Szinodalitás a gyakorlatban címmel rendeztek konferenciát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán november 12-én. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szinodális Munkacsoportja és az Egyházi Fejlesztők szervezésében megvalósult tanácskozás azzal foglalkozott, hogyan hozhat megújulást plébániák, egyházmegyék, szerzetesközösségek, ifjúsági mozgalmak számára a szinodalitás gyakorlata.
2025 márciusában indult a magyarországi szinodális konferenciák sorozata, ugyancsak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, Budapesten. Azóta Debrecenben, Kaposváron, Pannonhalmán és Pécsett tartottak „miniszinódusokat”.
A Sapientiára visszatérő tanácskozás házigazdája az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szinodális Munkacsoportja részéről Gájer László egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja; az Egyházi Fejlesztők részéről Gulyás Péter volt.
A konferencia nagy számú érdeklődött vonzott. Az ifjúsággal kapcsolatot beszélgetésen a Piarista Gimnázium két végzős osztálya is részt vett.
Átsejlik-e rajtunk Krisztus?
Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök bevezető előadása a megújulás fogalmát értelmezte.
A Szentlélek mindig megújítja a világot, az Egyháznak is sajátja a megújulás, aminek megvannak keretei. Az Egyházat Krisztus alapította, az életét áldozta érte – mondta a püspök. – A világban a megújulás azt jelenti, hogy az ember új dolgokat fedez fel, s ami régen volt, felülíródik. Az ember megérti a természeti törvényeket, és az új, amit létrehoz, mindig valami több.
A keresztény szemlélet némileg más: a teljesség, az idők teljessége Jézus Krisztus élete, amihez képest az ember nem tud valami egészen újat mondani. A megújulás a keresztény számára az, hogy egyre jobban megérti a történelem során azt, amit Jézus hozott. „Mindent tudtotokra adtam, amit Atyámtól hallottam” – idézte Jézust.
Mohos Gábor gondolatmenetét folytatva rámutatott a II. Vatikáni Zsinat megújulási folyamataira: vissza a forráshoz, tiszta forráshoz, az egyházatyákhoz, a Szentírás mélyebb megismeréséhez, hangsúlyozva az abból való táplálkozás fontosságát.
Az egyháztörténelemre – Szent Benedekre és Szent Ferencre – tekintve az esztergom-budapesti segédpüspök hangsúlyozta: az Egyházban a nagy megújulások, mindig olyan személyekhez kötődtek, akik maguk kezdtek önmagukon változtatni, a megújulás ugyanis mindig magunkon kezdődik.
Ha az életünkön „átsejlik” Krisztus, Isten kegyelmével naggyá tud nőni, amit elkezdtünk, és messze túlmutathat azon, amit az ember kezdetben elgondolt.
Közös részvétellel elérni változást
Mire hív a Vatikán 2028-ig? címmel Német László SVD bíboros, belgrádi érsek felvázolta, hova és hogyan vezet a Vatikán által kijelölt szinodális folyamat. Ezt 2028-ig intézményes keretek, ajánlott időszakok és találkozók segítik. A Szinódusi Titkárság négy egymásra épülő szakaszt javasolt – ezek olyan időkeretek, amelyekhez a helyi egyházak igazíthatják a munkájukat.
Az első, 2025 ősze és az idei év vége között a számbavétel időszaka. Célja, hogy a Katolikus Egyház helyi közösségei áttekintsék, mi történt a szinodális folyamat kezdete óta, milyen tapasztalatokat szereztek, hogyan működik a részvétel, a közös imádság és a Szentlélekben folytatott beszélgetés. A cél annak feltárása, hogy mi valósult meg a helyi egyházakban, és mi az, ami továbbvihető.
A második, az értelmezés szakasza a jövő év elejétől szeptemberig tart. Az egyházmegyékben összegyűjtik és értelmezik a plébániákról, közösségektől érkező tapasztalatokat.
A harmadik, az irányvétel szakaszában a püspöki konferenciákon áttekintik az egyházmegyékből összegyűjtött anyagokat. Megvizsgálják, milyen irányba halad a szinodális megújulás, mi működik jól, és min lehetne változtatni. Nem végleges értékelés vagy minősítés a cél, hanem a további tájékozódás és az irányok kijelölése.
