek, volt ott is egy úr parasztingben, szalmakalapban, arany szentkorona kitűzővel a mellkasán és tescós szatyorral a kezében, a Magyar Szeren, a szeretet jegyében próbálta volna elmagyarázni nekem, hogy hagyjam magam az orromnál fogva vezetni, egy tescos szatyorral.
Az igazi veszélyt ezek az emberek jelentik, nem a Csányik, ők felismerhetőek, mindenki tudja hol állnak. Az igazi szemfényvesztők álruhába bújnak. Ezért lett annyi szószólója a devizaügyeknek is, akik mind egységért kiabálnak, de ha egységet akarnak, akkor miért nem csatlakoztak ahhoz az egységhez, amely évekkel megelőzte az ő létrejöttüket? Hiszen amikor Falus Zsolt létrehozta a „Bankcsapdát” akkor mi már három éve vittük a zászlót, amikor Póka László felébredt mi már kimondtuk, hogy nulla forintot a bankoknak, saját bevallása szerint ez nyitotta fel a szemét, de ha egységre vágynak miért nem csatlakoztak az egységhez? Tatár József miért nem csatlakozott azokhoz akik bizonyítottak, eredményt mutattak fel, sőt az egyetlen eredményt. Miért a Jobbik árnyékába bújva szítják a kifosztottak szétzilálását, ha egységre vágynak, hiszen Z. Kárpát Dániel szerint is nem baj ha 14 szervezet 14 félét nyilatkozik a devizaügyekkel kapcsolatban. Az én véleményem ezzel merőben ellentétes, NINCS NAGYOBB BAJ annál, ha 14-en 14 félét mondunk, hiszen ez a csalás egyféleképpen történt meg. Ezt nem lehet 14-féle képpen felgöngyölíteni, aki ilyet mond vagy nem ért hozzá, vagy szándékosan ködösít.
A „devizamentő” szervezetek sokasága, azért lett létrehozva, hogy meggátolják az egység megteremtését, azért mondanak százan száz félét, hogy ember legyen a talpán aki eligazodik azon, hogy ki is mond igazat, kinek higgyen. Ez egy jól bevált módszer, úgy hívják, hogy felhígítás. Ma már nem divat annyira a körmök letépése, elméletileg szólás szabadság van, tehát Káslert úgy a legcélszerűbb elnémítani, ha elég sok hangoskodóval elhalkítják azt amit mondok. Így áldoztak néhány milliárdot arra is, hogy létrehozzanak tíz pártot, majd ezeknek biztosították a szükséges aláírásokat másolásra azért, hogy a média telekürtölhesse az étert, hogy a kispártok kamupártok. Be is jött nekik, elvették az élét a tiszta kezdeményezésnek és az sem volt feltűnő, hogy a „devizamentősök” akik támadtak szüntelen, hogy politikai útra tereltem a megoldás fonalát, mind részt vettek ezen pártok valamelyikében, miközben egységért kiabáltak.
De itt nincs vége a dalnak, általunk meghirdetésre került a második Nemzetgyűlés megtartása október 5-re. Erre fel, valakik azután, hogy mindez nyilvánosságra lett hozva, ők is Nemzetgyűlni akarnak egy előrehozott időpontban és minket széthúzással vádolnak. És vannak, sajnos nem kevesen akik nem látnak át a szitán. Bertalan Attila főszervező, tegnap telefonon nagy nyájasan meghívott a Nemzetgyűlésükre, majd három perc nem telt el és azt mondta, hogy „idejöttél Déváról az észt osztani” és kinyomta a telefont. Kérem tisztelettel, erősen kétlem, hogy három perc alatt alakult volna ki benne ez a Dévai vélemény, namármost, ha korábban is ez volt a véleménye, akkor őszinte ember nem nyájaskodik egy meghívással, csak egy képmutató. Úgy ahogy A Haza Nem Eladó Mozgalom választáson való részvételét kioltották a sok kamupárttal, úgy akarják a Nemzetgyűlés élét is elvenni, holnaptól már mindenki Nemzetgyűlést fog szervezni. Így lehet valaminek a jelentőségét leamortizálni. Ehhez mindössze néhány ügynök kell, akik megtalálják a kellő egyedeket, akiknél a szorgalom eszetlenséggel párosul és ez még pénzbe sem kerül.
