A helytörténet mi vagyunk

A helytörténet mi vagyunk

A XXIX. Mérföldkövek helytörténeti konferenciát ismét Udvardon szervezte meg a Csemadok Országos Tanácsának megbízásából a Pro Pátria Helytörténeti Szövetség, a Csemadok Udvardi Alapszervezete és a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya. A november 15-ei konferencia szentmisével kezdődött, majd a résztvevők a kitelepítettek emlékművénél emlékeztek. Az Udvardi Dalárda előadását követően a civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés virágait.

A program a kultúrházban folytatódott, ahol Kaszás Kornél üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően Farkas Tibor, Udvard alpolgármestere köszöntötte az egybegyűlteket a község nevében. Mint fogalmazott, a településen is végvárként küzdenek a magyarságért, és a magyarság védőbástyájaként minden évben megemlékeznek a kitelepített magyarokról is.

Farkas Tibor (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

A Határon Túli Magyarságért Alapítvány jóvoltából a konferenciát kísérő rendezvényként a mohácsi csata 500. évfordulójára emlékező kiállítást is megtekinthették az érdeklődők, amelynek kurátora Minorics Tünde volt. Elmondta, hogy Mohács városa pályázatot hirdetett a tragédia méltó megörökítésére.

A kezdeményezést felkarolta az alapítvány, ennek eredményeként számos műalkotás született, amelyekből ezúttal csak néhányat hoztak el.

A határokon átívelő kapcsolatok fontosságáról Mézes Rudolf, a Csemadok nyugat-szlovákiai alelnöke és Bokor Béla, a Határon Túli Magyarságért Alapítvány elnöke beszélt. Mézes Rudolf szerint a Csemadok megalakulása kiemelkedően fontos volt a magyarság megmaradása szempontjából. A Mátyusföldről a második világháborút követően sok magyart telepítettek ki Pécs környékére is, ami lehetőséget teremtett a baráti kapcsolatok kialakítására. Az ottani énekkarokkal a Kodály Napok révén is kapcsolatban álltak.

A Mohács 500 kiállítás néhány képe (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Bokor Béla felvetette, hogy Mohácshoz hasonlóan a felvidéki magyarságról is készülhetne kiállítás, hiszen az itteni közösség történelme is gazdag és tragédiákkal teli. Mint hangsúlyozta, fontos, hogy gyakran találkozzunk, és megismerjük, mit gondol, mit érez a közösség.

Minorics Tünde (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Böröndi Lajos mosonmagyaróvári író, költő és Görföl Jenő, a honismereti szövetség elnöke a Szenc környéki falvak és a Szigetköz együttműködéséről szólt. Kiemelték, hogy fontos megtalálni a határ két oldalán az összekötő szálakat, amelyekre a jövőben egyre nagyobb szükség lesz. Mosonmagyaróvár és Szenc környéke között évtizedekkel ezelőtt alakult ki a kapcsolat. A még működő nemzeti front erőltetésére Óvár környéke és az akkori Pozsonyi járás között hivatalos kapcsolat jött létre, amelyből végül barátság született.

Mézes Rudolf és Bokor Béla (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Böröndi Lajos elmondta, hogy fiatalon fogalmuk sem volt arról, mennyi magyar él néhány kilométerre a határtól, hiszen erről nem volt szabad beszélni. Hozzátette, hogy ezek a kapcsolatok elsősorban az emberekről szólnak.

Böröndi Lajos és Görföl Jenő (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Tamás Ákos Mohácstól Tornaljáig – ötszáz év emlékezete címmel tartott előadást. Mint elmondta,

a Tornallyay család történetéről sok szó esett, Jánosról azonban kevés. Szeptember 30-án végül emléktáblát avattak a tiszteletére. Tornallyay János harcosként vett részt a mohácsi csatában.

Bár ekkor már nem volt fiatal, saját korában fontos szerepet töltött be, és Szapolyai Jánossal is jó viszonyt ápolt. Az egész család történetét érdemes kutatni, hiszen még számos kérdés vár tisztázásra.

Tamás Ákos (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

A konferencián szó esett a Szél-járás című folyóiratról is, amely átalakulóban van. Böröndi Lajos az elmúlt 18 évről beszélt. A lapban költemények, barangolók, történelmi írások és rendezvénybeszámolók jelentek meg felvidéki, burgenlandi, anyaországi és délvidéki szerzőktől. Évente négy számot adtak ki.

Takács Ottó és Görföl Jenő (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Hírdetés

Görföl Jenő elmondta, hogy Szlovákiában ugyan működtek lapok, mégis sokaknak nem volt lehetőségük a publikálásra. A helytörténészek írásai például ritkán kaptak helyet a sajtóban. Takács Ottó, a Csemadok országos titkára hangsúlyozta, hogy a szervezet fontosnak tartotta a Szél-járás kiadásának folytatását. A további megjelentetést a Csemadok, a Pro Pátria és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet vállalta, a Palatia Nyomda pedig segítséget nyújtott hozzá.

A folyóirat címét nem változtatták meg, mivel az már ismertté vált. Tartalmában a Csemadokhoz közel álló szerzők írásainak és a szervezetről szóló cikkeknek ad helyet.