A negyedik, a 2028 első szemeszterétől kezdődő szakasz június 30-ig tart – ez a kontinentális találkozók ideje, amikor a hét kontinens találkozóin történik összegzés. Az európai találkozót Prágában rendezik meg 2028. június 19–22. között.
A 2028-ban tartott egyházi nagygyűlés Rómában az ünneplés ideje lesz – hangsúlyozta a bíboros. – Ezt megelőzően a kontinentális találkozók elküldik összefoglalóikat a Szinódusi Titkárságnak, ahol irányelveket, kérdéseket és gondolatébresztő szempontokat dolgoznak ki az egyházi nagygyűlés résztvevőinek.
Német László kiemelte, hogy a szinodalitás nem lezáruló program, hanem állandó folyamat, az Egyház kulturális változása, olyan megújulás, amely mindig mélyíthető.
A nagygyűlés új forma az Egyház életében; pontos részvételi és működési rendjét még nem határozták meg. A helyi egyházak így illeszkednek bele a világegyházba, találnak benne otthonra, és élik meg az egységet. Ahol van közös részvétel, ott létre tud jönni valami új, ami képes megváltoztatni a világot.
Miképpen működik a szinodalitás egyházmegyei szinten? – e témába két főpásztor, Varga László kaposvári megyéspüspök és Pál József Csaba temesvári megyéspüspök adott betekintést. Kommentált Paszternák Tamás, a Váci Egyházmegye általános helynöke.
Mindkét főpásztor számára a szinodalitás arról szól, hogyan váljon egymásra figyelő közösséggé az Egyház, amelyben minden megkeresztelt felelősséget vállal az Egyház küldetéséért.
Pál József Csaba: együtt figyelni a Szentlélekre, felfedezni egymás karizmáit
Pál József Csaba a püspöki szinóduson szerzett tapasztalatait nagy isteni kegyelemként élte meg: ott láthatta, mit képes Isten megvalósítani egy közösségben. Meggyőződése, hogy akkor lehet igazán megérteni, ha személyes tapasztalatokat szerez az ember. A temesvári főpásztor vallja:
Ehhez nyitottnak kell lenni arra, hogy a másik ember megszólalásában elfogadja, hogy abban is ott van a Szentlélek hangja. Ez feltételezi az előítéletek félretételét, a belső kiüresedést és a másik valódi befogadását. Ha valóban meghalljuk a másikat annak gyümölcse a béke, az öröm – fogalmazott Pál József Csaba püspök.
A temesvári egyházmegyében a római szinódus után egy tizenhárom tagú koordináló csoportot hozott létre papok, világiak, szerzetesek és állandó diakónus részvételével. Ebből kiindulva három főesperességben további csoportok alakultak. Találkozókat szerveznek a papsággal, szerzetesekkel, mozgalmakkal, pasztorális csoportokkal és az egyházmegye különböző munkatársaival.
A főpásztor fontosnak tartja, hogy a hívek felismerjék egymásban a Szentlélek különböző karizmáit, és tudatosítsák: szüksége van egymásra a világi kereszténynek és a papnak, a hívőnek és a püspöknek. A szinodalitás egyik legfontosabb felismerése éppen ez a kölcsönös egymásrautaltság.
A szinodális folyamatban különösen fontosnak tartja a megfelelő facilitátorok képzését is. Feladatuk nem a beszélgetés tartalmi irányítása, hanem annak biztosítása, hogy a résztvevők megmaradjanak az imádságos, természetfölötti légkörben. Ellenkező esetben fennáll a veszély, hogy a szinodalitás külső módszertana megmarad, de a lelki tartalma elvész.
Pál József Csaba szerint a szinodalitás az individualista vallásosságtól a közösségi lelkiség felé vezet. A közösség ugyanis az Istennel való találkozás helye is. A temesvári megyéspüspök a kisebb közösségeknek – egyházmegyéjében ezek a jellemzők; a lakosság mindössze százaléka katolikus – különösen nagy jelentőséget tulajdonít, hiszen bennük valósulhat meg leginkább a Szentlélekre való közös figyelés.
A szinodalitás közösségépítésben a misszióra törekszik. A keresztényeknek együtt kell felelősséget vállalniuk azért, hogy Krisztus azokhoz is eljusson, akik még nem találkoztak vele. Ehhez minden megkereszteltnek fel kell fedeznie saját keresztségéből fakadó hivatását és felelősségét.