Valaki azt mondta nekem, hogy tanuljak meg varangyokat csókolgatni, mert Ő is sok varangyot megcsókolt amíg eljutott oda ahol van. Hát sajnos én erre képtelen vagyok, elhiszem, hogy az elmúlt 25 év táptalaja volt a varangyoknak és azok csókolgatásával lehetett gyarapodni, de senki ne feledje azt, hogy ennek köszönhető az a helyzet amiben most vagyunk, tehát ne várja el tőlem senki azt, hogy én varangyokat csókolgassak, inkább eltaposom őket.
Ha az adminunk elérhető lesz, beilleszt ide egy videót, Damm Andrea nyilatkozatával. Eddig is tudtam hova tenni, de talán most már világossá válik mindenki számára, hogy kiknek a szekerét tolja, persze díszmagyarban. (Előkerültem… – Admin)
Kedves Andrea, Te mint „jogász” igazán tudhatnád, hogy a bankok nem tehették volna meg, azt amit tettek, mert arra a hatályos magyar törvények nem adtak lehetőséget. Ezzel a véleményeddel azt a törvénykezést szolgálod, amely hivatott az elkövetett bűncselekményeket eltussolni és a végső kegyelemdöfést megadni a kifosztottaknak. Azt mondod, hogy a demagógok gátolják a munkátokat. Nem tudom milyen munkáról beszélsz, mert eredményét még nem láttam, sőt semelyik szervezet, vagy parlamenti párt munkájának KONKRÉT és KÉZZELFOGHATÓ eredményét nem láttam e téren, de ha mégis lenne, megkövetlek benneteket. Az hogy ki lett mondva a Kúria által, hogy nem volt pénzváltás, az hogy 900 milliárdot vissza kell hogy fizessenek az embereknek ugye nem a Ti munkátoknak tulajdonítjátok, vagy igen? Viszont a tevékenységetekkel, a Jobbik forintosítási törekvésével akadályozzátok az igazság kiderítését és azt, hogy ezt a 900 milliárdot visszaadják az embereknek, és ne a virtuális tőkéből vonják le, mert senki másnak nem áll jogában ezekről rendelkezni, mint azoknak akiktől elvették, mert ezek nem előtörlesztések voltak. Előtörleszteni önszántából lehet valakinek, ezeket az összegeket viszont ráterhelték az emberekre, jogtalanul, ezért visszajár. Erre kívántam kitérni Verőcén, hogy végre egyvalamiben legalább legyen egység, az elért eredmény megtartásában. De Ti ezt meggátoltátok.
Nincs más választásunk, ha életben akarunk maradni, minthogy megyünk tovább a kijelölt úton, szélesíteni kell a forradalom ollóját. Ha nem csatlakoznak be aktívan egyre többen a munkába, nem lesz végső győzelem. Hamarosan fel kerül a honlapra egy feljelentés rövidített változata, azt legalább ötezer ember küldje meg az ügyészségnek, nem kerül pénzben, de demonstrálja az egységet és nyomást gyakorol.
Biztos helyről származó értesülés, hogy a végrehajtók pánikolnak, mivel leállították a végrehajtásokat nincs bevételük, de 5-10 alkalmazott járulékait fizetni kell az irodának. Egyik ilyen végrehajtó érdeklődött a megfelelő helyen, hogy most akkor elküldje az alkalmazottakat vagy sem. Megsúgták neki, hogy tartson ki, jövőre minden zavartalanul folytatódni fog. Hát persze, a díszmagyarok áldásos tevékenységének köszönhetően. Az egyoldalú kamatemelésből származó visszajáró bizonytalan mint a kutya vacsorája, mert a bankok perelhetnek és perelni is fognak. Ami biztos az az árrés, de azt meg nem adják vissza, hanem a virtuális tőkéből vonnák le, tehát 10-15 év alatt kerülne vissza, de ha becsődöl időközben az adós, akkor már sehogy és higgyék el, ha az árfolyam különbözet jogtalanságát nem tudjuk érvényre juttatni, akkor nagyon sokan fognak földönfutóvá válni. Rajtam a jövőben sem, úgy mint eddig, nem fog múlni. Most Önökön van a sor.
Kásler Árpád
Forrás: Kásler Árpád honlapja
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