Renczés Nóra a deáki római katolikus templom felújításáról megjelent kötetet mutatta be. A Deákiban született Serédy Jusztinián 1940-ben döntött úgy, hogy felújíttatja a templomot, amelynek munkálataihoz Pannonhalmáról kért segítséget. Az előadást a felújítás történetét bemutató képek színesítették.

Renczés Nóra (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Hornyák István a Kő metamorfózisa című első, valamint a Két férfi özvegye című második könyvét ismertette. Elmondta, hogy első kötete kedvező fogadtatásra talált. A mű Fadrusz János és Deréky Anna kapcsolatát dolgozza fel, megírását komoly kutatómunka előzte meg. A Két férfi özvegye tulajdonképpen az első könyv folytatása.

Hornyák Istvánnal Kaszás Kornél beszélgetett (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Szabó László helytörténet-kutató a Kihantolt múlt című sorozat szerzője. Mintegy 35 éve, felesége révén került kapcsolatba a helytörténeti kutatással. A most megjelent Kihantolt múlt című könyv már a tizenegyedik kötet, amelynek elkészítésében közreműködött. További legalább nyolc kötet van tervben, ezek anyagát már összegyűjtötte, és jelenleg is dolgozik az újabb kiadványokon.

Szabó Lászlót Kaszás Kornél kérdezte (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Böröndi Lajos A kő marad című könyvét mutatta be, amely a 2011 és 2014 közötti időszak naplóbejegyzéseit gyűjti egybe. Mint elmondta,

naponta ír naplót, amelyben azt rögzíti, mit gondol, illetve mi történt vele az adott napon. Ha ma újraolvassa akkori sorait, előfordul, hogy már nem ért egyet korábbi gondolataival, mégsem változtat rajtuk.

Neszméri Tünde, e sorok szerzője, a Községi krónika – Dunaújfalu című kötetről beszélt, valamint azokról az előzményekről, amelyek a helytörténet felé vezették. Mint elmondta, sok történetet hallott nagyszüleitől, és szerencsére Füle Lajos tanító is megírta a falu történetét 1960-ig, amikor a hatalom Dunaújfalut Sáppal egyesítette.

Böröndi Lajost Kaszás Kornél faggatta (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Mucska Rebeka, a szenci Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola diákja, a Kincskeresők mozgalom résztvevője a csallóközi roma holokausztot és dédapja történetét mutatta be. Előadásában kitért arra, hogy a nácik alsóbbrendűnek tekintették a romákat, akiket Szálasi uralma idején vittek el Magyarországról. Dédapja csallóközcsütörtöki származású volt, és szerencsére túlélte a borzalmakat. Fennmaradt levelezése is fontos forrásul szolgál a történtek megismeréséhez.

Neszméri Tündével is Kaszás Kornál beszélgetett (Fotó: Takács Ottó/Felvidék.ma)

Ballán Dávid, a szenci Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola diákja, szintén a Kincskeresők mozgalom résztvevőjeként a jókai római katolikus templom történetéről tartott előadást. Elmondta, hogy az egytornyú templom a falu Újhely-Jóka nevű részén található. A régi sekrestyében ma is megtekinthetők a csodálatos román stílusú freskók. Előadásában a harangok történetére is kitért.

Mucska Rebeka (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Köteles László a csehszlovákiai magyarság második világháború utáni sorsáról beszélt. Mint hangsúlyozta, az 1944–1945-ös időszak történelmünk olyan fejezete, amelyet még a túlélőkkel is el akartak feledtetni. A málenkij robot címszó alatt az embereket elvileg kéthetes munkára vitték el, valójában azonban háborús bűnösökként bántak velük.

Ballán Dávid (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

1947-től engedték haza azokat, akik már nem tudtak dolgozni, 1948-ig pedig nagyjából mindenkit hazaszállítottak. A végső statisztikák pontatlanok. Kárpátaljáról mintegy 40 ezer embert deportáltak, a mai Szlovákia területéről pedig 8000 embert vittek el. Az áldozatok száma az elhurcoltak mintegy negyedét tette ki.

Köteles László (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Köteles László kiemelte, hogy szerinte a korszak hősei azok a nők voltak, akik özvegyen, árván, egyedül maradva is helytálltak.

A konferencia végén átadták a Pro Pátria Díjat, amelyet Köteles László vehetett át. Az elismerést többek között a honismereti kerékpártúrák szervezésével, valamint a málenkij robot és a második világháború utáni borzalmak kutatásával érdemelte ki.

Köteles László megköszönte a kitüntetést, és arra kérte a jelenlévőket, hogy használják ki adottságaikat a helytörténeti kutatás és a magyarság múltjának feltárása érdekében. Mint hangsúlyozta, fontos, hogy ismerjük saját népünk történetét.

Köteles László kapta a Pro Pátrai Díjat (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

Görföl Jenő, a Pro Pátria Honismereti Szövetség elnöke úgy vélte, volt értelme a 29. konferencia megszervezésének. Örömét fejezte ki, hogy a Kincskeresők mozgalomban részt vevő két diák is eljött, és bemutatta kutatásait, hiszen a kezdeményezés elindításánál a Csemadok és a Pro Pátria is bábáskodott. Bízik a folytatásban, és reméli, hogy a harmincadik találkozón is szép számban vesznek majd részt a helytörténészek és az érdeklődők.

Neszméri Tünde/Felvidék.ma


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »