A tűz története – A lángba borult Notre-Dame című sorozatról

A tűz története – A lángba borult Notre-Dame című sorozatról

Ha Párizs világi jelképe az Eiffel-torony, akkor szakrális szíve a Notre-Dame. Ezért is rázhatta meg a közvéleményt, amikor tűzvész emésztette föl a templom tetőszerkezetét és huszártornyát. Az újjáépítés, a restaurálás lezajlott. Szakemberek és adományozók sokaságának köszönhetően az ikonikus épület régi fényében áll megújult alakjában is.

„A mindenség modellje, áll a templom.”
(Pilinszky János: Gótika)

A lángba borult Notre-Dame (Notre-Dame, la part du feu, 2022) című, az eseményekre összegezve visszatekintő francia Netflix-sorozat hat részben vetíti egymásba a hazafias, a szakrális és az intim-személyes dimenziókat – miközben elsősorban az oltásban részt vevők önfeláldozó erőfeszítései előtt adózik tisztelettel.

Az első epizód nyitányában David Bowie Heroes című dala szól. „We can be heroes, just for one day” – Hősök lehetünk, csak egyetlen napra. Ez a nap 2019. április 15-e. A Notre-Dame éjszakája. A tűz története.

A hősök pedig esendő emberek, minthogy földi színtereinken esendő emberekből válnak hősök. Ugyanakkor végig azt érezni, a cselekményt szentségi közreműködés hatja át. Jelképes motívum, hogy az épületben több ízben fölfelé vezet kiút a tűzoltók számára. Mintha a mentendő harangtorony menthetné meg őket. Mintha nemcsak a tűzoltók hinnének a Notre-Dame-ban, de az is bennük.

A tűz mint őselem, mint archetípus és mint a pusztulás és a megtisztulás egyidejű toposza óhatatlanul allegóriába rendez minden mozzanatot, mely a lángoló székesegyházzal kapcsolatos. Sorsválságok és személyiségdrámák fordulatai zajlanak a mentés munkálatainak hátterében.

Hírdetés

Párizs sokarcú elevenségéről is érzékletesen tanúskodik a mű. Szemben például az Emily Párizsban kedves, elrajzolt papírmasé figuráival, ez a sorozat – minthogy nem vígjáték, hanem dráma – a traumákat hordozó közemberektől a párizsi alvilágig alámerészkedik, hogy hitről és kétségről, összeroppanásról és büszkeségről adjon hírt.

Az igaz történeten alapuló filmkészítés mérhető nézői igényt elégít ki. A befogadó az ilyen műalkotások révén hús-vér emberek életébe nyerhet – legalábbis illuzórikus – bepillantást. Ez esetben a történet fő szála – a székesegyházat ért kataklizma – közismert volt; a fikciós leleménynek a környező mellékszálak szerte- és összeszövésében kellett jeleskednie. Magánéleti válságok és szakmai dilemmák életszerű hálózata jött így létre, melyet az idősíkok váltogatása (a flashbackek ma már elmaradhatatlan alkalmazása) alakított még feszesebbre.

A lángba borult Notre-Dame inkább szimbolikus, mint esztétikai jelentősége révén maradhat még sokáig velünk. Egyszerű, de tisztes minisorozatként állít emléket a múlhatatlanságnak.

Szerző: Halmai Tamás

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. november 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »