Szeptember óta új lendülettel követi a Lajos Média csapata iskolája életét. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Ciszterci Iskolai Főhatóság támogatásával kialakított Szent Carlo Acutis Stúdió megáldását ünnepelték november 13-án, mely alkalmából pódiumbeszélgetésben gondolkodtak arról, hogyan alakítja át a digitális technológia az iskola hagyományos működését és pedagógiai szerepét.
Mazsolahét, Osztályéneklési fesztivál, CiszterFeszt, Bűvösvölgy, Megemlékezés az aradi vértanúkról, Szalagavató beharangozó – néhány – 2500-13000 megtekintést elért – rövidfilm címe a Lajos Média szeptember óta készült alkotásaiból. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Ciszterci Iskolai Főhatóság (CIF) támogatásának köszönhetően a munka szeptember óta profi eszközökkel felszerelt térben folytatódik. A Szent Carlo Acutis Stúdió csapata 14 állandó tagot és 10 alkalmi segítőt számlál, vezetőjük Kiss József Dániel. John Bayer O.Cist megáldotta a stúdiót, és a csapat ünnepélyesen birtokba vette a létesítményt.
Az iskola közössége ünnepként élte meg a stúdió megáldását. Meghívott vendégeik között volt Horváth Ádám, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium miniszteri tanácsadója, digitális oktatási szakértő; Somogyi Ákos, az NMHH Gyermekvédelmi Főosztályának vezetője; Rubovszky Rita, az MKPK oktatási főtanácsadója, a CIF főigazgatója; Zalay Szabolcs, a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium igazgatója; John Bayer O.Cist valamint az ötletadó székesfehérvári Szent István Ciszterci Gimnázium médiacsapatának képviselői vezetőjükkel, Lacziné Kiss Máriával.
Először köszöntők hangzottak el. Nyisztor Zsolt, a Nagy Lajos igazgatója köszöntötte az diáksággal ünneplő vendégeket. Kiemelte, a stúdió mint a párbeszéd, az értékteremtés és a közös alkotás helye is egy eszköz ahhoz, hogy tanúságot tegyünk a „fényről, a forrásról és a magvetőről”. Rubovszky Rita az offline terek szükségességét hangsúlyozta, azt, hogy a „jó helyen, jó közösségben” érzését kell a diákság számára megteremteni.
Horváth Ádám beszédében az új médiastúdiót olyan fejlesztésként méltatta, mely „egy csepp emberséget” visz a digitális dominanciájú világba, ahol az interneten egyre inkább többségbe kerül a mesterséges intelligenciával generált tartalom. A stúdió közösségi és emberi kihívás, azt a képességet fejleszti, hogy urai maradjunk a médiatartalmakkal túltelített világnak és boldoguljunk benne. Értéke, hogy a diák által megismert valóságot közvetíti, hiszen a szerkesztőség tagjai döntik el, mit tartanak figyelemre méltónak közösségünk jelenéből, és ők adnak az eseményeknek értelmezési keretet, valamint ők döntik el, hogyan mutatják meg magukat, intézményüket a világnak, és ezzel viszik is annak hírét.
A stúdióban végzett munka együttműködést kíván, sokféle tudást és készséget igényel. „A csapattagok együtt kereshetik meg azt a pillanatot, amikor érdemes lett volna még egy kérdést feltenni, vagy amikor éppen a riporter csendje adott teret a legfontosabb mondatnak. A szerkesztőség témát válasz, forrást ellenőriz, oktatást szervez, és vállalja a határidőt.” A médiastúdió az iskola egyik legszebb küldetését szolgálja: Miközben a diákok mások számára érthetőbbé tesznek valamit a világból, a saját látásmódjukat is megismerik. Ilyen döntéseken keresztül fejlődik a digitális kompetencia, a projektben való gondolkodás és az együttműködés, de a kritikus látásmód is. A stúdióban végzett munka során a nyelvi pontosság, a képi látásmód, a műszaki érzék és a szervezőkészség egyaránt fejlődik és értéket terem.
Somogyi Ákos elmondta, az NMHH programjának keretében indított médiaismereti képzések célja, hogy az intézmények számára hozzáférhetővé tegye a már meglévő szakmai tudást és tapasztalatot, ugyanakkor ők maguk is tanuljanak az iskolákban kialakult jó gyakorlatokból.