Varga László: bizalom, egymásrautaltság és odafordulás a szegényekhez
Varga László kaposvári megyéspüspök a szinodalitást két szóval foglalja össze: egymás útitársai és bizalom. Úgy látja, hogy az Egyház tagjai Krisztus egyetlen testének részei, ezért mindannyian egymásra vagyunk utalva. A püspöknek szüksége van a paptestvérek szolgálatára, hitére és látására, ahogyan a közösség minden tagjának szüksége van a másikra.
A szinodalitás meghirdetését Ferenc pápa részéről a Szentlélek munkájának tekinti. Saját egyházmegyéjében már korábban elindult egy hasonló folyamat: püspöki szolgálata kezdetén egyházmegyei zsinatot hívott össze, amelynek három fő célkitűzése a vonzó, közösségek közösségeként működő és az egységet építő Egyház volt. A zsinat fontos gyümölcse lett a pasztorális tanács és a pasztorális helynökség létrejötte, valamint a világi hívek és papok közötti együttműködés erősödése.
Varga László a szinodalitás egyik legfontosabb következő irányát a szegények és a fogyatékossággal élők felé fordulásban látja. Szerinte
Ennek jegyében szervezték meg 2025 októberében Kaposváron a Határtalan öröm szinódusát, amelyre négyszázan érkeztek, köztük 125 fogyatékossággal élő ember.
A főpásztor hangsúlyozta: a fogyatékossággal élő emberek nem pusztán a segítségre szoruló ellátottak, hanem Krisztus testének élő tagjai. Ugyanaz a Krisztus van jelen bennük, mint az Eucharisztiában. Saját tapasztalatát is felidézte: hét éven át együtt élt és gondozott két fogyatékossággal élő embert a somogysámsoni plébánián. Ezt nem szociális problémamegoldásnak, hanem Isten országa megmutatásának tekintette.
Varga László úgy véli, az Egyháznak túl kell lépnie az intézményes segítségnyújtás keretein: személyes szeretetkapcsolatokat kell kialakítania a szegényekkel, a sérültekkel és a fogyatékossággal élőkkel.
A helyi egyházi közösségek a szinodális folyamatban
A konferencia további három területe a plébánia, szerzetesközösségek, ifjúsági mozgalmak volt.
Két-két beszélgetőtárs vezette be a témát, ezt egy reflexió követte, majd online módon feltett kérdésekre is választ adtak a témavezetők.
A szinodális megújítás a plébánián témáról Kelemen Imre, a Szent Gellért-templom és Pálfai Zoltán, Csorvás és Gerendás plébánosa beszélgetett. Reflexiót Forrai Tamás SJ, a Pécsi Szinodális Műhely képviselője adott.
A szerzetesi közösség szinodális megújításával Berki Bettina SSS és Kisnémet Fülöp OSB foglalkozott. Kommentált Zsódi Viktor piarista tartományfőnök.
Az ifjúsági mozgalmak területét Takács Tamás Márk, a Kalazancius Mozgalom koordinátora és Kovács Zsolt, a Váci Egyházmegye ifjúsági lelkésze képviselte. Reflektált Riesz Domonkos, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági referense.
A beszélgetésekben elhangzott: a plébániai élet megújulásának alapja a hívek bevonása és közösségi részvételük erősítése. A szolgálatba való bekapcsolódás növeli az elköteleződést, miközben a meghallgatás, a közös imádság és a csend, valamint a liturgiában való aktív részvétel hozzájárul a közösség építéséhez.
A szerzetesi életben alapvető a kölcsönös meghallgatás, hiszen Isten akár a legfiatalabb testvér hangján keresztül is szólhat. A közösség gazdagságát az egyéni karizmák és a különbözőségek adják, amelyek az együttélés, a stabilitásfogadalom és a konfliktusok közös hordozása révén válhatnak közösségépítő erővé. Ehhez a közös megkülönböztetés, a lelki és szervezeti megújulás, valamint az imádság és a Szentlélekre figyelés egyaránt szükséges.
Ifjúsági mozgalmak számára a szinodalitás nem csupán módszer, hanem életstílus, amely aktív figyelmet és valódi befogadást kíván. Ehhez időre, csendre és imádságra van szükség, miközben a vezetői szolgálat a közös megkülönböztetésre épül: a vezető útitársként kíséri a közösséget, de a döntésért és annak következményeiért továbbra is ő viseli a felelősséget.
Forrás: Trauttwein Éva
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
