November 11-én, szerdán a munkácsi római katolikus székesegyházban megemlékeztek a város, az egyházmegye és egész Kárpátalja védőszentjéről, Tours-i Szent Márton püspökről. Lucsok Miklós OP megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét. Koncelebrált Majnek Antal OFM emeritus püspök, Teodor Macapula IVE, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke, valamint a szentmisére összegyűlt számos pap.
A fővédőszent tiszteletére bemutatott szentmise kezdetén Pogány István munkácsi plébános köszöntötte a püspököket, a papságot, a hatóságok képviselőit és minden jelenlévőt. Imádság hangzott el a vidék megáldásáért, hogy Szent Márton esdje ki számukra a bátorságot a nehézségek elviseléséhez, a lelkierőt mindazon megpróbáltatások és szenvedések közepette, amelyeket a háború nap mint nap okoz, hogy mindeközben jók maradjanak és jót cselekedjenek. A püspök kiemelte, hogy Szent Márton a szolgáló ember példaképe.
A megyéspüspök prédikációjában – utalva a november eleji temetőlátogatásokra és az elhunytakért mondott imákra –
„Az utóbbi években arra buzdítalak benneteket, hogy ajánljuk fel imáinkat és ezeket a búcsúkat a jelenleg zajló háborúban elesett katonáink lelki üdvéért, hogy azok a katonák, akik a tisztítótűzben várakoznak az Úrral való teljes egységre, a mi imádságunk által mielőbb egyesüljenek Istennel. Onnan pedig imádkozzanak értünk és járjanak közben azért, hogy béke legyen, hogy köszöntsön béke az országunkra” – hangsúlyozta.
Az elhangzott evangéliumot idézve a főpásztor a jó cselekedetek egyik legfontosabb sajátosságára hívta fel a figyelmet: „az ember, aki önzetlenül cselekszik jót, észre sem veszi, hogy jót tesz. Az ember, aki nyitott Istenre, nem tehet mást, mint hogy jót cselekszik.
Emellett arra buzdított, hogy gondoljuk át, mennyire törekszünk arra, hogy jót tegyünk egymással, még a legapróbb dolgokban is.
„Egyházmegyénk védőszentje arról is ismert, hogy már húszévesen nagy jótevő volt. Ezt a történetet minden évben felidézzük, és itt, a főoltárnál, valamint városunkban is láthatjuk, ahogyan a római katona, Márton odaadja azt, amije van: a palástja felét. Vagyis jót tenni egyszerű és természetes dolog, és lényegét tekintve észrevétlen kell, hogy legyen.” A püspök arra hívott, hogy fedezzük fel újra magunkban az isteni természetet, amelyet magunkban hordozunk, hiszen arra kaptunk meghívást, és úgy vagyunk megteremtve, hogy jótevők legyünk és mindig nyitottak legyünk arra, hogy általunk valósuljon meg a jó.
Ezt követően a szentmiséken való részvétel fontosságára irányította a figyelmet. Ezáltal ugyanis az áldás hordozóivá válunk, és lelki jót hozhatunk a világba.
Amikor összegyűlünk itt, és minden alkalommal, amikor templomba megyünk, a lelki javak szolgái vagyunk. Különböző szándékokért imádkozunk. Megnyitjuk szívünket arra, hogy az Úr megáldjon bennünket. Lelki áldozatot mutatunk be, és ekkor az Úr általunk áldja meg ezt a világot. Ezért arra hívlak benneteket – mindazokat, akik megtehetitek –, hogy ajánljátok fel ezt a búcsút a tisztítótűzben lévő, elesett katonáink lelkéért. Ezáltal válunk Isten jóságának a közvetítőivé. Nem csupán gyászolunk, hanem szilárdak vagyunk a halhatatlan lélekbe vetett hitben. Felajánljuk imádságunkat, hogy minden adósságuk bocsánatot nyerjen, ők pedig hálából, amikor a mennybe jutnak, már szentként kezdenek el működni – olyan szentként, mint Márton, akihez ma fohászkodunk. Vagyis lelki jót tudunk vinni ebbe a világba.”
Arra bátorított, hogy figyeljünk oda azokra, akiknek szükségük van a segítségünkre – a szomszédokra, a felebarátainkra, az idősekre és a betegekre. Így „bölcsen használjuk ki az időt, és egymásra figyelve gondoskodhatunk a kölcsönös fejlődésről”.
A szolgálat kapcsán a püspök a felnövekvő nemzedékre is felhívta a figyelmet. „Megteremthetjük a feltételeket ahhoz, hogy az itt élő gyermekek és fiatalok jó nevelésben részesüljenek. Arra kell gondolnunk, hogyan tudunk szolgálni. Hogyan tudom szolgálni az egyházközségemet, hogyan tudom szolgálni az egyházmegyémet, hogyan tudom szolgálni a városomat, a megyémet, a hazámat, és hogyan tudom szolgálni ezt a világot a talentumaimmal. És ez az, amilyennek az Úr teremtett bennünket.”
A hagyományoknak megfelelően a szentmise alatt az olvasmányok, a hívek könyörgései, az énekek és a liturgikus szövegek latinul, ukránul és magyarul hangzottak el, emellett a szlovák és a német nyelv is hallható volt.
A szentmise végén a hagyományhoz híven Lucsok Miklós OP püspök átadta a Szent Márton Palástja díjakat. Ezúttal emlékérmet és oklevelet vehettek át a Saint-Marc Kongregáció nővérei, akik húsz éve gondoskodnak az idősekről a Munkács melletti Pósaházán található kolostor területén működő idősotthonban; valamint Szlovján Johanna nővér, a Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulatból, aki már több mint húsz éve szolgál a szolyvai és hozzá tartozó plébániákon.
A lelkes tapssal kísért díjátadót megelőzően Gerzanics Szerhij atya, püspöki irodaigazgató olvasta fel a laudációt.
Macapula Teodor, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke Boldog Romzsa Tódor vértanú ereklyéjét hozta ajándékba a Szent Márton-székesegyház számára, akinek emléknapja a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye naptárában is szerepel.
Ezt követően Lucsok Miklós megyéspüspök kedves szavakkal köszöntötte Majnek Antal emeritus püspököt 75. születésnapja alkalmából.
Forrás és fotó: Reshetar Tetjana írása és fotói alapján/Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