Hangsúlyozta, hogy az alkotómunka révén jobban és mélyebben lehet tanulni, ezek a médiastúdiók ehhez nyújtanak szakmai és technikai segítséget. Mert itt a diákok nem csupán befogadói, hanem alakítói is az információs térnek. Saját tartalmaikkal nemcsak iskolai közösségükhöz, hanem a tágabb társadalomhoz, a felnőttekhez és a pedagógusokhoz is eljuttathatják az általuk fontosnak tartott üzeneteket. Arra biztatta a diákokat, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, készítsenek értékes médiatartalmakat, és bátran vegyék igénybe a program szakmai támogatását.
Az elhangzottak bizonyítékául a résztvevők megnézték a székesfehérvári Ciszterci Média Centrum erre az alkalmomra készített, működését bemutó rövidfilmjét.
A köszöntőket pódiumbeszélgetés követte. Nyisztor Zsolt kérdééseire – Milyen társadalmi és oktatási kihívásoknak kell a megfelelnie a jövő iskolájának? Milyen alapelveket tartanak a legfontosabbnak, min változtatnának? Van-e még értelme az online és offline szembeállításnak? Megváltoztatja-e a digitális világ a diákok kommunikációját? – Rubovszky Rita, Horváth Ádám, Zalay Szabolcs és az iskola egyik diákja, Kádár Zsolt válaszolt.
Rubovszky Rita szerint a ma oktatása dominánsan a bal agyfélteke nyújtotta képességekre koncentrál: az elemző, logikai és nyelvi feldolgozásra, az információk rendszerezésére, az egymásra épülő ismeretek elsajátítására. Emellett fontos lenne az érzelmi motiváció szerepét, valamint több érzékszerv tanulásba való bevonását hangsúlyozni, mely segít, hogy egy-egy ismeret „emléknyom” legyen a tudatban. Úgy látja, az embernek azt a kérdést kell feltennie, mit csinál az idejével, vannak-e életében „katarzisok”, amikor ki tud lépni önmagából, a mindennapokból, hogy belefeledkezzen egy élménybe. „Visszhangkamrában” élünk, az algoritmus a tartalmat a felhasználóhoz igazítja, amiből pedig nem lesz kilépés, nem lesz katarzis.
A Leőwey Klára Gimnázium igazgatója a jövő iskolájában minél több társas tanulási szituációt szeretne látni, a szociális kompetenciák ugyanis csak közösségben tudnak fejlődni. Az igazgató szerint van egy káosz az ember körül, ami hat az iskolára is. Zalay Szabolcs úgy véli, egészséges embert kell nevelni, aki tud majd bánni a digitalizációval. Meglátása szerint a katolikus iskolák értékvilága védőhálót jelent, ami segítség, de ez egy állami intézményben alapból nem adott, magának kell kialakítani.
Kádár Zsolt szívesen ismerkedne a zárvatermőkkel az erdőben, szeretné, ha több tanórát kivinnének az osztályteremből. A diák az online világ tudatos és bátor használatára buzdít: amit megtapasztal valaki a világban, azt vigye fel az online térbe, tegye széles körben elérhetővé. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az online nem pótolja az offline-t, szerepe a fenntartásban, az erősítésben lehet.
Horváth Ádám nem látja értelmét az online és offline szétválasztásnak. „Jó oktatásra” van szükség, és az a jó oktatás, ami felkészít az életre, amivel a diák megtalálja a felnőtt világban a helyét, szerepét, sikerét, és jól is érzi magát ebben. Ami a mobiltelefon használatát illeti, úgy véli, nincs megfelelően beépítve, bevezetve és alkalmazva az oktatási gyakorlatban. Élményszerű helyzetekben nem kerül elő a telefon, és fontos, hogy legyenek no phone pillanatok az ember életében.
Végül a résztvevők egy-egy üzenetet fogalmaztak meg.
Kádár Zsolt: fontos a tanulás, de – mutatott rá a sorokban ülő barátaira – még fontosabb a kapcsolat.
Horváth Ádám az önismeret erősítésére buzdított, arra, hogy a helyi közösségben – családban, iskolában, országban – találjuk meg helyünket. Figyelmeztetett, nekünk kell meghozni a döntéseket, mi válik hasznunkra, és mi nem.
Zalay Szabolcs is az önismeretet emelte ki: „Nézz társaid által tükörbe!”
Rubovszky Rita ezt üzente: Élj és ne túlélj! Reggel úgy kelünk, hogy bárcsak túlélnénk a napot, a hetet, a munkát, és közben 60 évesek leszünk. Túl sok időt töltöttünk túléléssel, ahelyett, hogy éltünk volna.
Fotó: Lajos Média
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
