Szívesen támogatnám az Isztambuli Egyezmény ratifikálását, ha a döntéshozók érdemi választ adnának a férfimozgalomban megfogalmazott aggályokra, és ezek a válaszok a magyar végrehajtásban is megjelennének. Fontosnak tartom, hogy a bántalmazott nők gyorsabban jussanak biztonsághoz és segítséghez. Ugyanezt szeretném egy bántalmazott férfinak és egy fiúgyermeknek is. A politikai vita számomra ott válik kézzelfoghatóvá, amikor meg tudjuk mondani, kihez fordulhatnak, és mi történik velük, miután segítséget kértek.
Az Egyezmény 2. cikkének (2) bekezdése arra ösztönzi a részes államokat, hogy az Egyezményt a családon belüli erőszak valamennyi áldozatára alkalmazzák, és külön figyelmet fordítsanak az ilyen erőszak női áldozataira. Magyarországtól azt szeretném látni, hogy él ezzel a lehetőséggel, és előre megmondja, mit vállal a férfiak és fiúk védelmében. Az Egyezmény hivatalos szövege, 2. cikk
Legyen világos, hogy egy férfi hová fordulhat krízishelyzetben, hol kaphat szükség esetén biztonságos elhelyezést, és hogyan jut jogi vagy lelki segítséghez. A gyermekvédelemben dolgozó szakembereket készítsék fel a fiúk bántalmazásának felismerésére is. Az áldozatok neme önmagában ne befolyásolja, hozzáférnek-e a kártérítéshez vagy az áldozatsegítéshez. A szülői felügyeletről és a kapcsolattartásról hozott döntéseknél a gyermek biztonsága legyen az első, és vegyék figyelembe a bántalmazást akkor is, ha az apát érte.
A nők társadalmi kiszolgáltatottsága fontos szempont. A megelőzésben azzal is foglalkozni kell, hogyan függhet össze az erőszak a partner feletti uralommal, a tanult viselkedésmintákkal, a függőséggel vagy az anyagi kiszolgáltatottsággal. A párkapcsolati erőszak lehet tartós, egyoldalú megfélemlítés, és előfordul, hogy mindkét fél követ el erőszakot. Az utóbbi esetben is külön kell vizsgálni, ki mit tett, milyen előzmények után és milyen következményekkel. Az áldozat meghallgatásakor a konkrét történetből kell kiindulni.
Helye van annak, hogy a fiúkat és férfiakat bevonjuk a nők elleni erőszak megelőzésébe. Ugyanezekben a programokban arról is hallaniuk kell, hogy velük szemben is történhet bántalmazás, és ilyenkor segítséget kérhetnek. A kampányok és a szakmai képzések tervezésébe ezért a férfiáldozatokkal foglalkozó szervezeteket is bevonnám.
Az iskolában helye van a személyes határok, a bántalmazás felismerése és a segítségkérés tanításának. A „sztereotípiamentes nemi szerepek” kifejezés kapcsán azt kérem, hogy a tervezett tananyag legyen nyilvános, és arról a szülők és a pedagógusok is véleményt mondhassanak. Így a vita konkrét tananyagról szólhat, és arról, hogyan fér össze annak tartalma a szülők nevelési szabadságával. Az Egyezmény hivatalos szövege, 12–15. cikk
Közvetlen veszélyben gyors intézkedésre van szükség. A sürgős távoltartást alapozzák dokumentált kockázatértékelésre, és legyen lehetőség gyors felülvizsgálatra. A büntetőeljárásban érvényesüljön az ártatlanság vélelme. A bizonyítottan szándékos hamis vádnak legyen következménye, miközben a segítséget kérőknek joguk van ahhoz, hogy komolyan vegyék őket akkor is, ha az esetet nehéz bizonyítani. Ugyanez a tisztességes eljárás iránti igény érvényes a kártérítési ügyekben is.
Az Egyezmény 60. cikke értelmében a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak üldözésként ismerhető el a menekültügyi eljárásban. A menekült jogállás feltételeit az egyedi ügyben kell vizsgálni. A bevándorlással és a családegyesítéssel kapcsolatos aggályokra a kormány azzal adhat érdemi választ, ha nyilvánosan bemutatja, milyen jogszabályi vagy eljárási változásokra lenne szükség, és milyen hatással számol. Az Egyezmény hivatalos szövege, 60. cikk
Hasonló átláthatóságot várok a nemzetközi ellenőrzés ügyében is. Az Egyezmény végrehajtását értékelő szakértői testület, a GREVIO jelentéseket készít, és javaslatokat fogalmazhat meg. A szuverenitásról szóló vitában tisztázni kell, mi következik magából az Egyezményből, mit javasolhat a testület, és mely döntések maradnak az Országgyűlés és a kormány hatáskörében. Az Egyezmény hivatalos szövege, 66–69. cikk
A kormánytól, a pártoktól és az országgyűlési képviselőktől azt kérem, hogy már a döntés előkészítésekor hallgassanak meg férfi áldozatokat, velük dolgozó szakembereket és férfiszervezeteket, a női áldozatokkal foglalkozó szervezetek mellett. A konzultációból derüljön ki, milyen javaslatokat fogadnak meg, melyekre adnak más választ, és ki felel a vállalások teljesítéséért.
Ha a magyar végrehajtásban világos vállalások születnek a férfi és fiú áldozatok védelméről, és a többi aggályra is ellenőrizhető válaszokat kapunk, szívesen támogatom a ratifikációt. A bántalmazott nőkért és a bántalmazott férfiakért ugyanabban a vitában is ki tudunk állni. A döntéshozóktól azt várom, hogy ehhez teremtsenek teret.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
